Horátius magát és lantyát kedves Pártfogójának ajánlya.
Fényes származatú, régi királyi vér,
Meczénás, különös gyámolom, édesem!
Soknak kedves öröm port az Olimpia
Síkján szedni hevest futva kocsin, ’s kitett
Jelhez gyors kereket meg nem akasztani,
Hogy pálmája legyen, melly az Egek felé,
A’ föld Istenihez, nyerteseit viszi.
Ez boldog mikor a’ Római nép neki
Fő helyt társai közt adni iparkodik;
Az, bőségnek örül, mellyet az Afrika
Gazdag földeiről csüreiben letett.
Van más, a’ ki reá Őseitől maradt
Földön szánt, vet, arat, ’ kit, noha Attalus
Kincsét néki ajáld, hasztalan ingerelsz,
Hogy, hagyván mezeit, Cziprusi szálakon
Járjon tengereket, mint remegő Hajós.
Fél Kalmár, mikoron küszkodik Est’ szele
Tenger habjaival, ’s áldgya mezők’ paraszt
Csendét: még is elő kél kicsinált hajón;
Nem tud tűrni szegény és sanyar életet.
Van kit Massicum ó nedve kecsegtet el;
’S dőzsöl kénye szerént csak nem egész napon:
Most sürű levelű gallyal alatt hever,
Most szent ér fejinél csendesen aldogal.
Soknál kellemes tábori sípolás,
’S harsány kürt, ’s az anyák átka, gonosz hadak.
Ámbátor fiatal nője, feledkezik
Arról fürge Vadász ’s hűs ligeten marad,
Ha vagy hív ebe őz’ nyomdokiban csaholt,
Vagy hálóba tiport Marsusi Vad südő.
Repkény, nem buta fők bére, von engemet
Fő fő Istenekig: hűs liget, és szökő
Nimfák és Szatirok megkülönítenek
Al néptől, ha nekem sípokat engedend
Euterpe, ha kegyes szűz Polihimnia
Tőlem nem tagad el Leszbusi hangokat.
Ha nékem helyet adsz Római Lantosok
Közt, a’ csillagokig büszke fejem fel ér.
(Forrás: Q.F. Horátius’ Ódái – Öt könyv – Ford.: Virág Benedek – Budán a’ Magyar Királyi Universitás’ betűivel 1824.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése