Csathó Kálmán: Te csak pipálj, Ladányi!

Csathó Kálmán ez év elején nagy érdeklődést keltett maga iránt A VARJÚ A TORONYÓRÁN című regényével, amely nagy regényírói készséget, friss elbeszélő kedvet és a magyar élet alakjai iránti élénk érzéket árult le. Új regénye, melynek címe TE CSAK PIPÁLJ, LADÁNYI! ezeket a tulajdonságait még teljesebb kifejlődésükben mutatja.

Az utolsó emberöltő magyar életének egyik legérdekesebb jelenségéből, a vidéki kisembereknek a fővárosba való özönléséből ragad ki egy epizódot: egy falusi földesúri család sorsát, amely a gyomor kultuszán, a folytonos vendégeskedésen, a régi módi, számítás nélküli, nem-törődöm gazdaságon tönkremegy s a fővárosba kerül, ahol azzal alapít új egzisztenciát, amivel falun tönkrejutott: a háziasszony pompás főztjével és vendéglátó ügyességével.

A falusi magyar úriasszony penziót nyit Budapesten és boldogul vele, sőt vagyonosodni is kezd – ugyanazt csinálja itt is, amit odahaza, csak éppen hogy pénzért teszi. Ebbe beleszövődik egy szerelmi történet is, a család unokahúgának a története, aki egy darabig ingadozik két férfi – egy vidéki úr és egy budapesti iparművész – közt, amíg végül mégiscsak az iparművésznek adja a kezét. Mindezt az író humorisztikus oldaláról fogja fel. Láthatólag mulat alakjain, könnyedén játszik velük, nem veszi őket és sorsukat túl komolyan, elsiklik minden mellet, ami életükben szomorúság és keserűség.

Mert bizony a valóságban nem ilyen könnyen, mélyebb lelkű küszködés, megalázás és keserűség nélkül szokott végbemenni az a nagy átalakulás, amely a vidéki magyar földesasszonyból penziósnét csinál Budapesten.

Csathó Kálmán észrevehetőleg Mikszáthtól tanulta a téma kezelésének ezt a derűs, kedveskedő módját, az emberi dolgoknak és alakoknak azt a lekicsinyített kezelését, a komorabb motívumokon való könnyed elsuhanást. Ahogy azonban a falusi magyar életet szemléli, az a mai fiatalabb nemzedék szemlélőmódja, amely már jóval távolabb áll tőle, mint az előző nemzedék, még mindig érzi és kedve telik benne, de jóval hevesebb közösséget érez vele. Humorának van sajátságos egyéni íze is; Mikszáth humorának továbbfejlesztése ez; megvan benne a szeretetteljes gyöngédség azok iránt, akikkel humorizál, de nem bírja elleplezni, hogy életideáljaik és formáik idegenek tőle.

Van egy adománya, amely biztosítja számára a népszerűséget: jól, szórakoztató módon tud elbeszélni, mindig mulattatni tudja az olvasót, azt a kellemes, tetszetős szellemi légkört teremti meg körüle, amely mindenütt derűs, világos, szeretetreméltó, amelyben épp ezért szívesen időzik mindenki. Regénye igazán mulattató, kellemes olvasmány. A könyvet a Singer és Wolfner cég adta ki.

(Forrás: Vasárnapi Újság 63. évf. 1916. 52. sz.)