Szül. 1620 körül (?), nemes családból, Gömörben. A füleki várparancsnok, Wesselényi Ferencz udvarába kerülvén, ez őt már kora ifjuságától üzött verseléseért kiváló kedvezéseibe részesité, Zrínyi nagyszerü feltünése folytán nagyobb müvek megkisérlésére serkenvén fel, 1. „Murányi Vénus” czimű regényes époszszal lépett föl (Kassa, 1664.), melyért hősnőjétől, gr. Szécsi Máriától, Babaluska falut nyerte dijúl. Későbbi művei: 2. „Prosopopoeia Hungariae; hazája akkor sorsát festő allegoria 3. „Rózsa-koszorú” – vallásos, lyrai tanköltemény III. Részb. 4. „Porából megéledett Phoenix”, vagyis Kemény János, erd. fejed. viszontagságai, - regényes eposz, XX Énekb. 5. „A csalárd Cupido nyilait kerülő tiszta életnek geniusa” – tanköltem. V. Részb. 6. „Uj életre hozott Chariklia”, régibb nyomokon átdolgozott, XIII Én. verselt regény. – Gyöngyösi műveit képzelemgazdagság, és főleg verselési csín s könnyűdség, nem ritkán új szinezetű nyelv tüntetik fel.
A „Phoenix vagy Kemény János” eposzoól.*
- Töredék –
A több végbeliek gyűlnek Kanizsára,
Az ott való passa parancsolatjára,
Hogy azokkal együtt induljon Budára,
Kinek száma telik kétezer szablyára.
Mindezek a Mársnak próbált deliái1
Kiket Zrínyieknek oktattak próbái,
Bélyegezve vadnak sokaknak pofái,
Csókolták azokat horvátok szablyái.
Sok zain2 s spahia3 egyéb fő rendekkel,
Agaság-viselő tanúlt vitézekkel,
Köntösös, paripás, s jó fegyverekkel.
Gyült ide; Recep is jelen van ezekkel.
Thessalonika volt ennek a hazája,
Az honnét kikelvén, sok helyt volt próbája,
Kandia táján is sok vért nyalt szablyája.
Itt is már sokakat öklelt kopiája.
Nagy erővel biró, csontos termetében,
Harminczöt esztendős lehet idejében,
Öcscse a passának, oly is személyében,
Mint az, de vállasabb nálánál testében.
Ez második Cacus4 erős mivoltában,
Félmázsás buzogányt perget a markában,
Nincs oly erős ökör melyet futásában
Meg nem tart, ha annak kaphat a farkában.
Maga is szög legény, lova is szerecsen.
Süvegének nyusztát őrzi egy kerecsen5,
Nehéz terhű botját hányja negédessen,
Ropja módos tánczát lova is kényessen.
Légrádiak hire hozta Kanizsára;
Mert a ki azoknak kel szomszédságára,
Talál, ha akarja, pályázó társára,
Csak ne restelkedjen véle a próbára.
Megindulván azért a passa ezekkel,
Megyen Buda felé rendes seregekkel,
Előttök bocsátott szép vezetékekkel,
S utánok nyomódott terhelt öszvérekkel.
Pej lova, a kinn ül, visel egy kis holdot,
Jobb csuklójához is fejér tarkát toldott,
Maga viselése tart igen szép módot,
Vett passaságára ezen első zsoldot.
Oly a gyorsasága mint könnyű szellőnek,
Valóban mestere a rendes lejtőnek,
Ezt Ázsiában is becsüllették főnek,
Az honnét nagyhirű s drága lovak jőnek.
Az hol némely kanczák (mondják) nem ménektül,
Vemhesednek, hanem tavaszi szelektül,
Fajzott ez is talán azoknak nemektül,
Fő ló, s dicsértetik méltán mindenektül.
Ezen gazdag szerszám, magán selyem dolmány,
Szkófiommal6 varrott bársony nyerge, karmány7.
Fékének formája nem régi találmány,
Igen bölcses munka, portai csinálmány.
A csonka Delimán másfél száz lovassal,
Majd mind válogatott, farkasos8 s tollassal,
Melyeknek kezek is villogott karvassal,
Van előljáróban mind annyi farkassal.
Félmértföldnyire jár elől a dandártul,
A passa serege, csillagos hadátúl,
Kinek születése vala rácz anyátúl.
S annak sokat tanult volt bájolásátul.9
Van sok mestersége s egyéb varázslása,
De az hamarjának leginkább hányása
Tetszik neki, s van is ahhoz nagy tudása,
Az által kezdetik minden próbálása.
De profécziáját akkor elvesztette
A beszprémi10 sereg mikor megkergette.
S azok kardja miatt kezét elvesztette,
Melynek már újjait vasbúl építette.
Mindazáltal most is nem mulat semmit el:
A kimenetelre mikor adatik jel,
Mint azelőtt kardját szintén ugy köti fel,
Noha annak éli már oly nagyot nem szel.
Veres skárlát kecsét11 függesztett vállára,
Melyet készittetett párduczbőr-formára,
Körmöket ezüstbül csináltak lábára,
Fogakat is raktak olyakat állára.
Fénlik rajta egy hold s sok csillag mellette,
Mind ezüstbül valók, aranynyal szinlette,
Erre egy nagy sasnak két szárnyát tőzette,
Melylyel magát másod Daedalusnak12 tette.
Két vigyázó daru strázsálja süvegét,
A kikkel tollazta feje gömbölyegét,
Jó renddel viseli s vezeti seregét;
Kalauzságának megadja elegét.
Nyomódik utánna népe a passának,
Már a több helyekbül mind jelen valának
A mikor ezek is Budára jutának,
Hol megtelepedván két nap nyugovának.
Mikor harmad napra az idő virrada,
Felülőt hirdető trombita rivada,
A vezér a meddig költözött, több hada,
Némely seregekkel addig benn marada.
Végre megindulván ő is seregével,
Zainok, spaiják, s agáknak szinével,
Czifra öltözetű udvara népével,
Illyen rendet tartott pompás menésével:
Mendegel előtte a több seregeknek
Egy ősz török, régi szenti Mahumetnek,
Ennek Budán zsoldot régóta fizetnek,
Nevezik nyelveken Alladár Memhetnek.
Ezt szentelt vitéznek a törökség tartja,
Bársony süvegének zöld a patyolatja;
Minthogy immár kardját nehezen forgatja,
A harczra valókat tanácscsal oktatja.
Mahumetnek hétszer járta koporsóját,
Gyakorta forgatja s mondja olvasóját,
Ugy tartja ezt Buda mint egy Apollóját,
S sok dolgokban próbált jövendőmondóját.
Árnyékot egy kék strucztoll tart homlokának,
A melyet feliben tett patyolatjának,
Bokáig van hossza atlacz foszlányának13,
Kláris golyóbisok a kit gombolának.
Portai kaftán függ azonkivül nyakán,
Sok szinű selymekkel, melyet szőttek tarkán,
Egy csillag fejérlik pej lova homlokán,
Ki pompás lépéssel megy alatta halkán.
Tizenkét spaia fényes öltözetben,
Megyen ezzel, egy-egy csida a kezekben,
Ülnek külön-külön szerszámú nyergekben,
Jobbnál jobb lovakon, aranyas fegyverben.
Ezek elhaladván, csakhamar inokban,
Huszonnégy vezeték gazdag szerszámokban
Érkezik rendessen mind aranyasokban,
Kényesek az lovak s kevélyek azokban.
A zabolát marják, hányják a fejeket,
Mervén14-áll a farkok, feltartják füleket,
Haragos villámmal forgatják szemeket,
Orrok is úgy látszik, hogy fujnak tüzeket.
Nehéz őket vinni, nyughatatlankodnak,
Nyerítnek, ugrálnak, rúgnak s ágaskodnak,
Hol erre, hol arra térnek s rugaszkodnak,
A vezetékesnek nem kis gondot adnak,
Három lovász mester kiséri ezeket,
Visel lovok gyenge portai fékeket,
Nem drágákat ugyan de szemnek szépeket,
Mint ezüstét, többre böcsülik műveket.
Siposokkal mennek már a trombitások,
Dobosok ez után és a csinziások15,
Kik, ha megszólalnak, fület tölt hangzások,
A szomszéd Echóval vagyon mulatások.
Hosszu tüzött zubbon ruhájok ezeknek,
Bársony patyolatos csapkája fejeknek,
Egyiptomi bőre látszik személyeknek,
Fejérlik a fogok a mikor nevetnek.
Ezeket egy igen ősz csauz16 követi,
Melynek földig fejér átlacz öltözeti,
Nagy üvöltésének ritkán van szüneti,
Hogy a vezér megyen, kiáltja s hirdeti.
Ezután a vezér maga dagályosan,
Perzsiai módon ballag kaftánosan,
A melyet aranynyal müveltek habosan,
És Perzsiában is szerzették árosan.
Szép medályos kolcsog a lova fejében,
Magának is olyan fénlik süvegében,
Botjának a kit hány pergetve kezében,
Sok kövek ragyognak aranyos müvében
Drága munkát látni lova szerszámában,
Kék zománcz elegyült sárga aranyában,
Változó forma van minden boglárában,
Öt-öt rubin fénlik azok rózsájában.
Szkofiomos nyergét bársony szépítette,
A melynek környékét arany kerítette,
Annak is szép müvét kék zománcz szinlette,
Van boglárinak is rubint közepette.
A czafraga mutat tengeri habokat,
Ezüst ábrázolja ranynyal azokat,
Gazdag kerületi, tart a mely rojtokat,
Füztek arra gyöngygyel közlött klárisokat.
Lejtőzik alatta igen haragos mén,
Nyerit, prüszög, szeme villog mint tüzes szén,
Kényes, kaczér, fene, fiatal még, nem vén,
Gond a véle bánás lovászának s nagy kén.
Tartnak helyben lábán ennek pányvás lánczot;
Lejtőző lábai ha kezdenek tánczot,
Rángatott inai szednek rendes ránczot,
Módos ugrásának nem találni gáncsot.
Hol elöl s hol hátra füleit viseli.
Meghorgasztván egyik lábát, felemeli,
Míg a többin ropja, azt vezetékeli,
Nagy kevélységében majd helyét sem leli.
Tiz kengyelfutó van kétfelől ellette,
Hajnal szín atlaczban őket öltöztette,
Utazáshoz magát kiki készitette,
Ruhájának hosszát öve mellé szedte.
Ezüst öv szoritja karcsú derekokat,
Görbe portai kard őrzi oldalokat,
Holdforma szekercze töltötte markokat,
Úgy mennek serényen, s követik urokat.
A deliák érik ezeknek rendeket,
Kiknek, ha meglátnád s néznéd személyeket,
Nem találnál köztök sok külömbségeket,
Majd egyeknek vélnéd lenni mindezeket.
Vadnak mind egyforma selyem foszlányokban,
S azokra felül vett fényes pánczélokban,
Bársonyos csapkákra font patyolatokban,
Egy-egy könnyü csidát viselvén markokban.
Fűztek oldalokra aranyas tegzeket,
Ijat s nyilakot is hasonló szépeket,
A lovok sem visel együgyü fékeket,
Hanem szkófiomos majczbúl mivelteket.
A pánczéljoknak is, csillagok módjára
Készittetett, s müvelt igen szép formára,
Vagyon sok arannyal tündöklő boglára,
Kik a napot hiják fényekkel csatára.
Megakadván azért sugári ezekben
Viadalt tartonak harczoló fényekben,
A kik villáminak elenkezésekben,
Csiklandó ragyogvány ötlik a szemekben.
Legkedvesb szolgái ezek a passának,
Melegitői is netalán ágyának,
Nincsen kimélése tőlök a czifrának,
Külön-különféle szebbnél szebb ruhának.
Ezeket követő igen szép seregben
A fő urak jőnek gazdag öltözetben,
Itt a skárlát s gránát nincs nagy becsületben,
Vagyon mindenike gazdagon selyemben.
Hol mind a futosó szelek szárnyainak,
Van elég eszköze s helye játékának,
Mind a déllel játszó nap ragyogványinak,
Alkalmatossága s oka csatáinak.
Az állakon habzó terjedt szakállokban,
Lehetnek a szelek szép mulatásokban,
Arannyal s ezüstttel fénlő ruhájokban,
Játszhatik a napfény, s csatázhat azokban…
*) Dugonics kiad. 1796.
2) Gyalogkatona.
3) Vagy: spahi- könnyü lovas.
4) Vulkán óriás fia, kivel Hercules megvivott.
5) Sólyomfaj, a régieknél néha: kerecset.
6) Sodrott aranynyal, szálaranynyal.
7) Köntösujj.
8) Farkasbőr-kaczagányos.
9) Büvölésétöl.
10) Veszprémi.
11) Hátbör, kaczagány.
12) Ki szárnyat készitve magának kisérlé meg a kirepülést Créta szigetéből, hol letartóztatva volt.
13) Ujjatlan köntös.
14) Mereven.
15) Kik pengőtálakkal zenélnek.
16) Hajdú, poroszló; kengyelfutó.
Forrás: A magyar irodalmi tanulmány kézikönyve. Pest, 1868.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése