(...) A regény (...) nagy tetszést aratott; hisszük, a könyv meg fogja hódítani az egész olvasóközönséget, mert kétség kívül egyike a legkiválóbb modern magyar regényeknek s ezen felül is olyan tulajdonságai vannak, amelyek a legszélesebb körökben népszerűvé fogják tenni.Már maga a kör is, amelyben az író az olvasót vezeti, a vidéki magyar színészélet, nyugtalan, megállapodást nem ismerő vándorlásával városról-városra, folytonos talaj-változtatásával, amely nem engedi, hogy a színész bárhol is gyökeret verjen, azok a különös embertípusok, amelyek ebből az életből kialakulnak, a különböző vidéki városok karaktere, amint a színház perspektívájából nézve elénk vetítődik (jóformán minden magyar város képe benne van a regényben s mind élesen, személetesen van megrajzolva), a magyar életnek az a sok mindenféle figurája, amely a színésznéppel érintkezésbe jutva több-kevesebb szerepet kap a cselekményben, mindez oly gazdaggá és változatossá teszi ezt a regényt, amilyenre kevés példa van mai irodalmunkban.
A középpontban levő alak, Lányi Arabella, a színésznő pályája rendkívüli realitással és mégis finom tapintattal van megrajzolva első fölléptétől egész addig, amíg Kolozsváron megállapodásra jut, de egyúttal le is kell mondania ifjúságáról, kedves fiatal leány-szerepeiről, hogy anyaszínésznővé legyen. Első sikerei, további küszködése az igazi érvényesülésért, amelyet sehogy se tud elérni, egyetlen szomorú szerelme, amely lassankint, ízről-ízre hidegül el, a különféle szerelmi lehetőségek, melyektől úgy visszarebben, mint a félénk madár, aki egyszer már megégette szárnyát, megadással, áldozattal teli anyai érzése, a művészi ösztön és becsvágy küzdelmei a méltatlan környezettől, a közönség közönyével – mindez, amint a városról-városra vetődő élet kaleidoszkópjában, mindig más színezetben nyomról-nyomra elénk tárul, a szomorúság, az asszonyi megadás és a szeretet olyan melankóliájával van megjelenítve, amelyet nem felejt el egykönnyen az ember.
Egyes jelenetek, mint például a színésznő vallomása anyja előtt szerelmétől, vagy a végén búcsúzkodása fiatal szerepeitől, gyöngédségben, igazságban, szépségben a legkiválóbb írókhoz méltók. Egy-egy kép, mint a Hatvani utcán végigsétáló Arany János néhány vonással megrajzolt alakja, úgy marad meg emlékezetünkben, mint valami bájos, finom, éles és mégis hangulatkeltő vonásokkal rajzolt acélmetszet. Igen sokszor a Déryné naplóját juttatja eszünkbe a regény – ugyanaz a környezet, ugyanaz a hangulat, csak ötven-hatvan évvel későbbi időre áttéve -, de ugyanaz a közvetlenség és élményszerűség. Az a vidéki színészélet, melynek Laczkó úgyszólván egész természetrajzát adja regénye képeiben, sehol másutt a világon így fel nem található magyar specifikum: a magyar levegő iránt érzékkel bíró olvasó ezen felül is nagyon sok olyat talál a regényben, ami mint a magyar élet egy-egy speciális vonása ragadja meg képzeletét. Laczkó írásmódja egészen sajátságos: a megfigyeléseknek, élményeknek számtalan apró vonásából alkotja össze alakjait és történetét, minden apró vonást külön, hajszálnyi pontossággal rajzol meg s mégis egységes, színben és vonalban teljes képet kerekít belőle. Stílusa is ennek a módszernek megfelelő, gyakran a túlságig menő tömörséggel ötvözi össze mondatait, mennél több fazettára csiszolja őket s ezzel ha néha a kelleténél több figyelmet kíván is az olvasótól, a legtöbb esetben szokatlan erősen és hangulatkeltően tudja megvilágítani mondanivalóit.
A NOÉMI FIA egy értékes, finom magyar írói tehetségnek első teljes sikerű megnyilatkozása. A könyv a Franklin-Társulat kiadásában jelent meg; ára 4 korona.
(Forrás: Vasárnapi Újság 63. évf. 1916. 50. sz.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése