2013. ápr. 11.

Bródy Sándor (1863-1924): A TANÍTÓNŐ





A kiegyezés évtizedében született, és a századfordulón főként a novellisztikában kiemelkedő nemzedék egyik vezéregyénisége, Ambrus Zoltán, Justh Zsigmond, Gárdonyi Géza, Herczeg Ferenc, Papp Dániel, Thury Zoltán generációjáé. Vidéken, kispolgári zsidó családban nevelkedett. Származása, asszimilációja lendítette is pályáján, de fájdalmas és sértő támadások, viták forrása is volt. Szövevényes egyéniségében nem könnyű különválasztani a nagyra törő művészt és a sikert szomjazó belletristát, az igazmondás bajnokát és a híres szerelmi hódítót, a forradalmat jövendölő lapszerkesztőt és az öngyilkosságba menekülő, megcsömörlött embert.

Irodalmi vonzásai választásai is sokfelé ágaznak. A hírnevét megalapozó Nyomor című novellaciklus a nyolcvanas évek elején a zolai naturalizmus egyik korai magyarországi adaptációja, s Jókai és Mikszáth vonzódását Bródy iránt joggal eredeztetjük világképének és stílusának romantikus sajátosságaiból. A Nyugat nagy nemzedéke is kiemelte előkészítő szerepét mind a szimbolizmus, az impresszionizmus, a szecesszió, mind pedig a realizmus hazai térhódításában. Ady és Móricz, Babits és Kosztolányi egyaránt és őszintén magasztalta, de nem volt számukra kétséges történeti helyzetének felemássága: érdemét, Mikszáth metaforájával szólva, a téglák összehordásában látták, nem az emlékezetes épület megalkotásában.

Az irodalomtörténet-írás mérlege szerint Bródy főleg elbeszéléseiben hozott létre esztétikailag maradandót; utolsó nagy műve, a befejezetlenségében is zártnak ható Rembrandt-ciklus titokzatos, megrendítő, egyszeri remeklés. Legismertebb regényei a francia karriertörténetek dezilluzionáló, lírai változatai. A gátlástalanul érvényesülni akarók megbuknak, az emberi boldogulás a szeretet és az erkölcsi intimebb zónájában valósul meg, és feltételei a megbocsátás, a nosztalgia, az érzelmesség, akár a lemondás értékének fölismerése (Ezüst kecske, 1898; A nap lovagja, 1902). Drámaírói munkásságából A tanítónő (1908) és A medikus (1911) című színművének maradandó értékeknek bizonyultak. Bródy szoros kapcsolatban állt a színház gyakorlati életével, hatott rá Újházy Ede, majd Hevesi Sándor koncepciója. Női főszerepeit többnyire ismert színésznők számára írta. A tanítónő történetét Bácskában, Dungyerszky „Gyókó” barátja társaságában hallotta. Keletkezéstörténetét a fia, Bródy András följegyezte történetből ismerjük, miszerint Faludi Gábor, a Vígszínház akkor igazgatója jókora előleggel bírta rá az írót, hogy az addig nem folyamatosan írt jelenetek alapján befejezze művét. A főbb szerepeket a bemutatón Varsányi Irén, Fenyvessy Emil és Hegedüs Gyula játszotta. A színészek többsége és a rendező elégedetlen volt a darab eredeti befejezésével, happy endet kívántak, és az író pénzszükségében engedett a nyomásnak: megváltoztatta a két utolsó jelenetet: a tanítónő és ifjú Nagy „boldogan egymás nyakába borultak”. Az újabb szövegkiadások és előadások visszatérnek Bródy eredeti koncepciójához és dramaturgiájához. Műfajt jelölő alcíme szerint A tanítónő „falusi életkép három felvonásban”. A díszletekre és a színpadi megjelenítésre vonatkozó előírásoknak részletező naturalizmus elegyedik a színészi rögtönzésre sokat bízó, nagyvonalú szerzői engedékenységgel. Az első és a harmadik felvonás a vidékre került tanítónő aprólékosan leírt szobájában játszódik, a másodiknak a színhelye a szegényes iskola, mely „valaha istálló vagy fészer lehetett, mert szeszélyes egy terem”. Bródy dramaturgiájának jellemző vonása, hogy a helyszínek reális és jelképes kapcsolatban vannak a cselekménnyel, a hősnő életével és munkájával.

**
A TANÍTÓNŐ

Főbb szerepelők: TÓTH FLÓRA; ÖREG NAGY; IFJÚ NAGY; HRAY IDA


I. FELVONÁS
A kántorlakás kijelölt szobájában új tanítónőt vár a helyi értelmiség. Kora reggel kártyacsata folyik. A kántorkisasszony bizalmas közeledésre bátorítaná a fanyar tanítót, de az tanári diplomájával lefokozottnak érzi magát alacsony vidéki beosztásában, és sanyarúan kevés fizetése miatt sem gondolhat házasságra A postás alighogy meghozza a Tóth Flóra érkezéséről szóló levelet, belép a tanítókisasszony. Nem sokat várnak tőle, és nem jósolnak neki nagy jövőt. „Képzelem, hogy néz ki, aki ide jön!” – fitymálja előre a tanító. „Aki idekerül, az ki nem szabadul többet, beleragad a sárba” – prófétálja szánakozó jóindulattal a főúr, az idős plébános. A provinciális értelmiség eszmei kioktatás után férfiúi ajánlatokkal közeledik Flórához. A káplán valláserkölcsi előadást tart, a szolgabíró ’a fajmagyar szupremációját” hirdeti a nemzetiségi környezetben, közben félreérthetetlen ajánlatokkal bombázzák a csinos fiatal lányt. A tanító is többre számít a kollegális barátságnál. Az igazi partner és ellenfél a felvonás végén lép színre: ifjú Nagy ellenállhatatlanságára, hódító mivoltára célzások sokasága készíti elő Flórát. Ízetlenül a lovászinasával kéreti magához a tanítónőt: a visszautasítás után hatásos nagyjelenetben lép be személyesen, vetélytársait elzavarja, de célját otromba módon még mindig az állatidomár szájába illő hasonlattal bocsátja előre: „Látta-e már, hogyan fogják be először a telivér csikókat? Egyik se hagyja magát. Rúg, harap. A legügyesebb kocsis is fél ettől a munkától. Én szeretem, vállalom…” A betörés csábító és alantas kísérleteivel mégsem megy semmire. A fölháborodott Flóra kidobja, a felvonásvég feszült várakozást ébreszt a nézőben.

II. FELVONÁS
Három hónap telt el a tanítónő megérkezése óta. Ifjú Nagy éjjeli zenével, virágok küldésével ostromolja; erről már a kántorkisasszony is tud. A fiatalúr szerelmes. Szakított előző barátnőjével, egy pesti színésznővel. A pletykás falu és a sértett hímtársadalom támadásra készül a tiszta fiatal nő ellen. A szolgabíró, majd a káplán tanítási óra közben lepi meg Flórát. Újabb szerelmi ajánlatuk visszautasíttatván, iskolaszéket hívnak össze ügyében. Flóra naiv idealizmusában korábban szocialistának nevezte magát, és amit tanít, az valóban távol esik a demagóg, antidemokratikus és túlbuzgóan „vallásos” nevelés szellemétől. Az iskolaszék felhánytorgatja, hogy a pápát embernek nevezte, hogy Zolát olvas, hogy a titokzatos éjjeli zenék „orgiák tanyájává” teszik az ő csendes kis közösségüket. Az „egész bűn- és vérbíróság” törvénytelen, ostoba és aljas ítélete szerint Flórának a tanítóval együtt távoznia kell. Már csomagolnak, amikor csupa fekete lóból álló fogattal megérkezik ifjú Nagy. Családja bocsánatot kér, ő maga megkéri Flóra kezét. A lány viszonozná a parasztmilliomos fiának szerelmét, egy pillanatig még a közös népi utópia is összekötni látszik őket, a gyermeknevelés és a magyar paraszt polgárrá emelésének illúziója. A pillanat szépségétől megmámorosodott Flórát a mindenkinek Pista ifjú úr nemesen józan higgadtsága menti meg az alélt önátadástól. „Fölébred… megbánja” – mondja a kérő csók helyett. „Ha majd a menyasszonyom lesz. Előbb elküldök, hogy megkérjék, az apámat, az anyámat.”

III. FELVONÁS
A tanító már tudja, hogy kikosarazták. Merészen szemébe vágja ifjú Nagynak, miért félti tőle Flórát, de elfogadja a riválisa által fölajánlott könyvtárnoki állást, mint ahogy a csirkét is megeszi „mérgesen”, amelyet a rá kezdettől számító kántorkisasszony tálal elébe. A nagyjelenet az idős Nagyék leánykérése. Persze rosszul sikerül. Az asszony gőgje és az apa ravaszkodása egyformán hatástalan. Flórát pénzzel lekenyerezni, hogy a fiuk kedvese legyen, lehetetlen. A megalázó kísérlettől fölháborodott tanítónő méltányos és megtagadhatatlan elégtételt követel. Rémes bosszúval fenyeget, ha „komolyan, meggyalázás nélkül” nem kérik meg a kezét. De nem kötelezi el magát az igenlő válaszra – a méltóságához ragaszkodik. Amikor megkérik, nemet mond, értelmes tanácsokat ad az ott maradóknak, és egyedül távozik: „Emelt fővel jöttem, és fölemelem, amikor elmegyek…” Ifjú Nagyban fölébred öngyilkos bátyja emléke, akit hozzá hasonlóan a szülők pénzimádata, gyűjtőszenvedélye kergetett halálba. Az erkölcsi tanulságot a halálra készülő, vak főúr foglalja össze szentenciózusan: „A gazdag emberek ostobasága olyan, mint a tenger: kimeríthetetlen. Eleresztették… az életet, a jövőt…”

Csűrös Miklós

(Forrás: 77 híres dráma 255-258. old – Móra Ferenc Könyvkiadó 1994.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése