2022. júl. 7.

Finta Sándor (1889-1950): Szeles, hüvös, őszi éjjel

 


 

Hazacsörömpölt már a villamos.

Árnyék takarja házak sorfalát.

Az őszi szélnek füttye dallamos,

Az ablakon át hallja a család.

 

Ó, honnan is jön? Vajjon mit hozott?

Hideg lehet most messze, éjszakon…

Ni, hogy zörög a régen boltozott,

Csatát is látott, vérhedt falakon.

 

Most… mintha sirna… Mennyi árva jaj!

Tán most csorog a hü szivem a vér…

Reggelre fagy lesz, épugy, mint tavaly

S elvész a sóhaj, mire odaér.

 

A posta sem jő. Igy tünik az ősz.

Ó, irhat-e még egyszer levelet?

A szél az utcán zugva kergetőz…

Halál járhatja most a harcteret.

 

Ó, hol lehet a májusesti csönd?

A sok tündér most merre otthonos?

Hisz már a könny a sok szemből kiönt

És szivet, lelket bánat ostoroz.

 

Ó, mennyi vég és mennyi, mennyi seb!

Nagy Isten, meddig zug a haragod?

Az itthonélők száma mind kisebb

S mind elveszünk, ha rendünk aratod.

 

Ó, nézd kegyesen drága sorsukat,

Hisz oly nehéz a küzdelem, a gond…

Magad vezesd a harci dolgukat,

Hogy irthassák a háborus vadont.

 

Ó, adj nagy Isten, télre is tavaszt!

Virággal verd a puskapor szagát!

Hulljon szivünkre irgalmas malaszt

S adj mindnyájunknak békés éjszakát.

 

Forrás: Dombóvári Hírlap 1. évf. 53. sz. 1917. dec. 30.

Dutka Ákos (1881-1972): Ujévi köszöntő

  

                               Fotó: Fekete Sándor

 

Sippal, dobbal, nádi hegedűvel

Itt az uj év éjféli derüvel;

Bár csak egyszer végig igy maradna,

Ne csordulna uj könny poharadba.

 

Ne átkoznánk ezt is, mint az anyját,

Ki itt hagyta sok átokvert fattyát;

A sok adót, végrehajtót, gondot

S csúfságunkra termelt sok bolondot.

 

Oh, ha egyszer mégis megvirradna

A magyarnak rég beborult napja.

Verejtékkel, könnyel tört barázda –

Ne maradna gond, csak a kalásza.

 

Hogy ameddig ring a magyar sikság,

Fészket rakjon mindenütt a vigság.

Legyen több kedv, lakodalmi nóta,

Mintha régi földünk mind megvolna.

 

Magyar Pünkösd, rózsanyitó napja

Ne találjon sehol rab magyarra.

Aratáskor teli szérü – hombár,

Zsiros áron vásárt leljen mindjár.

 

Bő szüretnek, aratásnak ára

Guruljon ki vigan a vásárra.

Ne maradjon munkátlan kéz, béna,

Sonka jusson a kenyérkaréjra.

 

Kis farsangnak ne legyen nagy böjtje,

Sok reménynek korai letörtje.

József-napra, ha megjön a fecske,

Minden lányból legyen vig menyecske.

 

Legyen tele zsákod, zsebed, csűröd,

Jégverésre vihar-álló szűröd;

Boldog békét s minden, ami nincsen,

Ebben az uj évben adjon már az Isten.

 

Forrás: Friss Ujság 35. évf. 1. sz. Budapest, 1930. jan. 1., szerda