2020. máj. 12.

Gróf Kohári István (1649-1731)

 

Szül. 1649-ben. Már tizenkét éves korában honti főispán, majd üleki várparancsnok. Tököli hadai ostrom alá vevén eme várt, az áruló őrség Kohárit kiadta Tökölinek, ki őt a munkácsi várba záratta. Sok szenvedések után visszanyerte szabadságát, s a dunáninneni hadak vezérévé neveztetett. Mint ilyen jelent meg 1687-ben Egernél, hol egy török golyó karját sodorta ki. – Költői műveinek öt kötetét, 1720-ban kezdte közrebocsátani.

 

Példás vadkert*

- Röviditve. –

 

Ez úton sétálva mentem a vadkertben,

Volt sok szarvas melyben, egynehány seregben,

Sétáltak, falkástúl dámvadak egy völgyben,

S járt a nyúl és róka ott levő ligetben,

 

Melynek mély árkában vala berekesztve

Külömb csoportonként a farkas és medve,

S nyalta maga talpát a medve bömbölve,

Futosott a farkas ordítva s ügetve.

 

Igen szép volt nézni nyúl bogdácsolását,

A ravasz rókának fürkésző járását,

Szelid dámvadaknak együtt sétálását,

És a szarvasoknak sebes nyargalását.

 

Láttam ugyanottan abban az árokban

Tigrist a  párduczczal lenni barátságban;

De egy nagy vadbika éppen akkortájban

Volt az oroszlánnal erős bajvivásban.

 

Szörnyű vala nézni miként viaskodtak,

Egymással küzködve vértajtékot fujtak,

S noha ugyan olykor egymástól elváltak,

De megint sebessen együvé rohantak.

 

Bikát az oroszlán meggyőzte elvégre,

Mihelyen pediglen lecsapá a földre,

Azonnal mindjárást mene tőle félre

És tapoda földön heverő testére.

 

Ugyan természete minden oroszlánnak,

S ő természetével ékesült vadaknak:

Ha valamit egyszer a földre lecsapnak,

Földön hevertében arra nem tapodnak.

 

E vadakat nézve, elmém elgondolta

Azok természetét, s tekintve vizsgálta,

Tulajdonságokat forgatta s átlátta,

S igen álmélkodva felette csudálta.

 

Mert a fene vadak együvé férkeznek

S ő nemök-félével nem is ellenkeznek;

Megalkusznak szépen s egyességben élnek,

Tört pediglen soha egymásnak nem vetnek.

 

De ember emberrel tartja bajvivását,

Sokszor is öldökli barátját és társát

S ha végbeviheti földre lecsapását,

Nem sokszor követi oroszlán szokását.



*) Handb. d. ung. Poes. I. 

Forrás: A magyar irodalmi tanulmány kézikönyve. Pest, 1868.

 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése