Jó lenne tudni, vajon hányan utasították vissza a Nobel-díjat? Annyi
bizonyos, hogy az egzisztencialista filozófia megteremtője e valószínűleg
kevesek közé tartozik: 1964-ben ítélték oda neki, s a gondolkodóik alkotói
szabadságát mindenáron megőrizni kívánó Sartre nem fogadta el a kitüntetést.
A polgári családban született, apját korán elvesztett, magányos,
félszeg fiú az iskolapadban kárpótolja magát, hamar kitűnik társai közül. A
Párizsi École Normale Supérieure-ön nyeri el filozófiatanári oklevelét. Egy
évig Berlinben tanulmányozza a német filozófusokat. A háborúban rövid
katonáskodás után fogságba esik, 1941-ben szabadul ki. Kapcsolatba kerül az
Ellenállással. A háború után folyóiratot alapít, amely ma is megjelenik. E lap
köré csoportosulnak a lét é a nemlét kérdéseit taglaló bölcselet, az
egzisztencializmus hívei. Sartre színdarabokban, regényekben és filozófiai
tanulmányokban boncolgatja az egyén szabadságának, korlátainak
tisztázatlanságát.
Az undor (1938) című
korszakalkotó regényében a tehetetlenül vergődő főhős, Roquentin így fogalmazza
meg elméletének egyik alaptételét: „Mindenki, aki létezik, ok nélkül születik,
gyengeségből él tovább, és véletlenül hal meg.” Másik kiemelkedő szépprózája a
nagylélegzetűnek tervezett, de egyetlen kötetkére zsugorodott önéletrajzi
ihletésű A szavak (1964).
Gazdag bölcseleti munkásságából kiemelhetjük A lét és a semmi (1943),
valamint A dialektikus ész kritikája
című tanulmányait. Fontos, összegző
munka a Flaubert életművének szentelt háromkötetes monográfia.
A drámai alkotások változatosak, nagy hatásúak, sikeresek. Némelyik
darab olyan általános érvényű, hogy szerte a világon felbukkan időről időre,
például a szabadelvűség, a jó és a rossz viszonyát, kérdéseit feszegető Az ördög és a jóisten (1951); az algériai függetlenségi harc küzdelmeit
a náci Németország kereteibe illesztő Az
altonai foglyok (1959), amelyből –
mint Sartre sok művéből – film is készült, a főszerepekben olyan csillagokkal,
mint Sophia Loren és Maximilian Schell.
A tisztességtudó utcalány (1946;
magyarországi bemutató: 1947. 5. l. – Benedek A. ford.) a XIX. sz. végén
alakított fajgyűlölő titkos társaságnak, a Klu-Klux-Klannak a második
világháború után újult erővel felcsapó, vad indulatokat gerjesztő tevékenysége
ellen íródott. Sajnos ez a darab napjainkig időszerű, hiszen ha valamilyen
történelmi változás folytán egy-egy társadalmi réteg ideiglenesen hátrányosabb
helyzetbe kerül, a türelmetlenség bűnbakkeresést szül, s ez rendszerint a
másság ellen irányul. A darabot 1952-ben filmre vitték, Lendvay Kamilló operát
írt.
**
A TISZTESSÉGTUDÓ
UTCALÁNY
Főbb szereplők:
LIZZIE; FRED; SZENÁTOR; NÉGER
Lizzie a szobájában porszívózik,
amikor csöngetnek. Nem akar ajtót nyitni, de mivel újra csengetnek, beszól valakinek
a fürdőszobába, s figyelmezteti: ne jöjjön ki, amíg a váratlan látogató nem
távozik. Lizzie ajtót nyit, egy ősz hajú fekete bőrű férfi áll a küszöbön.
Lizzie ráismer: a vonaton találkoztak. A Néger könyörög a lánynak: mondja el a
bíróságon, hogy ő ártatlan. Lizzie elutasítja, azt tanácsolja a Négernek,
menjen el a városból. A férfi azonban rettegve mondja, hogy üldözik. Lizzie-nek
megesik rajta a szíve, de csak annyit ígér meg neki: ha beidézik a bíróságra,
akkor azt fogja vallani, hogy a Néger ártatlan. Amikor a Néger elmegy, a
fürdőszobából előjön a lány vendége, Fred, s izgatottan kérdi, vajon nem a
rendőrségtől voltak-e. A lány meglepődik, de miután a férfi tisztázza magát,
tovább tesz-vesz. A férfi idegesen rászól, hogy hagyja abba, s ha már takarít,
inkább a „bűnös” ágyat takarja le. A lány megvallja, milyen jól érezte magát a
férfival. Fred azonban pénzt ajánl fel Lizzie-nek, azt állítva, hogy a lány
részeg volt, ha úgy érezte, hogy a férfi szerelmesen becézgette együttlétük
alatt, majd pedig megalázóan keveset akar fizetni: két tízdollárost tesz ki az
asztalra. Lizzie nem akarja elfogadni, gorombaságokat vágnak egymás fejéhez, s
ekkor a fiú azzal fenyegetőzik, hogy „elintézi” a lányt, hiszen az ő apja
Clarke szenátor. Azután mégis békülékeny hangot üt meg, a lány is barátságosabban
mesél neki arról, hogy el kellett jönnie New Yorkból. Erre Fred hirtelen
megkérdi: őt akarta-e megerőszakolni a vonatban az a néger? Mert ő a klubban
úgy hallotta: két néger a vonat fülkéjében a lányra vetette magát, ő
segítségért kiáltott, az egyik néger borotvát rántott, egy fehér férfi a lány
segítségére sietve, önvédelemből lelőtte, a másik néger elmenekült.
Lizzie elmondja, hogy nem így
történt. A két néger nyugodtan beszélgetett, beszállt négy részeg fehér férfi,
és ki akarták dobni a négereket az ajtón. A feketék védekeztek, majd miután az
egyik fehér férfi monoklit kapott az egyik négertől, előrántotta pisztolyát, és
lelőtte az egyik néger férfit, a másik pedig elmenekült. Fred figyelmezteti a
lányt, hogy ha a bíróságon is ezt vallja, akkor egy fehér embert elítélve, bűnt
követ el. Miután a lány azt feleli, hogy mindenképpen az igazat fogja mondani a
bíróságon, Fred bevallja, hogy az a fehér férfi, aki megölte az egyik négert,
az ő unokatestvére, Thomas. Fred ötszáz dollárt ajánl fel a lánynak, ha az
unokatestvére mellett vall. Lizzie nem akarja elfogadni, Fred gúnyolódik, hogy
ez a pénz nagyon sok éjszakájába kerülne a lánynak. Lizzie rádöbben, hogy a
férfi cak ezért ismerkedett meg vele. Ekkor megint megszólal a csengő. Ezúttal
a rendőrség. Lizzie kéri a férfit, menjen vissza a fürdőszobába, de Fred nem mozdul, ugyanis ő hívatta ide a két
rendőrt, akik azt kérdik a lánytól, pénzért volt-e Freddel. A lány tagadja, de
a két tízdolláros az asztalon van, s Fred azt mondja: előző nap vette ki a
bankból 28 másik tízes kíséretében, s ugyanaz a sorozat. Ekkor elővesznek egy
előre megírt vallomást, amelyet Lizzie-nek csak alá kellene írnia ahhoz, hogy
Thomast szabadlábra helyezze a bíró. Miután Lizzie még mindig tiltakozik, Fred
azt javasolja a rendőröknek, vigyék be prostitúció címén. A lány azt mondja,
inkább börtönbe megy, de nem hazudik. Fred a lány érzelmeire próbál hatni:
gondolja meg, milyen fiatal é rendes ember az unokatestvére, s Lizzie elvenné a
fiatalságát, tönkretenné a karrierjét. Ekkor jelenik meg a színen Clarke
szenátor, rászól Fredre meg a rendőrökre, hogy ne gyötörjék a lányt. Megkéri Lizzie-től,
mi az igazság. A lány azt mondja, amit eddig. Clarke azt mondja, hisz neki,
azután pedig elmondja, milyen szörnyű bánat vár az ő tisztességben megőszült,
derűs nővérére, akinek ez a Thomas fiú a mindene. Meg azt is elmagyarázza a
szenátor, hogy az amerikai nemzet azt kívánná a lánytól, hogy azon az alapon
válasszon a két férfi közt: melyik volna a hasznosabb a hazának. Lizzie
elérzékenyül, és aláírja a vallomást. Amikor elmennek tőle, utánuk kiabál, hogy
tépjék el a papírt, de már késő.
MÁSODIK KÉP.
Tizenkét órával később Lizzie
ablakán beugrik a néger férfi. Csöngetnek: a lány kijön a fürdőszobából, a
Néger a függöny mögé rejtőzik. A szenátor meg akarja köszönni Lizzie-nek, amit
a nővéréért tett. Közben odakintről erősödő zaj hallatszik fel. Lizzie kinéz az
ablakon, és látja, milyen nagy a nyüzsgés odalenn. A szenátor borítékot ad át a
lánynak azzal, hogy a nővére küldi. Lizzie kibontja, száz dollárt vesz ki
belőle, minden kísérőlevél nélkül. Gúnyosan mondja a szenátornak, hogy a fia,
Fred ötszázat ígért, így négyszázat megtakarítottak, különben is jobban örült
volna bármilyen apró ajándéknak. A szenátor tolakodóan megsimogatja a lányt,
biztosítja, hogy mindig számíthat rá, és elmegy. Lizzie keserű zokogásban tör ki,
összegyűri és a földhöz vágja a pénzt. Ekkor előbújik a Néger. Lizzie nem is
nagyon lepődik meg. A Néger elmondja, hogy üldözik, s ha elkapják,
meglincselik. Lizzie bevallja, hogy írásban tanúsította: bántalmazta őt a
Néger. Hallani, hogy csörtetnek fel a házban az emberek, a Néger ki akar lépni
az ablakon, ahol bejött. A lány azt mondja: ajtót nyit, és megmondja az
üldözőknek, hogy nála van a Néger, de ártatlan, ne bántsák. A Néger szerint ezt
senki sem hiszi majd el. Amikor csengetnek, Lizzie azt mondja a Négernek,
bújjon el. A lány elküldi az üldözőket. A Néger megcsókolja a lány ruhája
szélét,aki rászól, hogy ne nyúljon hozzá, mert nem szereti a négereket, de
amikor újra megszólal a csengő, ösztönösen a férfihoz simul, aki átöleli.
Fred jön és megvallja, hogy nem
tudja kiverni a fejéből a nőt, azt állítja, hogy Lizzie megbabonázta őt:
annyira kívánja. Fred zajt hall, Lizzie azt mondja neki, hogy az aznapi
férfivendége. Fred nem hiszi. A Néger előjön, kirohan az ajtón. Lizzie
megmondja, hogy ő bújtatta el, Fred pisztolyt vesz elő, és utánamegy, miközben
a lány utánaüvölt, hogy a Néger ártatlan. Mire Fred visszajön, Lizzie kezében
pisztoly van, és ráfogja Fredre, aki elkezd könyörögni neki. „Gondolj anyámra!”
Lizzie elszánt, Fred mégis olyan magabiztos, hogy a lány nem meri elsütni a
pisztolyt, sőt odaadja Frednek, aki mellesleg megjegyzi, hogy a Néger úgy
rohant, hogy nem találta el. A férfi megígéri, hogy kertes villát vesz
Lizzie-nek, titokban fogja látogatni, és minden jóval elhalmozza. Lizzie kimerülten
megadja magát a férfi szép szavai hallatán.
Szoboszlai Margit
(Forrás: 77 híres dráma 364-368.
old. – Móra Ferenc Könyvkiadó 1994.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése