Liszti életkörülményeinek adatai csak töredékesen jutottak időnkre. A költészetre Zrínyi műveinek hatásán buzdult fel. – Összes művei két kötetben (1653) jelentek meg. Tartalmuk: 1. „A mohácsi veszedelem” eposz XIII. énekben. 2. „A nagy vezérek és királyok emlékezete”, négyes rimekben. 3. „A szerencse állhatatlanságáról”, tanköltem. 4. Két ének: „Bold, Anyánkról s a magyar czimerről.”
A mohácsi veszedelem VIII. Énekéből
- Nemzeti könyvt. 1853. –
Az ütközet előtt, egy héttel az előtt1
Juta magyar táborhoz
Horvátországi bán; dicsérhetem méltán,
Hogy siete királyhoz,
A ki serénységgel, s jeles vitézséggel
Bizott maga hadához.
Szép rendelt sereggel, s hadi készülettel
Háromezer lovagja
Tigris- s párduczbőrös, karvasos s fegyveres
Vérrel festett zászlója;
Öszveválogatott háromezer számot
Bizvást tette gyalogja.
Bánfi János s Tahi, pogányt ki kardra hí,
Mellette a seregben:
Lovok nekik rárók2 s sebes szárnyon járók,
Tündöklének fegyverben;
Szemökből vitézség s kinéz a merészség,
Éles tőr a kezekben.
Horvátország szeme, s mindenek értelme
Bátorságukban vagyon
Isten után ebben, s játszó szerencsében
Ő reménységek vagyon;
Egész horvátságot, kicsinyt és mind nagyot
Ezek biztatják nagyon
Semmit ne féljenek, csak emberkedjenek
Karjok ereje Isten!
Eleitül fogva velünk volt, e tudva
Hegyen, völgyön és réten:
Mostan is nem hágy el bizzunk benne; mivel
Jelen is leszen itten.
Ezentől kezünkben adja majd elünkben,
S pogányt prédává tészi;
Kinek bátorságát s minden okosságát
Szemlátomást elvészi;
Mint egy ragadományt vagy port, kit a szél hányt,
Majdan semmivé tészi.
Többen is jövének, urak érkezének
Tót- s Horvátországból is;
Hogy vitézek voltak, s többször is próbáltak,
Vitézségben éltek, kik bánnal érkeztek,
Meglátszott csak ebből is.
A zágrábi püspök, mint csillagos üstök3
Szép hadával eljuta;
Seregét mustrálva s jó lován forgódva,
Király szintén találta;
Pogányt rájok jőni s az nap próbát tenni
Mert minden fő gondolta.
Az erdődi Péter, ki volt vitéz ember,
Vélek együtt érkezék ;
Sokat látott, hallott, s nagy próbákon aggott,
Emberül fegyverkezék:
Mert kétszáz lovassal s vitéz hadi Márssal
Táborban beérkezék.
Fegyverderék s pánczél, a kikben van aczél,
Csaknem mindeniken volt,
Farkasbőr soksága s lovaknak jósága
Alattok látható volt;
Mint villám, úgy fordult, mustára ha tódult,
Éles tőr kezükben volt.
Mars iskolájában s Bellona hadában
Mivel vastag4 emberek,
Hercules módjára gerjedtek haragra,
Kétélű a fegyverek;
Már sok török vérben hiztak, csak mezőben
Sokat próbáltak ezek.
Sisak a fejekben s paizs a kezekben,
Fénylik kecse5 hátokon.
Vérben uszó szabja (lesz töröknek gondja!)
Vagyon az oldalokon;
Sasszárny süvegekben s bátorság szivekben,
Igy repülnek lovokon.
1) A hosszabb sorok középrimekkel is.
2) Ráró – gyors röpülésű madár (avis ex genere gfalconum. Moln. Alb.) régibb költőinknél a hősök lovainak gyakori epithetona; ma is sürün használt neve a lovaknak.
3) Ezüstök.
4) Erős, izmos.
5) Kecs, hadiköpeny, kaczagány. Gyöngyösinél is: „Vörös skárlát kecsét függesztett vállára.”
Forrás: A magyar irodalmi tanulmány kézikönyve. Pest, 1868.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése