Oton Ivekovic: Zrínyi Péter és Katalin búcsúzása
(A kép forrása: www.jupiter.elte.hu/aaacikkek2/044csaktornya.htm)
Galamb volt a szive
Zrínyi Péternének;
Magasan szálló sas
Volt benne a lélek;
Holló volt bánata,
Melyet rászállíta
Rabfészke férjének.
Zrínyi Péternének;
Magasan szálló sas
Volt benne a lélek;
Holló volt bánata,
Melyet rászállíta
Rabfészke férjének.
Repülj, galamb, repülj!
Monda galambjának,
Verdesd meg a rostját
Férjem ablakának...
„Mit izen szivének,
Szerelmes hívének -
Katharinájának?”
Monda galambjának,
Verdesd meg a rostját
Férjem ablakának...
„Mit izen szivének,
Szerelmes hívének -
Katharinájának?”
Elszállott a galamb...
Várja este, reggel;
Egy uton jár szeme
A vándor felleggel...
Várja, várja, várja,
De a láthatárra
Egy madár se lebben!
Várja este, reggel;
Egy uton jár szeme
A vándor felleggel...
Várja, várja, várja,
De a láthatárra
Egy madár se lebben!
Eredj sasom! úgymond,
Menj te is utána;
Zörgesd meg a zárat
Zrínyim ajtajába...
Szabadítsd meg, mentsd meg
Árán mindenemnek,
A jók jóvoltára!
Menj te is utána;
Zörgesd meg a zárat
Zrínyim ajtajába...
Szabadítsd meg, mentsd meg
Árán mindenemnek,
A jók jóvoltára!
Föllebben a sas is,
Nap-magos az útja...
Oh hogy a reménység,
Mely a szivet bujtja,
Azt az utat - míg ő
Későn se tér elő -
Százszor is megfutja!
Nap-magos az útja...
Oh hogy a reménység,
Mely a szivet bujtja,
Azt az utat - míg ő
Későn se tér elő -
Százszor is megfutja!
Szállj sebesen, hollóm,
Szóla végesvégre,
Férjem fogházára,
Zrínyim börtönébe!
Mondd el panaszomat,
Mutasd be gyászomat, -
Mit viselek érte.
Szóla végesvégre,
Férjem fogházára,
Zrínyim börtönébe!
Mondd el panaszomat,
Mutasd be gyászomat, -
Mit viselek érte.
S alig repülé át
A belátó ég-tért,
Széles sötét szárnynyal
Ím, mi hamar megtért!
S levél van alatta,
Melynek foglalatja
Bár ne szólna ekkép:
A belátó ég-tért,
Széles sötét szárnynyal
Ím, mi hamar megtért!
S levél van alatta,
Melynek foglalatja
Bár ne szólna ekkép:
„Anna Katharina,
Én gyönyörűségem!
Megbocsáss, ha vala
Ellened vétségem.
Sírástól magadot -
- Midőn ezt olvasod -
Tartóztassad légyen!
Én gyönyörűségem!
Megbocsáss, ha vala
Ellened vétségem.
Sírástól magadot -
- Midőn ezt olvasod -
Tartóztassad légyen!
Holnap tíz órakor
Bátyádnak és nékem,
Fejünk elvétetik
Kételenségképen...
Neked Isten, hívem,
Drágalátos szívem -
Minden jóval légyen!”
Bátyádnak és nékem,
Fejünk elvétetik
Kételenségképen...
Neked Isten, hívem,
Drágalátos szívem -
Minden jóval légyen!”
Tartja a levelet
Zrínyiné, olvassa
Napokig... hetekig...
Se vége... se hossza,
Míg mindent összevét,
Míg a kín elméjét
Csendesen kifosztja.
Zrínyiné, olvassa
Napokig... hetekig...
Se vége... se hossza,
Míg mindent összevét,
Míg a kín elméjét
Csendesen kifosztja.
A galamb oda van,
A sas vissza nem tért:
Alig dobban szive.
Alig érzi lelkét.
Csak a holló szárnya,
Mi fehér arcára
Sötét árnyat vet még...
A sas vissza nem tért:
Alig dobban szive.
Alig érzi lelkét.
Csak a holló szárnya,
Mi fehér arcára
Sötét árnyat vet még...
(Forrás: Endrődi Sándor: A magyar költészet kincsesháza – Bp., Athenaeum 1927.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése