Szabadságharcunk leveretése után Vörösmarty is
bujdosásnak indult Bajzával együtt. Bajzának még esetleg lehetett oka erre,
nehány forradalmi színezetű költeménye miatt, de Vörösmarty bujdosásának okáról
eddig sejtelme sem volt az irodalomtörténésznek. Legalább életírója, Gyulai
Pál, semmiképp se képes indokolni e tényt, mert Vörösmarty sokkal komolyabb
ember volt, hogysem csak azon számításból, hogy mások által tartassa el magát
(mint akkor igen sokan tették), foglalkozott volna a bujdosással, mint divatos
kenyérkeresettel. Az sem elég indok, hogy Vörösmarty a kegyelmi törvényszék
bírája volt, mert hisz ez intézménynek csak egyetlen ülése volt s az is
felmentéssel végződött, de meg Vörösmarty épp azon korábbi országgyűlési
szavazatával, melyért Petőfi versben támadta meg, a conservativ párt híveül
mutatkozott s általában annak is tartatott. Hogy őt az osztrák kormány is
ilyennek tartotta, bizonyítja az is, hogy Batthyányi Kázmér összes javai
lefoglalása alkalmával 1849 végén, a gróf által Vörösmarty számára adományozott
500 forintnyi évjáradékot, mint e jószágok terhét, szó nélkül fizettette ki a
költőnek – haláláig. E „jó vélemény” jórészt Petőfi ösmert támadásának volt
köszönhető az olasz háború megszavazása alkalmával.
Egy régóta lappangó okmány előkerülése világot
vet e körülményre. Vörösmarty 1849 április havában Debrecenben részt vett mint
képviselő az országgyűlés tárgyalásaiban s bár a trónvesztést kimondó április
14-iki ülésen nem is volt jelen, április 5-én aláírta „A radikál párt programmja” című okmányt, melynek három pontjában a
trónvesztés kimondása benne foglaltatik. E három pont így hangzik:
„1. Egy és oszthatatlan Magyarország, teljes önállással és függetlenséggel.
„2. Magyarországnak
demokrata köztársasággá alakítása.
„3. E magas czélok elérése végett, elvetvén minden félrendszabályt,
elhatározott, bátor politicának követése.”
A 122 aláírású okmány élén Ujházy László és
Horvát Boldizsár állanak. Az ív első hasábján 17-ik helyen áll e név
„Vörösmarty Mihiál m. k.” ismert aláírásával.
Ez egyetlen aláírás miatt kellett Vörösmartynak
bujdosnia, szerencséjére azonban ez okmány teljesen biztos kézben volt.
U.
Forrás:
Irodalomtörténeti Közlemények 1891.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése