2017. ápr. 7.

B. Sárközy Márta: A tűz



Emlékszik?
Ott térdepeltem a kályha előtt
És  megtanítottam, miként kell tüzet rakni,
És maga is ott térdelt
És leste minden mozdulatomat...
Én kacagtam a tüzetfogó lánggombolyagra.
Arcunkat megvilágította a tűz!
Emlékszik?

Igen a tűz, az isteni tűz,
Ott pattogott, kattogott...
Gondolatban még most is ott térdelek
És gondolataimat egymásután vetem be a tűzbe.
Ah! mennyi gondolat!...
Mennyi vágyódás!...
Mennyi bánat...!
És ég, és izzik és száll el mint a füst.

Kezemmel nyúlok értük,
De már elszálltak –
És izzik tovább a tűz.
Vajjon meddig?
Addig míg van éltető láng?
Addig míg van dobogó szív?
Addig, míg van ideál?
Ez az! Addig, míg van ideál.

Tűz szeretnék lenni
És lángolni vad szenvedélyektől.
De ah! hol az éltető láng, az ideál?
És ismét ott térdelek...
És visszakönyörgöm
A tüzet, az ideált.
Már magam sem tudom
És tudni sem akarom:
Álom volt-e? vagy valóság?

Forrás: Tavasz Szépirodalmi, Művészeti és Közgazdasági folyóirat Pozsony, 1919. ápr. 12.