A gazdag ember halálának
története, amely a halál mindenkire kiterjedő hatalmának ábrázolásával akarja
magába szállásra késztetni a nézőt, igen népszerű volt a középkorban. Több
színpadi feldolgozását ismerjük. Legnevezetesebbek ezek közül az E v e r y m a n c. XVI. századbeli angol moralitás és Hans
Sache 1594-ből származó öt felvonásos játéka, a
H e k a s t u s. Hugo von Hofmannsthal
J e d e r m a n n-jában az angol moralitást dolgozta föl (1911).A darabot 1912-ben mutatták be
Berlinben, és Max Reinhardt vendégtársulata ugyanez évben a budapesti
Vígszínházban is eljátszotta. Reinhardt 1920-ban a salzburgi ünnepi játékok
keretében szabadtéri színpadra rendezte, azóta Ausztriában és
Dél-Németországban állandóan játsszák nagy színházak és falusi műkedvelő körök.
A hitlerizmus éveiben tilos volt előadni. Magyarul a Miskolci Színház társulata
szólaltatta meg, 1926-ban a Fővárosi Operettszínház is eljátszotta Kállay
Miklós fordításában, A k á r k i címen. Hofmannsthal feldolgozásában az
allegorikus alakokon kívül 8 férfi és 4 nő szerepel.
*
A
dúsgazdag Akárki végórája elérkezett. Az Úr már kiadta a parancsot a Halálnak,
hogy menjen érte. Akárki mit sem sejtve éli megszokott életét. Nagy
pénzösszegeket zsebel be, Pazar vacsorát rendel, vidám lakomára készül. Közben
találkozik jó barátjával, akinek intő szavai kissé észhez térítik, s ezért
megajándékozza szegény szomszédját, azután meg egy adósának családjáról, akit
börtönbe juttatott, bőkezűen gondoskodik. Megkezdődik a lakoma. Akárki eleinte
igen jól mulat szeretője mellett. Egyszer csak kellemetlen érzése támad.
Hirtelen harangzúgás hallatszik, s egy félelmetes hang fennhangon kiáltja
Akárki nevét, végül megjelenik a Halál. Vad rémület lesz úrrá a mulatozó
társaságon. Akárki magára marad. Szeretője és barátai, akik néhány perccel
ezelőtt azt sem tudták, hogyan hízelegjenek neki, fejvesztve menekülnek.
Akárki
egyedül marad a Halállal, amely őérte jött. Kétségbeesésében könyörgőre fogja a
dolgot, haladékért esdekel. Ezt megkapja ugyan, de semmire sem megy vele. Nem
segítenek rajta sem a rokonai, sem a vagyona, mindenki cserbenhagyja. Senki sem
akarja elkísérni a másvilágra.
Ekkor
azonban alig hallható hangon megszólalnak hajdani Jócselekedetei, megjelenik a
Hit és megvigasztalja. Akárki megnyugszik, és lélekben megerősödve száll a
sírba. Az allegorikus alakok hűségesen kitartanak mellette.
K. Á. (Kreuss Ágnes)
Forrás: Színházi kalauz.
Szerkesztette Vajda György Mihály. Második, bővített kiadás. Budapest, 1962.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése