Forrás: www.romanianculture.org
Ha egyszer meghalok, e könyv hirdesse majd:
Szívből szerettem én az örömöt s a dalt, -
Hadd lássa a jövő, hadd mondja el ez ének:
Mily kedves volt nekem e víg világ, az élet.
A munkás rétet és tanyát figyeltem én
A négyszer változó esztendő ütemén,
Mert szép a föld, a víz s a láng, ha égbe reszket,
Szép mindenütt, de benn, lelkemben, ott a legszebb.
Elmondtam mind, amit éreztem s láttam itt,
Nem félte szívem az igazság láncait,
Oly szerelem lakott szívemben, oly tüzesség,
Méltó, hogy néha még holtában is szeressék,
S egy ifjú egykoron, olvasván versemet,
Érezze, hogy szíve megdobban, megremeg,
És hús-vér asszonyát, az élőt, elfelejtve,
Csak engem hívjon és öleljen át a lelke…
(Ford.: Kardos László)
(Forrás: Kardos László válogatott műfordításai – Szépirodalmi Könyvkiadó 1953., 228-229. old.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése