A régi magyar diákélet jóformán teljesen eltűnt már, elvitte a magyar életnek az az egyetemes átalakulása, amely a mai generáció során teljesedett be. Az idősebbek fiatalkori emlékeiben él már csak. Nem volt olyan szervezett, tradíciós szertartásokban bővelkedő, általános jellegű, mint a német diákélet, sokkal egyszerűbb volt, szabadabb, szertartásokban nem kötött, az egyes kollégiumok és városok helyi viszonyai és szokásai szerint változó, de megvoltak a maga sajátságos erkölcsei és ideáljai, megvolt a különleges humora. A fiatal magyar vér igyekvése teremtette, amellyel minden akadályon keresztül kiküzdötte magának tehetsége érvényesülését, az életben való helyének elfoglalását. Aki átélte, könnyes megindultsággal tud csak beszélni róla, s a mai fiatal nemzedék előtt abban az idealizált megvilágításban áll, melyet a fiatalkorra való emlékezés bája színez, mikor apáik beszélnek róla.Ez a hangulata Benedek Elek Oh, szép ifjúságom! című új könyvének is, amely a székely diákok életét elveneníti meg úgy, ahogy az az udvarhelyi kollégiumban folyt egy nemzedékkel ezelőtt. Az író nem is titkolja, hogy a saját fiatalságát írja le, meghatottan, szeretettel beszél róla, mikor elmondja, hogy indult neki a nyolc éves falusi kis székelyfiú a városnak, hogy élte bele magát a diákéletbe, miféle lelki élmények hatottak rá, amíg felserdült.
A szép, meleg könyv a mai fiataloknak van írva, hadd ismerjék meg apáik, agyapáik életét s értsék meg őket. Márton Ferenc rajzolt szép illusztrációkat a szép kiállítású könyvbe, melyet a Lampel R. (Wodianer F. és fiai) cég adott ki. Ára díszes kötésben 5 korona 20 fillér.
(Forrás: Vasárnapi Újság 63. évf. 1916. 52. sz.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése