. . . . .
rom lett Dardanidész Priamosz nagyon
híres erősfalu városa általuk,
mert Zeusz óhaja volt,
hogy a szép Helenát a szőkét,
Argosz hada hozza ki onnan
sok gyászt okozó viadalban,
mit a dalnokok ezre dicsőit.
Pergamont se kerülte a vész meg az ínség;
Küprisz aranyló
haja volt oka.
Ámde a háznak urát becsapó, buja
Páriszt tiltva ma zengenem és kecses
lábú Kasszandrát
s Priamosz valahány szülöttét,
és a magaskapujú Ilionnak a
vesztét is, ma tehát ki se térek a
hős daliákra, akik
a szilárd, a hatalmas, öblös
gályákon a tengeren által
hozták meg a Trója bukását,
és Pleiszthenidész Agamemnón
volt vezérük, e férfi-vezér, a derék agg
Atreusz oly hős,
daliás fia.
Mindezeket csak a szent Helikónon a
bölcs múzsák kara tudná zengeni:
nincs olyan emberi lény,
ki folyékonyan elsorolná
mind a hajók neveit, s hogy az argoszi
nép hogyan érte el aigai tengeren
által a lónevelő
Tróját, s az akháiokat bronz
pajzsukkal, a férfiakat, kik
közt ott menetelt a csatában
oly bátor Akhilleusz, a szélnél
gyorsabb, és az erős Telamóniosz Aiasz.
. . . . . .
. . . . az aranyhurú
Hüllisz szűlte a szép Tróiloszt, akit
trójai és danaosz,
mint újra meg újra öntött
jó sárgarezet szinarannyal,
gyakran vele összehasonlít.
Köztük nyered el te a szépség
fényét, Polükratész, az örök diadalmat,
mit dalom által
nyerek el magam.
(Ford.: Kálnoky László)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése