Szül. Rákoson, 1667. I. Lipót által Erdélyben kir. titkári, utóbb pedig II. Rákóczi Ferencz zavargásai alatt, még fontosabb hivatásokkal bizatott meg. Később öregségében, 1756-ban végezte életét. Csereitől „Erdély históriája”, s egy, érdekes jegyzetekkel s aprós versmüvekkel beírt „Jegyzőkönyv” marad ránk.
Zrínyi, a költő, halála
- Históriájából* -
A bán vadászai kimenvén, ebéd előtt több elfogott vadak között hozának egy vadkant is, kit a bán eleiben vivén, kérdé Bethlen Miklóstól: „Öcsém uram! Erdélyben szoktanak-e termeni ilyen vadkanok? Bethlen Miklós megfelel: Kegyelmes Uram, Nagyságodat alázatosan követem, ennél sokkal nagyobbak is teremnek.” – A bán mintegy megszégyenlvén magát, mondja neki: „Ha tetszik kegyelmednek, ebéd után menjünk ki vadászni; meglátja kegyelmed, itt is a horvátországi erdőkön találunk ennél nagyobbakat is.” Azalatt az ebéd elkészülvén, a bán szokása ellenére kedvetlen állapottal vala, nem tudván senki okát. Ebéd után megindulván feles1 puskásokkal, egész estig, mind hajtatják az erdőket, és noha egyébb vadakat verettenek2, de vadkant nem találának. Estvefelé egybegyülvén mind a vadászok, hogy haza menjenek a bánnal együtt, azonban egy jáger előfut s mondja a bánnak: „Kegyelmes uram, ihol nem messze egy nagy vadkant láttam.” A bán örülvén neki, egy hosszú puskát veszen a kezébe, s bemegyen egyedül az erdőbe, megparancsolván, hogy a többi másfelé álljanak lesben. Meglátván a vadkant, hozzá lő, meg is sebesíti; a megsebesedett oktalan vad, szokása szerént egyenesen a bánra megyen, és mivel hirtelen a puskáját meg nem töltheté, oldalán függő pallosát kirántja, s nagy bátran a vadkan eleiben futamodik s hozzája vág; de a vadkan agyarát találván, a pallosa ketté törik, és azon sebességgel a vadkan neki agyarkodván, az egyik lábát a bánnak erősen megsérti, mely miatt megtántorodik, de ugyan el nem esik. Nem lévén már fegyver nála, küzdésbe indul a nagy oktalan vaddal és a földre lenyomja, s hasára ül, a két fülét két kezével erősen megragadván, úgy, hogy a vadkan meg sem mozdulhatott. Ha akar vala, könnyen kiálthatott volna, mert ott a sűrűben nem messze állottanak sok vitéz szolgái és puskásai, kik megsegélhetik és a vadkant alatta megölhetik vala; de a régi hires vitéz ember szégyennek tartván egy vadkan megölésére segitséget hivni, időn gondolkodik: miképpen ölhetné meg? jut eszébe, hogy az övében hüvelyestől volna kése; azért egyik kezéből a vadkan fülé tkiereszti, hogy kését kivonván, a torkába vésse; a vadkan is, tágulván egyik füle, erősen megrázkodik, és hirtelen a bán a vadkan hasáról a földre esik; a vadkan is hevenyében hozzája vág agyarával és a torkát kiszakasztja.
*) Kiad. Kazinczy G. 1852.
1) Sok, számos.
2) T. i. fel.
Forrás: A magyar irodalmi tanulmány kézikönyve. Pest, 1868.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése