I.
A
Magyar Tudományos Akadémia 1859-ben, Kazinczy Ferenc születésének százados
évfordulója alkalmából 50 arany jutalmat tűzött ki egy, Kazinczy emlékezetét
dicsőítő ódára. Az augusztus 20-iki határnapig összesen tizennégy költői
pályamunka érkezett be; ezek közt V. számú s „Hív és nagy vala” jeligéjű volt a
Tompa Mihály ódája. Bírálókul Lukács Móricz tiszteleti, Arany János rendes és
Székács József levelező tagok küldettek ki, kiknek véleménye némileg eltért
egymástól. A két első a jutalmat a Tompa költeményének javasolta kiadatni,
ellenben Székács a II. számút ajánlotta jutalmazásra. Lukács szerint az V.
számú „néhol kissé döczögős és nehézkes, de erőteljes, velős, tömött, eszmedús
nyelven, lelkesült hangon, lyrai tűzzel, ódaszerű fellengő modorban, mintegy
diadalénekkel dicsőíti az ünnepély hősét”; Arany János szerint is ennek a
költeménynek „kenetteljes hang, ódai hév s emelkedés, a tartalom költőisége,
erő a nyelvben adják előnyeit”. Az október 3-án tartott összes ülés Tompának
ítélte oda a jutalmat; de minthogy a pályaműben simítandó részleteket talált,
utasította a titoknokot, hogy a bíráló bizottság jelentésében érintett
figyelmeztetéseket közölje a koszorúzott költővel.
Erre
vonatkozik Tompának itt közölt első levele, amely tehát Toldy Ferenchez van
intézve.
Tekintetes
Titoknok Úr!
Kifóltoztam
a verset hirtelenében, s a hogy lehetett,
mert illyenkor már felette nehéz változtatni úgy, hogy szét ne bontsa az ember
az egészet. Mindenesetre nagy kérésem: az
ide mellékeltet olvasni fel!
Egy
pár megjegyzést!
6.
str. végsor. Csakugyan jobb mértéket ád a midőn,
s meg is változtattam; bár a mit a réven nyertünk: elvesztjük a vámon; mert a midőn ő kellemetlen hangzást ad; - aztán
e két szó (midőn, mikor) nem is
egészen egy értelmű, itt különösen a mikor
nem azt teszi midőn.
8.
str. Nem voltam megértve. Támadt Igaz
(ember t. i.). Értem azokat a jeleseket, kik már Kazinczy előtt is erőteljesen
kezdék kiáltani a magyar hajnalhasadtát. A Biblia 10 eset közül 9-szer elhagyja
az igaz mellől az embert. A magyar népnyelv is felette
szereti ezt a kifejezést: igaz ember
vagy! nem vagy igaz ember! és használja ott is, hol az igazság épen nem szerepel. Jeles,
derék, okos, dicséretreméltó helyett áll.
11.
str. Nem szerettem, hogy negative
kezdődjék; tán jobb lesz így.
12.
str. Kisded elmét öledbe vettél; sajnálkozva
bár de kitöröltem. A kisded helyett a
kicsiny jobb mértéket adott volna, de
én nem kevés talentumot értettem,
hanem ollyan kisded elmét, melly
kifejlik, kinövi magát. Kazinczi dajkálni szokta azokat, kiktől az irodalomra
nézve valamit várt, ez köztudomású dolog; ezt akartam megütni. A mérték nem volt jó az igaz, de nem
érdemlette, hogy a képét érette
feláldoztuk. Szép Ilona végsora így van: Ők nyu / gosznak / örö // kös ha / zában.
18.
str. A második sort magyarázza a 3-ik s 4-ik.
szellő = szelid érzés,
vihar = harczi zaj sat.
Egy
strophával megszaporítottam, gondolom nem ront; a hol hézagot láttam.
igyekeztem összekötni. Szabad legyen kérésemet ismételni: hogy ez olvastassék fel!
Ha
nem volt kincs-kenyér s polczczal kísértve: úgy hiba, s
kimaradt; így erőtlenebb, de igaz.
A
házi boldogságra nézve könnyű volt
megigazítani.
**
Nagyon
örülök, hogy nyertem; de búsít: hogy illy soványúl ütött ki a pályázás. Egy
prózai mű, az is használhatatlan; s a versek közt ez a legjobb! Hasztalan! az időket erőltetni nem lehet!
Miskolczon
is lesz ünnepély; versemet elkérték; gondolom: nincs a m. akadémiának ellenére,
hogy odaadtam.
Egy
igen nagy kérésem van: méltóztassék nekem a versbirák
eredeti
itéletét megküldetni.
Felette
sajnálom: hogy Pesten szerencsém nem lehetett. A pávaszigetre önkényt nem
mentem: tudván, hogy sok dolga van a tekintetes urnak.
A
díj kiadása folyó árban is lehet. Putnokra jár szekérposta.
Teljes
tisztelettel vagyok
Hanván,
oct. 22. 1859.
alázatos szolgája
Tompa Mihály.
II.
Kihez
intézte Tompa a második levelet, mely, miként az előbbeni is, a főtitkári
hivatal irattárában őriztetik, magából a levélből ki nem vehető; külső cím
pedig nincs rajta. Annyi azonban első tekintetre is kiviláglik, hogy nem
Toldynak szólott, mert benne őróla mint „Toldy úrról” történik említés. Tompa
minden bizonnyal Csengery Antalhoz írta ezt a levelét, ki akkor az akadémia
jegyzője volt.
A
levél így hangzik:
Igen
tisztelt barátom!
A
254 ft 25 krárt köszönettel kezeimhez vettem. Becses türelmeért esedezem
azonban, midőn e tárgyra még egyszer visszatérek.
Különös
furcsa története van ennek az én versemnek! Hozzá mért fátumkája, kíséri
Bánfalvától, hol eszméje fogantatott, Budapestig: hol megholt és eltemettetett.
Bánfalván ugyanis Toldy és Kazinczi urak rám estek: hogy írjak pályaverset, mi
nélkülök tán eszembe se jutott volna, lelkemnek örökös levert állapotjában; így
hát már nem saját fellelkesülésem édes magzata volt.
Megnyervén
a jutalmat: változtatások kérettek tőlem, egy részben méltók, de más részben
ollyanok: hogy arczomba szökött a vér. És hozzá olly későn: hogy alig volt már
idő felküldeni a postán.
Az
ünnepélyen Toldy úr mást olvasott; a P. Lloyd mást fordított; a magyar lapok
mást közlöttek; így világ elé jött a maculatura
is. Erre már méltán mondhatná Erdélyi: hogy nyiltan kezelem a müvészet titkait.
Miskolczon
is volt Kazinczi-ünnepély. Versemet elkérték 10 nappal előre. Magam is lementem
Miskolczra. A színész kiáll, hogy majd szavalja
versemet, hát olvasni se tudja! s
mondja e helyett maradt, ezt: marta; igazán így mondta a – marha!
A
pesti ünnepély után - - - - még jobban
megijedtem: az nagyon természetes; sőt némi szégyenkezés vett rajtam erőt,
midőn arra gondoltam: hogy felveszem az 50 aranyat. De mégis neki bátorítottam
magamat. Példák voltak előttem. hanem így szóltam. Nem, nem kell arany! csak
papírpénzben kérem! Ekkor voltam bátor Kazinczi Gábortól Kegyedhez nehány sort
írni, s a pénzt meg is kaptam.
Imé
tehát vége van! Bocsánat, még nem egészen! a fatum bement a m. t. akadémia
pénztáráig, s azt a humort csinálta: hogy 5 frt 85 kr, 50-szer véve: 254 frt 25
kr legyen.
Most
már attól tartok: hogy a mi még kezeim közt van a kapott bankjegyekből: az egér
rágja össze, vagy valami módon gonoszúl vesz el.
Különben
e bizalmas szavakért bocsánatot kérve, s magamat barátságos kegyeibe továbbra
is tisztelettel ajánlva vagyok
Hanván,
nov. 25. 1859.
alázatos szolgája
Tompa Mihály
Vagy
nem Tóth Lőrinchez, az akadémia pénztárnokához szólott-e ez a levél? Bárkihez
szólott azonban, mindenesetre érdekes Tompa-reliquia s megéri azt a csekélyke
fáradságot, melyet lemásolása okozott.
Közli:
Dr. Borovszky Samu
Forrás: Irodalomtörténeti
közlemények 1893. 3. évf. 4. füzet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése