Két jegyzet a Bánk bánhoz

IV. felv. 9. jel.

Petúr: Megállj!

Ottó (visszaszalad s Gertrudisra borul): Segíts!

Simon: Én nem megyek tovább! Hol van Melinda?

Petúr: (erősen fújva, néz Gertrudisra):

Elég is. Itt hever már; s a dühös

Tenger magát örömmel engedi

Egy kis gödörbe elszorítani.

Csak ottan is zúzhassa a hajókat.

Hogyan kell e verseket interpretálni? A jegyzetes Bánk bán-kiadások nem kommentálják őket. Előttem van Hevesi Sándor kiadása (1901), mely bőséges jegyzetekkel kíséri a szöveget, de e verseket, úgy látszik, magukban is érthetőknek találta. Holott két értelmük van. Simon azt mondja Petúrnak, hogy ő nem megy tovább. Petúr azt feleli neki: nem is kell tovább menned, nem is kell többet tennünk a zendülésben; íme, a háborgó tenger, beérjük azzal, hogy itt romboltunk, s erősen fújva néz Gertrúdra.

De lehet e soroknak más értelme is, úgy is lehet magyaráznunk e verseket, hogy e szavak, „elég is” azt jelentik, hogy céljukat elérték, az összeesküvés sikerült, a tenger-becsvágyú Gertrúd ott hever s amilyen gonosz volt, a sírban is örvend, hogy ha már az országot nem rombolhatja, legalább meggyilkoltatása miatt az összeesküvőket zúzzák majd össze.

Vétségnek minősítsük e verseket a stílus szabatossága ellen? Semmi esetre!

Petúr allegóriát mond és hozzá kétértelműt. Úgy érezzük, mintha a csak imént elköltözött Gertrúd szuggerálná Petúrt. Megdöbbentő hatalmát, nagyságát mi sem jellemzi jobban, mint hogy holtteste látásán a nyers szavú Petúr is az ő nyelvén szólal meg; abban a stílusban fejezi ki magát, melynek csak egyik jellemvonása a kétértelműség, a másik: a mélység. Csak Gertrúd varázsa alatt mondja Petúr a gödörről és a tengerről való képet, hiszen ez a királyasszony mondott egykor ehhez hasonlót; a sírról és a tengerről szólt ő is: „a könny az a gyöngy, mellyel a halálos ágyba fekvő szép virtus ékesíttetik.” (Bb. I. 12.)

III. felv. 1. jel.

Ha a szegény hold férjhez adja szép

Leányait, mondjátok, hogy királyi

Lakodalma van egy-két nyíllövésnyire.

… Melinda őrjöngő beszéde ez. Az ismert kommentárok itt sem mondanak eleget. Gyulai Pál szerint a hold a végzetes éj, a lakodalom a bűnágy, a két nyíllövésnyi az ő és Bánk élete és boldogsága. Péterfy Jenő szerint: „Királyi lakodalma egy-két nyíllövésnyire: boldogsága oly közel van hozzá s most már mégis elérhetetlen.” Hevesi Sándor szerint: zavaros beszéd az egész.

De e zavaros beszédnek van értelme és ezt magából a beszédből kell megfejtenünk. Melinda eufeisztikusan fejezi ki magát.

Az elcsábíttatást, szeretkezést a dráma más helyén is lakodalomnak nevezi. Homályos szavainak értelme csak ez lehet: Ha a sápadt holdnál szeretkezni mennek a nők, mondjátok meg a holdnak, hogy egy-két nyíllövésnyire, a királyi palotában királyi lakodalma van; azaz egy királyné a kerítő, s egy királyi herceg a csábító.

HARMOS SÁNDOR

Forrás: Irodalomtörténet 1. évf. 7-8. füz. 1912.