2015. márc. 25.

Egy régi vers a táncz ellen






A dunántúli ev. ref. egyházkerületnek Pápán őrzött levéltárában van a többek közt egy igen becses kézirat-kötet, melyben igen sok egyház és művelődéstörténeti adat közt az alább közlendő verset is találtam, melynek jellemző és erőteljes címe: „Görcsös bot, mellyel amaz emberi formát viselő, de az ugrásban és tánczolásban bakokat és gödölyéket követő nyáladékoknak delczeges háta megigazíttatik és az ugrásban levő undoksága leiratik” azonnal emlékeztet Pósaházi János pataki tanár 1668-ban megjelent vitázó művének címére, mely is a következő: „Görtsös bot amaz deczeges Bonasusnak a hátára, melylyel utóbbi szilajkodása lelni megegyengetteetik.”

A két cím közötti feltűnő hasonlóság kétségtelenné teszi, hogy az egyik eredeti, a másik utánzás. Magam részéről Pósaházy nagy tekintélyénél, eredetiségénél s művei nagy elterjedtségénél fogva úgy vélekedem, hogy ő használta eredetileg, vagy mondjuk: ő találta fel e címet, melyet a tán ellen dörgőnek írója tőle átvett. A vers létrejöttét tehát 1668 utánra kell tennünk.

De az is kétségtelen, hogy a vers már 1697. előtt ismeretes volt, amennyiben Szentpéteri István szentmihályi református papnak Debrecenben 1697-ben megjelent „Táncz pestise” című munkájában, a B. 4 levelen, ezen vers 39., 40., 41., 42. és 43. strophái (a 41. és 43. strophák 3 utolsó sorának kihagyásával) már közölve vannak, anélkül azonban, hogy a szerző határozottan megneveztetnék. Szentpéteri ugyanis csak ennyit mond: „De én a tánczolóknak illetlen s vétkes magokviselését jobban és világosban annál le nem írhatom, mint a miképpen ama jeles ember leírta, melyet íme ide írok.” Többször átolvastam Sz. munkáját, de annak nyomára, hogy ki légyen „ama jeles ember”, fájdalom, nem találtam.

Annyi tehát kétségtelen, hogy a vers 1697 előtt s valószínű, hogy 1668 után, vagyis a XVII. század három utolsó tizedében jött létre.

Ez időszak különösen gazdag a tánc ellen írott művekben; mert Szentpéterin kívül még Gyulai Mihály tiszadobi ref. pap (Debreczen 1681.) és Pathai János alsó-némedii (pestmegyei) ref. pap és esperes (Debreczen 1683) írtak a tánc ellen, előbbi munkájának címe. „Fertelmeskedő s bujálkodó táncz jutalma”, az utóbbiénak: „Táncz felbonczolása.” (E három munka bibliographiai leírását lásd a RMKt. I. 1255., 1296. és 1501. számai alatt.) Igen különös jelenség, hogy Szentpéteri sem egyik, sem másik előző munkára nem hivatkozik, holott csaknem lehetetlen feltenni, hogy azokat ne ismerte volna, hiszen mindkét munka, éppen úgy, mint az övé, Debrecenben jelent meg.

Szentpéteri munkája elébe Debreczeni Kalocsa János tiszapolgári pap és esperes írt latin nyelvű ajánlatot, mely szintén hallgat az előbbi két munkáról s csak azt említi meg, hogy a tánc eredetét és tulajdonságait „ex antiquitate et patribus etiam noster Szegedinus declarat”. Hasonlóképpen Szentpéteri, a B. 6. levél második lapján a margón ezt írja: „Eversio regnorum est comes saltationum Szeg.” Tehát Szegedi Kis István valamelyik latin nyelvű munkájában is kell lenni adatoknak a tánc ellen.

Gyulai Mihály és Pathai János munkái ma már igen ritkák. A „Táncz jutalmából” csak a Nemzeti Múzeum könyvtárában van teljes s a tibold-daróczi Fáy konyvtárban csonkapéldány; a „Táncz felbonczolásából” pedig az utóbb említett Fáy-könyvtár példánya Szabó Károly szerint unicum.

E két ritka munkát nem volt alkalmam átnézni. Mindazáltal valószínűnek tartom, hogy a kérdéses vers sem egyikben, sem másikban nincs meg; mert ellenkező esetben Szentpéteri okvetlenül említést tett volna róla.

Szentpéteri munkája  már több példányban található, Szabó Károly négyet ösmer, (pesti, debreceni, sárospataki kollégiumok és Lugossy József könyvtára); nálam is megvan, egybekötve ugyanazon szerző másik művével, a káromkodás ellen írott „Ördög szigonyával”. (Debreczen, 1699.)

Ezek előrebocsátása után íme itt következik a vers, az említet helyen és kötetben található, a múlt század első feléből származó  másolat nyomán, melynek lényegtelen helyesírási ingadozásait nem követtem ugyan, de a jellemző eltéréseket mindenütt meghagytam. Legérdekesebb, hogy a keresztyén mindenütt kereszténynek van írva, holott kétségtelen, hogy a másoló református ember, illetőleg pap volt.

Én ez 52 strophából álló, tehát nagy terjedelmű verset közreadva sehol sem találtam, bár igyekeztem a dolognak – amint tőlem telt – kellőleg utána járni. Költői értéke e versnek alig van, de mint kortörténeti adat, szerintem megérdemli a közrebocsátást.


Görcsös bot

mellyel amaz emberi formát viselő, de az ugrásban és tánczolásban bakokat és gödölyéket követő nyáladékoknak délczeges háta megigazíttatik, és az ugrásban levő undoksága leiratik

1.
Sir bennem a lélek,
Éppen elepedek
Érted Christusnak nyája;
Mert Esaiással,
Amotznak fijával
Mondja minden dajkája
Lelkednek ez napon
Ó jaj! honnan vagyon
Haszontalan munkája.

2.
Mit köllene többet,
Veled még egyebet
Lölköd javára tenünk,
Mi az oka mégis,
Hogy számosabban  nincs,
Ki kezet adna nekünk;
A megjobbulásra,Vétkek irtására,
Lenne oszlop mellettünk.

3.
Oh gonosz nemzetség,
Hitván nőtelenség,
Hazugsággal terhelt nép;
Te vagy ki elhadtad,
Föl háborítottad,
A kit tisztöl minden szép
Keresztényi sereg,
Gyermek, ifju s öreg,
Csak te vagy még veszett kép.

 
4.
Nem látok semmi jót,
Hallok sok gonosz szót,
Ocsmány feslecségeket;
Förtemlességekre,
Buja tekéntetre
Indittó szerzeteket.
Maga az híveknek
Tudni mint szenteknek,
Kellene eféléket.

5.
A több rútság között
Edgy ugyan megrögzött
Ez engedetlen népben.
Melynek undokságát,
Kárhozatos voltát
Megmondom ez énekben:
A Táncz peniglen ez,
Melly e rühes néphez
Közel jár ital közben.

6.
Gyönyörködnek ebben,
Mint jeles köntösben,
A nyáladék sok ifjak,
Kik nagy orczátlanul,
Gyakorta bolondul
Errűl lám így szólanak:
Tor az, nem vendégség
Ugymoond, dísztelenség,
A melyben nem tánczolnak.

7.
Gyalázat mondani,
Csak meg is gondolni,
Hogy ez hejje-hujjával
Volna szép a népség,
Avagy a vendégség,
Még pedig a rút tánczczal;
Nézd el ámbár méltán,
Az egész szenirással.

8.
Ez cselekeszi azt
Hogy gyakorta panaszt
Tegyenek a tanittók,
Mert sok kevélységet,
Rút éktelenséget
Szereznek a tánczolók.
A rút bújaságra,
Rusnya kivánságra
Ezek tágas út-nyitók.

9.
A tánczból irigység,
Sok ocsmány veszettség
Vallyon nem származik-é?
Sok tenyér-vakarás
Éktelen csiklandás
Föl nem találtatnak-é?
Oktalan állathoz,
Nem Christus nyájához
A táncz nem illendőbb-é?

10.
Vallyon mi jót szerze
Rút cselekedete
Edgy undok leányzónak,
Midőn szépnek lácznék
És igen teczenék
Az Heródes királynak.
Az táncz kedvellése
Vérrel fizettete
Keresztelő Jánosnak.

11.
Az Izrael népe
Táncolást kedvelle
Régenten a pusztában.
De a tánczolásért
Mint bolond rucságért
Esék isten átkában;
Mert három ezeren
Saját fegyvereken
Vesztenek a pusztában.

12.
Szent Ágostont kérd meg,
neked felellyen meg,
Kellene-e tánczolni?
Ki erősen hadgya,
Gyakran parancsollya
A tánczot megtiltani.
Fajtalan játéknak
Haszontalanságnak
A tánczot ő nevez.

13.
Főképpen innep-nap,
Jelesben vasárnap,
Olly nagy véteknek mondgya,
hogy akkor a szántást,
Avagy a kapálást
Ollyan nagynak nem tartja;
Maga Isten éppen
Ezt az innepeken
Erőssen megtiltotta.

14.
Chrisostomus Doctor
A tánczolást sokszor
Ördög mívének mondgya:
Sőt nagy valósággal
Illendő okokkal
Azt ő megbizonyíttya,
Hogy a tánczolókkal
A Sátán is tánczol,
A táncznak szerző attya.

15.
Tudták ezt régenten
Okos végezésben
A nagy Conciliomok,
A szerint meghagyták,
Igen parancsolták,
Hogy a szent lakodalmok
Táncz nélkül legyenek,
Mert a keresztények
Nem valami pogányok.

16.
Pogány volt Cicero
És amaz nagy Plato,
De még ezek is pökték,
Mert a tánczolókrul,
Mint jeles bakokrul
Irásukban jedzették;
Tudatlanbolondnak,
Oktalan állatnak
A tánczolót ítélték.

17.
Nem eszes, nem okos,
Rusnya, utálatos,
Azt kiáltya Cicero,
Igen megbolondult,
Eszétől elfordult,
Tisztaságot utáló,
Aki vendégségkor,
Avagy akármikor
Tánczot járni kivánó.

18.
Ambrosius mondgya,
Rómában, állattya,
Tisztessége-vesztett volt,
Semmi böcsületi,
Sem jó hire neki
Mert senki előtt nem volt,
A ki vendégségben,
Avagy egyéb helyben
Láttatott, hogy tánczolt volt.

19.
Pirully meg keresztény
A tánczon illy törvény,
Tanully a  pogányoktúl,
Ha a tanittóktul,
Vagy az Úr Jesustul,
Nem függesz mint Atyátul;
Ezek pirongatnak,
Imhol mind orczáznak,
Eltiltnak a rut táncztul.

20.
Domicianusnak
Nézd dolgát, Rómának
Imperatora vala,
Ez minden vétkekre
Minden feslettcségre
Noha hajlandó vala;
Sőt olly roszszul éle,
Hogy ily jeles tisztre
Soha méltó nem vala!

21.
De mégis a tánczrul,
Mint rút gonoszságrul
Illyen értelme vala:
Hogy a(z) tisztességes
Avagy emberséges
Személly nyilván nem volna,
A kinek kész voltát
Vagy hajlandóságát
Látná a tánczolásra.

22.
Coecilius Rufust
Igen fő Romanust
Midőn meglátta volna,
Hogy a tánczolásban
Akkoron Rómában
Ennek mássa nem volna!
Az edgy tánczolásért
A tanácsból őtet
El-ki vetette volna.

23.
Tiberius császár
-         Volna úgy most is bár –
Mind kiűzte Rómábul
Valakit valaki
Bevádolt ő neki
Akkor a tánczolásrul,
Ugyanazont irják,
Sokan bizonyíttyák
Az hires Alphonsusrul.

24.
A Fridericusrul,
Harmadik császárrul
Irják, mondotta volna,
Hogy ő hideglölést,
Nagy betegeskedést
Készszebben fölválolna,
Hogysem tánczolásra,
Mint rút bujaságra,
Valamikor hajlana.

25.
Jobb is bizonnyára
Esni beteg ágyra,
Hogy sem tánczot követni;
Mert a betegeket,
Mint erőtleneket,
Szokták mindenek szánni.
De a tánczolókat,
Mint ocsmány majmokat
Csufoknak szokták hívni.

26.
Nem jut-é eszedben
Hogy tégedet Isten
Teremte ép emberré?
Ha őtet szereted,
Magad miért teszed
Ugráló vad-kecskévé;
Csuffá miért lészesz
Midőn ember lehetsz,
Kérlek: nem szégyenled-é?

27.
Gondolod honnét vett
Első eredetet
A tánczbeli bolondság?
Bizony az ördögtűl,
Mint förtelmes dögtűl
Jöve be ez a rucság.
Ő lőn a köz körü,
Hogy e mételyes rüh
Lenne köztünk nyájasság.

28.
Ez vete arra lest
Hogy elsőben is ezt
A Hetriia-beliek
Magoknak szerették,
Azután bevették
A nagy Rómabeliek,
A Rómaiaktul,
Mint elfajultaktul,
Egyéb pogány nemzetek.

29.
Már a pogányoktul
Látod, miként borul
A keresztények közzé
Vallyon keresztények
A ti Istenteknek
E dolog nem nehéz-é?
A pogányt, a Sátánt,
Nem az egek Urát
Inkább kedvellitek-é?

30.
A tánczolás oka,
Hogy vére kiomla
Keresztelő Jánosnak.
A Jesus Christusnak
Ártatlan báránynak
Kedves tanitványának.
Jaj ki hitte volna
Hogy ez  még valaha
Adatnék hóhéroknak?

31.
Ha nem tett volna is
Kárt ennél többet is
Az átkozott tánczolás,
Mégis az híveknek,
Mint keresztényeknek,
Szemök előtt utálás
Lehetne a rosdás
Haszontalan porhás (így!)
Kárhozatos ugrálás.

32.
Csak nevezeti is
A táncznak mint pestis
Bizony dögletes ez.
Mint Augustinusbul
És Chrisostomusbul
Hallád, mit mondék ehez.
De mégis edgy szóval
Ezen Doctorokkal
Szóllyunk a tánczos néphez.

33.
Merő vétek a táncz
Nem ékes arany láncz
Ugymond a Szent Ágoston.
Hivság ez, nem jóság,
Hazugság és gazság,
Azt írja ugyanazon;
Bolond vigasságnak,
Nem jámbor szokásnak
Nevezi minden módon.

34.
Chrisostomust ércsed,
Kitűl hogyha kérded,
A rongyos táncz micsoda:
Megfelel s azt mondja
Hogy ördög játéka,
Jó erkölcsök hóhéra,
Sátánnak munkája,
Lobogó zászlója,
Hazug népek gyilkosa.

35.
Léleknek békója,
Álnokság taplója
Luciper ajándéka;
Ördög táborának,
A tágas pokolnak
Feneketlen barlangja,
Kurvák poharának,
Kedves falattyának
Aristoteles mondgya.

36.
Rusnya disznóságnak
Szeles bolondságnak,
Boszorkány korcsolának
Nevezi Cicero,
Sallustius, Plato
Ehez többet is mondnak.
Nem Isten fiának,
Nem Christus tagjának,
Hanem ördög társának.

37.
E világ latrának
Sátán baráttyának,
Kárhozatnak napjának
Mondanám az ollyat
A táncz kivánását
Ki nem tartaná rútnak.
Hiszem undokság ez
Illy sok nevet kihez
Ennyi bölcsek ragasztnak.

38.
Még pedig olly nevet
Ég alatt a mellyet
Mindenek rútnak mondnak,
Valakik éltekben
 Mind így, mind másképpen
Tiszta orczát hordoznak,
A földig aláznak
Pokolig kárhoztatnak (így)
Mindenképpen rutalnak.

39.
Tekincsd meg a tánczost
Mint kellemes majmot,
Meglátod jól, micsodás.
Derekát lógattya,
Fejét, nyakát rázza,
Mint rosz lovu talyigás;
Süvegét konyára
A fülére vonssza,
Mint poklot töltő vadász.

40.
Zugal, mint fáradt ló,
Hogy már azzal szép ő,
A mellyét kikapcsolja;
Szemei villognak
Mint vizben holt lónak,
A száját tátogattya;
Néha hejje hujját
Kiált ő hopp-hajját,
Mintha csak maga volna.

41.
Ugrik, igen topog,
Azt tudgya, hogy ő kong,
Mások neki örülnek
Csuszkál, hánnya lábát,
Mintha tolna gályát,
Ebben légyen rész ennek.
Eszében sem vészi,
Hogy sok felől néki,
Mint bolondnak örülnek.

42.
Karjait csóvállya,
Pajkos ő munkája,
Mint rongyos fársángosnak,
Kezei csattognak,
Veszteg nem állhatnak,
Mint pozsonyi hóhérnak;
Őtet sok roszsz nézi,
Kaczagnak is néki,
Mint egy bécsi bolondnak.

43.
Hiszem rút személy ez,
Vallyon a medvéhez
Szintén nem hasonló-é?
A majmot rútabbnak,
Ennél csufosabbnak
Vallyon kiálthatnád-é?
Azért e dologban
Szállj bár jól magadban
Ezeket nem látod-é?

44.
Nosza már tánczolók
Ezekre mit mondtok,
Ezek nem így vagynak-é?
Tiszta szent-irásnak,
Semmi bizonyságnak
Hinni nem akartok-é?
Az ördög teczését
Mint Isten intését
Inkább fogadjáték-é?

45.
Bátor semmi rucság
És semmi kábaság
A tánczban nem volna is,
De az ördög tojta
Az Úr Isten bánnya,
Pökni kellene mégis,
Jaj, mi tehet jót ott,
Melly ördögnek fajzott
holott rossz ő maga is.

46.
Pirully meg hát pofa,
Mint babonás kofa,
Ki a tánczot állatod
Csak viságtevőnek
Nem olly éktelennek,
Holott ezekbűl hallod
Botránkoztatónak,
Éktelen latornak,
Ki ebbűl elláthatod.

47.
Orczátlan rusnyának,
Valakik ezt mondják,
Hogy ételért, italért
Lakodalmas házhoz
Nem mennek edgymáshoz,
Mint a pajkos rút tánczért.
Vedd eszedben szódat
Bolond mondásodat
Kérlek a nagy Istenért.

48.
Föllyebb ne böcsüllyed
Ördögi rút tánczod
Az ételnél, italnál.
Ha az étel-ital
Isten áldásban áll,
Nem jobb e hát a táncznál?
Bizony annyival jobb
Mivel kivánatosbb
Isten a rút Sátánnál.

49.
Szép-é a kevélység,
irigység, kérkedcség,
Bene a fajtalanság.
A gonosz kívánság,
Ördögi trágárság,
Részegség, paráznaság;
A ki ezt tagadgya,
Nem igazán mongya,
Hogy a táncz nem ocsmányság.

50.
Probáld meg hát immár
Te tánczos nép, mer’ kár
Nyavalyádban elveszned.
Rühes mételyedet,
Megveszett létedet
Orvoslanod tenéked.
Csak akarnád venni
Bűnöd megesmerni
Gyógyulást venne lelked.

51.
Szánom nyavalyádat
Nyájjam, romlásodat
Keserülöm tenéked.
Ez nehány verseket,
Orvosló igéket
Nyujtom, hogy rút mételyed
Gyógyulásra térjen,
Életed frissüllyön,
Gyógyuljon lölki sebed.

52.
Maradgyon átokban
Ezután ki tánczban
Keresztények közül mén,
Örök áldás szállyon
Ellenben, maradgyon
Azon, ki tánczos fején
Tüzet gyujt e földön,
Mert jutalma lészön,
Mondgya minden szent: Amen.

Közli: RÉVÉSZ KÁLMÁN

Forrás: Irodalomtörténeti közlemények 1893. 3. évf. 4. füzet



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése