2015. márc. 25.

Tompa Mihály két levele






I.

A Magyar Tudományos Akadémia 1859-ben, Kazinczy Ferenc születésének százados évfordulója alkalmából 50 arany jutalmat tűzött ki egy, Kazinczy emlékezetét dicsőítő ódára. Az augusztus 20-iki határnapig összesen tizennégy költői pályamunka érkezett be; ezek közt V. számú s „Hív és nagy vala” jeligéjű volt a Tompa Mihály ódája. Bírálókul Lukács Móricz tiszteleti, Arany János rendes és Székács József levelező tagok küldettek ki, kiknek véleménye némileg eltért egymástól. A két első a jutalmat a Tompa költeményének javasolta kiadatni, ellenben Székács a II. számút ajánlotta jutalmazásra. Lukács szerint az V. számú „néhol kissé döczögős és nehézkes, de erőteljes, velős, tömött, eszmedús nyelven, lelkesült hangon, lyrai tűzzel, ódaszerű fellengő modorban, mintegy diadalénekkel dicsőíti az ünnepély hősét”; Arany János szerint is ennek a költeménynek „kenetteljes hang, ódai hév s emelkedés, a tartalom költőisége, erő a nyelvben adják előnyeit”. Az október 3-án tartott összes ülés Tompának ítélte oda a jutalmat; de minthogy a pályaműben simítandó részleteket talált, utasította a titoknokot, hogy a bíráló bizottság jelentésében érintett figyelmeztetéseket közölje a koszorúzott költővel.

Erre vonatkozik Tompának itt közölt első levele, amely tehát Toldy Ferenchez van intézve.


Tekintetes Titoknok Úr!

Kifóltoztam a verset hirtelenében, s a hogy lehetett, mert illyenkor már felette nehéz változtatni úgy, hogy szét ne bontsa az ember az egészet. Mindenesetre nagy kérésem: az ide mellékeltet olvasni fel!

Egy pár megjegyzést!

6. str. végsor. Csakugyan jobb mértéket ád a midőn, s meg is változtattam; bár a mit a réven nyertünk: elvesztjük a vámon; mert a midőn ő kellemetlen hangzást ad; - aztán e két szó (midőn, mikor) nem is egészen egy értelmű, itt különösen a mikor nem azt teszi midőn.

8. str. Nem voltam megértve. Támadt Igaz (ember t. i.). Értem azokat a jeleseket, kik már Kazinczy előtt is erőteljesen kezdék kiáltani a magyar hajnalhasadtát. A Biblia 10 eset közül 9-szer elhagyja az igaz mellől az embert. A magyar népnyelv is felette szereti ezt a kifejezést: igaz ember vagy! nem vagy igaz ember! és használja ott is, hol az igazság épen nem szerepel. Jeles, derék, okos, dicséretreméltó helyett áll.



11. str. Nem szerettem, hogy negative kezdődjék; tán jobb lesz így.

12. str. Kisded elmét öledbe vettél; sajnálkozva bár de kitöröltem. A kisded helyett a kicsiny jobb mértéket adott volna, de én nem kevés talentumot értettem, hanem ollyan kisded elmét, melly kifejlik, kinövi magát. Kazinczi dajkálni szokta azokat, kiktől az irodalomra nézve valamit várt, ez köztudomású dolog; ezt akartam megütni. A mérték nem volt jó az igaz, de nem érdemlette, hogy a képét érette feláldoztuk. Szép Ilona végsora így van: Ők nyu / gosznak / örö // kös ha / zában.

18. str. A második sort magyarázza a 3-ik s 4-ik.
szellő = szelid érzés,
vihar = harczi zaj sat.

Egy strophával megszaporítottam, gondolom nem ront; a hol hézagot láttam. igyekeztem összekötni. Szabad legyen kérésemet ismételni: hogy ez olvastassék fel!

Ha nem volt kincs-kenyér s polczczal kísértve: úgy hiba, s kimaradt; így erőtlenebb, de igaz.

A házi boldogságra nézve könnyű volt megigazítani.

**

Nagyon örülök, hogy nyertem; de búsít: hogy illy soványúl ütött ki a pályázás. Egy prózai mű, az is használhatatlan; s a versek közt ez a legjobb! Hasztalan! az időket erőltetni nem lehet!

Miskolczon is lesz ünnepély; versemet elkérték; gondolom: nincs a m. akadémiának ellenére, hogy odaadtam.

Egy igen nagy kérésem van: méltóztassék nekem a versbirák eredeti itéletét megküldetni.

Felette sajnálom: hogy Pesten szerencsém nem lehetett. A pávaszigetre önkényt nem mentem: tudván, hogy sok dolga van a tekintetes urnak.

A díj kiadása folyó árban is lehet. Putnokra jár szekérposta.

Teljes tisztelettel vagyok
Hanván, oct. 22. 1859.

alázatos szolgája
Tompa Mihály.


II.

Kihez intézte Tompa a második levelet, mely, miként az előbbeni is, a főtitkári hivatal irattárában őriztetik, magából a levélből ki nem vehető; külső cím pedig nincs rajta. Annyi azonban első tekintetre is kiviláglik, hogy nem Toldynak szólott, mert benne őróla mint „Toldy úrról” történik említés. Tompa minden bizonnyal Csengery Antalhoz írta ezt a levelét, ki akkor az akadémia jegyzője volt.

A levél így hangzik:

Igen tisztelt barátom!

A 254 ft 25 krárt köszönettel kezeimhez vettem. Becses türelmeért esedezem azonban, midőn e tárgyra még egyszer visszatérek.

Különös furcsa története van ennek az én versemnek! Hozzá mért fátumkája, kíséri Bánfalvától, hol eszméje fogantatott, Budapestig: hol megholt és eltemettetett. Bánfalván ugyanis Toldy és Kazinczi urak rám estek: hogy írjak pályaverset, mi nélkülök tán eszembe se jutott volna, lelkemnek örökös levert állapotjában; így hát már nem saját fellelkesülésem édes magzata volt.

Megnyervén a jutalmat: változtatások kérettek tőlem, egy részben méltók, de más részben ollyanok: hogy arczomba szökött a vér. És hozzá olly későn: hogy alig volt már idő felküldeni a postán.

Az ünnepélyen Toldy úr mást olvasott; a P. Lloyd mást fordított; a magyar lapok mást közlöttek; így világ elé jött a maculatura is. Erre már méltán mondhatná Erdélyi: hogy nyiltan kezelem a müvészet titkait.

Miskolczon is volt Kazinczi-ünnepély. Versemet elkérték 10 nappal előre. Magam is lementem Miskolczra. A színész kiáll, hogy majd szavalja versemet, hát olvasni se tudja! s mondja e helyett maradt, ezt: marta; igazán így mondta a – marha!

A pesti ünnepély után  - - - - még jobban megijedtem: az nagyon természetes; sőt némi szégyenkezés vett rajtam erőt, midőn arra gondoltam: hogy felveszem az 50 aranyat. De mégis neki bátorítottam magamat. Példák voltak előttem. hanem így szóltam. Nem, nem kell arany! csak papírpénzben kérem! Ekkor voltam bátor Kazinczi Gábortól Kegyedhez nehány sort írni, s a pénzt meg is kaptam.

Imé tehát vége van! Bocsánat, még nem egészen! a fatum bement a m. t. akadémia pénztáráig, s azt a humort csinálta: hogy 5 frt 85 kr, 50-szer véve: 254 frt 25 kr legyen.

Most már attól tartok: hogy a mi még kezeim közt van a kapott bankjegyekből: az egér rágja össze, vagy valami módon gonoszúl vesz el.

Különben e bizalmas szavakért bocsánatot kérve, s magamat barátságos kegyeibe továbbra is tisztelettel ajánlva vagyok

Hanván, nov. 25. 1859.

alázatos szolgája
Tompa Mihály

Vagy nem Tóth Lőrinchez, az akadémia pénztárnokához szólott-e ez a levél? Bárkihez szólott azonban, mindenesetre érdekes Tompa-reliquia s megéri azt a csekélyke fáradságot, melyet lemásolása okozott.

Közli: Dr. Borovszky Samu


Forrás: Irodalomtörténeti közlemények 1893. 3. évf. 4. füzet


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése