Egy régi vers a táncz ellen

A dunántúli ev. ref. egyházkerületnek Pápán őrzött levéltárában van a többek közt egy igen becses kézirat-kötet, melyben igen sok egyház és művelődéstörténeti adat közt az alább közlendő verset is találtam, melynek jellemző és erőteljes címe: „Görcsös bot, mellyel amaz emberi formát viselő, de az ugrásban és tánczolásban bakokat és gödölyéket követő nyáladékoknak delczeges háta megigazíttatik és az ugrásban levő undoksága leiratik” azonnal emlékeztet Pósaházi János pataki tanár 1668-ban megjelent vitázó művének címére, mely is a következő: „Görtsös bot amaz deczeges Bonasusnak a hátára, melylyel utóbbi szilajkodása lelni megegyengetteetik.”

A két cím közötti feltűnő hasonlóság kétségtelenné teszi, hogy az egyik eredeti, a másik utánzás. Magam részéről Pósaházy nagy tekintélyénél, eredetiségénél s művei nagy elterjedtségénél fogva úgy vélekedem, hogy ő használta eredetileg, vagy mondjuk: ő találta fel e címet, melyet a tán ellen dörgőnek írója tőle átvett. A vers létrejöttét tehát 1668 utánra kell tennünk.

De az is kétségtelen, hogy a vers már 1697. előtt ismeretes volt, amennyiben Szentpéteri István szentmihályi református papnak Debrecenben 1697-ben megjelent „Táncz pestise” című munkájában, a B. 4 levelen, ezen vers 39., 40., 41., 42. és 43. strophái (a 41. és 43. strophák 3 utolsó sorának kihagyásával) már közölve vannak, anélkül azonban, hogy a szerző határozottan megneveztetnék. Szentpéteri ugyanis csak ennyit mond: „De én a tánczolóknak illetlen s vétkes magokviselését jobban és világosban annál le nem írhatom, mint a miképpen ama jeles ember leírta, melyet íme ide írok.” Többször átolvastam Sz. munkáját, de annak nyomára, hogy ki légyen „ama jeles ember”, fájdalom, nem találtam.

Annyi tehát kétségtelen, hogy a vers 1697 előtt s valószínű, hogy 1668 után, vagyis a XVII. század három utolsó tizedében jött létre.

Ez időszak különösen gazdag a tánc ellen írott művekben; mert Szentpéterin kívül még Gyulai Mihály tiszadobi ref. pap (Debreczen 1681.) és Pathai János alsó-némedii (pestmegyei) ref. pap és esperes (Debreczen 1683) írtak a tánc ellen, előbbi munkájának címe. „Fertelmeskedő s bujálkodó táncz jutalma”, az utóbbiénak: „Táncz felbonczolása.” (E három munka bibliographiai leírását lásd a RMKt. I. 1255., 1296. és 1501. számai alatt.) Igen különös jelenség, hogy Szentpéteri sem egyik, sem másik előző munkára nem hivatkozik, holott csaknem lehetetlen feltenni, hogy azokat ne ismerte volna, hiszen mindkét munka, éppen úgy, mint az övé, Debrecenben jelent meg.

Szentpéteri munkája elébe Debreczeni Kalocsa János tiszapolgári pap és esperes írt latin nyelvű ajánlatot, mely szintén hallgat az előbbi két munkáról s csak azt említi meg, hogy a tánc eredetét és tulajdonságait „ex antiquitate et patribus etiam noster Szegedinus declarat”. Hasonlóképpen Szentpéteri, a B. 6. levél második lapján a margón ezt írja: „Eversio regnorum est comes saltationum Szeg.” Tehát Szegedi Kis István valamelyik latin nyelvű munkájában is kell lenni adatoknak a tánc ellen.

Gyulai Mihály és Pathai János munkái ma már igen ritkák. A „Táncz jutalmából” csak a Nemzeti Múzeum könyvtárában van teljes s a tibold-daróczi Fáy konyvtárban csonkapéldány; a „Táncz felbonczolásából” pedig az utóbb említett Fáy-könyvtár példánya Szabó Károly szerint unicum.

E két ritka munkát nem volt alkalmam átnézni. Mindazáltal valószínűnek tartom, hogy a kérdéses vers sem egyikben, sem másikban nincs meg; mert ellenkező esetben Szentpéteri okvetlenül említést tett volna róla.

Szentpéteri munkája  már több példányban található, Szabó Károly négyet ösmer, (pesti, debreceni, sárospataki kollégiumok és Lugossy József könyvtára); nálam is megvan, egybekötve ugyanazon szerző másik művével, a káromkodás ellen írott „Ördög szigonyával”. (Debreczen, 1699.)

Ezek előrebocsátása után íme itt következik a vers, az említet helyen és kötetben található, a múlt század első feléből származó  másolat nyomán, melynek lényegtelen helyesírási ingadozásait nem követtem ugyan, de a jellemző eltéréseket mindenütt meghagytam. Legérdekesebb, hogy a keresztyén mindenütt kereszténynek van írva, holott kétségtelen, hogy a másoló református ember, illetőleg pap volt.

Én ez 52 strophából álló, tehát nagy terjedelmű verset közreadva sehol sem találtam, bár igyekeztem a dolognak – amint tőlem telt – kellőleg utána járni. Költői értéke e versnek alig van, de mint kortörténeti adat, szerintem megérdemli a közrebocsátást.

Görcsös bot

mellyel amaz emberi formát viselő, de az ugrásban és tánczolásban bakokat és gödölyéket követő nyáladékoknak délczeges háta megigazíttatik, és az ugrásban levő undoksága leiratik

1.

Sir bennem a lélek,

Éppen elepedek

Érted Christusnak nyája;

Mert Esaiással,

Amotznak fijával

Mondja minden dajkája

Lelkednek ez napon

Ó jaj! honnan vagyon

Haszontalan munkája.

2.

Mit köllene többet,

Veled még egyebet

Lölköd javára tenünk,

Mi az oka mégis,

Hogy számosabban  nincs,

Ki kezet adna nekünk;

A megjobbulásra,Vétkek irtására,

Lenne oszlop mellettünk.

3.

Oh gonosz nemzetség,

Hitván nőtelenség,

Hazugsággal terhelt nép;

Te vagy ki elhadtad,

Föl háborítottad,

A kit tisztöl minden szép

Keresztényi sereg,

Gyermek, ifju s öreg,

Csak te vagy még veszett kép.

 

4.

Nem látok semmi jót,

Hallok sok gonosz szót,

Ocsmány feslecségeket;

Förtemlességekre,

Buja tekéntetre

Indittó szerzeteket.

Maga az híveknek

Tudni mint szenteknek,

Kellene eféléket.

5.

A több rútság között

Edgy ugyan megrögzött

Ez engedetlen népben.

Melynek undokságát,

Kárhozatos voltát

Megmondom ez énekben:

A Táncz peniglen ez,

Melly e rühes néphez

Közel jár ital közben.

6.

Gyönyörködnek ebben,

Mint jeles köntösben,

A nyáladék sok ifjak,

Kik nagy orczátlanul,

Gyakorta bolondul

Errűl lám így szólanak:

Tor az, nem vendégség

Ugymoond, dísztelenség,

A melyben nem tánczolnak.

7.

Gyalázat mondani,

Csak meg is gondolni,

Hogy ez hejje-hujjával

Volna szép a népség,

Avagy a vendégség,

Még pedig a rút tánczczal;

Nézd el ámbár méltán,

Az egész szenirással.

8.

Ez cselekeszi azt

Hogy gyakorta panaszt

Tegyenek a tanittók,

Mert sok kevélységet,

Rút éktelenséget

Szereznek a tánczolók.

A rút bújaságra,

Rusnya kivánságra

Ezek tágas út-nyitók.

9.

A tánczból irigység,

Sok ocsmány veszettség

Vallyon nem származik-é?

Sok tenyér-vakarás

Éktelen csiklandás

Föl nem találtatnak-é?

Oktalan állathoz,

Nem Christus nyájához

A táncz nem illendőbb-é?

10.

Vallyon mi jót szerze

Rút cselekedete

Edgy undok leányzónak,

Midőn szépnek lácznék

És igen teczenék

Az Heródes királynak.

Az táncz kedvellése

Vérrel fizettete

Keresztelő Jánosnak.

11.

Az Izrael népe

Táncolást kedvelle

Régenten a pusztában.

De a tánczolásért

Mint bolond rucságért

Esék isten átkában;

Mert három ezeren

Saját fegyvereken

Vesztenek a pusztában.

12.

Szent Ágostont kérd meg,

neked felellyen meg,

Kellene-e tánczolni?

Ki erősen hadgya,

Gyakran parancsollya

A tánczot megtiltani.

Fajtalan játéknak

Haszontalanságnak

A tánczot ő nevez.

13.

Főképpen innep-nap,

Jelesben vasárnap,

Olly nagy véteknek mondgya,

hogy akkor a szántást,

Avagy a kapálást

Ollyan nagynak nem tartja;

Maga Isten éppen

Ezt az innepeken

Erőssen megtiltotta.

14.

Chrisostomus Doctor

A tánczolást sokszor

Ördög mívének mondgya:

Sőt nagy valósággal

Illendő okokkal

Azt ő megbizonyíttya,

Hogy a tánczolókkal

A Sátán is tánczol,

A táncznak szerző attya.

15.

Tudták ezt régenten

Okos végezésben

A nagy Conciliomok,

A szerint meghagyták,

Igen parancsolták,

Hogy a szent lakodalmok

Táncz nélkül legyenek,

Mert a keresztények

Nem valami pogányok.

16.

Pogány volt Cicero

És amaz nagy Plato,

De még ezek is pökték,

Mert a tánczolókrul,

Mint jeles bakokrul

Irásukban jedzették;

Tudatlanbolondnak,

Oktalan állatnak

A tánczolót ítélték.

17.

Nem eszes, nem okos,

Rusnya, utálatos,

Azt kiáltya Cicero,

Igen megbolondult,

Eszétől elfordult,

Tisztaságot utáló,

Aki vendégségkor,

Avagy akármikor

Tánczot járni kivánó.

18.

Ambrosius mondgya,

Rómában, állattya,

Tisztessége-vesztett volt,

Semmi böcsületi,

Sem jó hire neki

Mert senki előtt nem volt,

A ki vendégségben,

Avagy egyéb helyben

Láttatott, hogy tánczolt volt.

19.

Pirully meg keresztény

A tánczon illy törvény,

Tanully a  pogányoktúl,

Ha a tanittóktul,

Vagy az Úr Jesustul,

Nem függesz mint Atyátul;

Ezek pirongatnak,

Imhol mind orczáznak,

Eltiltnak a rut táncztul.

20.

Domicianusnak

Nézd dolgát, Rómának

Imperatora vala,

Ez minden vétkekre

Minden feslettcségre

Noha hajlandó vala;

Sőt olly roszszul éle,

Hogy ily jeles tisztre

Soha méltó nem vala!

21.

De mégis a tánczrul,

Mint rút gonoszságrul

Illyen értelme vala:

Hogy a(z) tisztességes

Avagy emberséges

Személly nyilván nem volna,

A kinek kész voltát

Vagy hajlandóságát

Látná a tánczolásra.

22.

Coecilius Rufust

Igen fő Romanust

Midőn meglátta volna,

Hogy a tánczolásban

Akkoron Rómában

Ennek mássa nem volna!

Az edgy tánczolásért

A tanácsból őtet

El-ki vetette volna.

23.

Tiberius császár

-         Volna úgy most is bár –

Mind kiűzte Rómábul

Valakit valaki

Bevádolt ő neki

Akkor a tánczolásrul,

Ugyanazont irják,

Sokan bizonyíttyák

Az hires Alphonsusrul.

24.

A Fridericusrul,

Harmadik császárrul

Irják, mondotta volna,

Hogy ő hideglölést,

Nagy betegeskedést

Készszebben fölválolna,

Hogysem tánczolásra,

Mint rút bujaságra,

Valamikor hajlana.

25.

Jobb is bizonnyára

Esni beteg ágyra,

Hogy sem tánczot követni;

Mert a betegeket,

Mint erőtleneket,

Szokták mindenek szánni.

De a tánczolókat,

Mint ocsmány majmokat

Csufoknak szokták hívni.

26.

Nem jut-é eszedben

Hogy tégedet Isten

Teremte ép emberré?

Ha őtet szereted,

Magad miért teszed

Ugráló vad-kecskévé;

Csuffá miért lészesz

Midőn ember lehetsz,

Kérlek: nem szégyenled-é?

27.

Gondolod honnét vett

Első eredetet

A tánczbeli bolondság?

Bizony az ördögtűl,

Mint förtelmes dögtűl

Jöve be ez a rucság.

Ő lőn a köz körü,

Hogy e mételyes rüh

Lenne köztünk nyájasság.

28.

Ez vete arra lest

Hogy elsőben is ezt

A Hetriia-beliek

Magoknak szerették,

Azután bevették

A nagy Rómabeliek,

A Rómaiaktul,

Mint elfajultaktul,

Egyéb pogány nemzetek.

29.

Már a pogányoktul

Látod, miként borul

A keresztények közzé

Vallyon keresztények

A ti Istenteknek

E dolog nem nehéz-é?

A pogányt, a Sátánt,

Nem az egek Urát

Inkább kedvellitek-é?

30.

A tánczolás oka,

Hogy vére kiomla

Keresztelő Jánosnak.

A Jesus Christusnak

Ártatlan báránynak

Kedves tanitványának.

Jaj ki hitte volna

Hogy ez  még valaha

Adatnék hóhéroknak?

31.

Ha nem tett volna is

Kárt ennél többet is

Az átkozott tánczolás,

Mégis az híveknek,

Mint keresztényeknek,

Szemök előtt utálás

Lehetne a rosdás

Haszontalan porhás (így!)

Kárhozatos ugrálás.

32.

Csak nevezeti is

A táncznak mint pestis

Bizony dögletes ez.

Mint Augustinusbul

És Chrisostomusbul

Hallád, mit mondék ehez.

De mégis edgy szóval

Ezen Doctorokkal

Szóllyunk a tánczos néphez.

33.

Merő vétek a táncz

Nem ékes arany láncz

Ugymond a Szent Ágoston.

Hivság ez, nem jóság,

Hazugság és gazság,

Azt írja ugyanazon;

Bolond vigasságnak,

Nem jámbor szokásnak

Nevezi minden módon.

34.

Chrisostomust ércsed,

Kitűl hogyha kérded,

A rongyos táncz micsoda:

Megfelel s azt mondja

Hogy ördög játéka,

Jó erkölcsök hóhéra,

Sátánnak munkája,

Lobogó zászlója,

Hazug népek gyilkosa.

35.

Léleknek békója,

Álnokság taplója

Luciper ajándéka;

Ördög táborának,

A tágas pokolnak

Feneketlen barlangja,

Kurvák poharának,

Kedves falattyának

Aristoteles mondgya.

36.

Rusnya disznóságnak

Szeles bolondságnak,

Boszorkány korcsolának

Nevezi Cicero,

Sallustius, Plato

Ehez többet is mondnak.

Nem Isten fiának,

Nem Christus tagjának,

Hanem ördög társának.

37.

E világ latrának

Sátán baráttyának,

Kárhozatnak napjának

Mondanám az ollyat

A táncz kivánását

Ki nem tartaná rútnak.

Hiszem undokság ez

Illy sok nevet kihez

Ennyi bölcsek ragasztnak.

38.

Még pedig olly nevet

Ég alatt a mellyet

Mindenek rútnak mondnak,

Valakik éltekben

 Mind így, mind másképpen

Tiszta orczát hordoznak,

A földig aláznak

Pokolig kárhoztatnak (így)

Mindenképpen rutalnak.

39.

Tekincsd meg a tánczost

Mint kellemes majmot,

Meglátod jól, micsodás.

Derekát lógattya,

Fejét, nyakát rázza,

Mint rosz lovu talyigás;

Süvegét konyára

A fülére vonssza,

Mint poklot töltő vadász.

40.

Zugal, mint fáradt ló,

Hogy már azzal szép ő,

A mellyét kikapcsolja;

Szemei villognak

Mint vizben holt lónak,

A száját tátogattya;

Néha hejje hujját

Kiált ő hopp-hajját,

Mintha csak maga volna.

41.

Ugrik, igen topog,

Azt tudgya, hogy ő kong,

Mások neki örülnek

Csuszkál, hánnya lábát,

Mintha tolna gályát,

Ebben légyen rész ennek.

Eszében sem vészi,

Hogy sok felől néki,

Mint bolondnak örülnek.

42.

Karjait csóvállya,

Pajkos ő munkája,

Mint rongyos fársángosnak,

Kezei csattognak,

Veszteg nem állhatnak,

Mint pozsonyi hóhérnak;

Őtet sok roszsz nézi,

Kaczagnak is néki,

Mint egy bécsi bolondnak.

43.

Hiszem rút személy ez,

Vallyon a medvéhez

Szintén nem hasonló-é?

A majmot rútabbnak,

Ennél csufosabbnak

Vallyon kiálthatnád-é?

Azért e dologban

Szállj bár jól magadban

Ezeket nem látod-é?

44.

Nosza már tánczolók

Ezekre mit mondtok,

Ezek nem így vagynak-é?

Tiszta szent-irásnak,

Semmi bizonyságnak

Hinni nem akartok-é?

Az ördög teczését

Mint Isten intését

Inkább fogadjáték-é?

45.

Bátor semmi rucság

És semmi kábaság

A tánczban nem volna is,

De az ördög tojta

Az Úr Isten bánnya,

Pökni kellene mégis,

Jaj, mi tehet jót ott,

Melly ördögnek fajzott

holott rossz ő maga is.

46.

Pirully meg hát pofa,

Mint babonás kofa,

Ki a tánczot állatod

Csak viságtevőnek

Nem olly éktelennek,

Holott ezekbűl hallod

Botránkoztatónak,

Éktelen latornak,

Ki ebbűl elláthatod.

47.

Orczátlan rusnyának,

Valakik ezt mondják,

Hogy ételért, italért

Lakodalmas házhoz

Nem mennek edgymáshoz,

Mint a pajkos rút tánczért.

Vedd eszedben szódat

Bolond mondásodat

Kérlek a nagy Istenért.

48.

Föllyebb ne böcsüllyed

Ördögi rút tánczod

Az ételnél, italnál.

Ha az étel-ital

Isten áldásban áll,

Nem jobb e hát a táncznál?

Bizony annyival jobb

Mivel kivánatosbb

Isten a rút Sátánnál.

49.

Szép-é a kevélység,

irigység, kérkedcség,

Bene a fajtalanság.

A gonosz kívánság,

Ördögi trágárság,

Részegség, paráznaság;

A ki ezt tagadgya,

Nem igazán mongya,

Hogy a táncz nem ocsmányság.

50.

Probáld meg hát immár

Te tánczos nép, mer’ kár

Nyavalyádban elveszned.

Rühes mételyedet,

Megveszett létedet

Orvoslanod tenéked.

Csak akarnád venni

Bűnöd megesmerni

Gyógyulást venne lelked.

51.

Szánom nyavalyádat

Nyájjam, romlásodat

Keserülöm tenéked.

Ez nehány verseket,

Orvosló igéket

Nyujtom, hogy rút mételyed

Gyógyulásra térjen,

Életed frissüllyön,

Gyógyuljon lölki sebed.

52.

Maradgyon átokban

Ezután ki tánczban

Keresztények közül mén,

Örök áldás szállyon

Ellenben, maradgyon

Azon, ki tánczos fején

Tüzet gyujt e földön,

Mert jutalma lészön,

Mondgya minden szent: Amen.

Közli: RÉVÉSZ KÁLMÁN

Forrás: Irodalomtörténeti közlemények 1893. 3. évf. 4. füzet