Krisztus – Munkácsy Mihály vázlata
Munkácsynak világhírű nagy festményei közül egyik sincs Magyarországon. Így annál inkább tudomást kell vennünk minden honi földre jutott, bár kisebb művéről is, mely egy vagy más tekintetben művészete fejlődésére, lángelméje teljes érvényesülésére, egyes nagy alkotásai elkészülésére világosságot vet.
Ilyen Krisztus Pilátus előtt című nagy képének főalakjához készített egyik vázlata. Mikor a mű, mely jelenleg a philadelphiai dúsgazdag John Wanamaker tulajdona, 1882-ben világkörútjában Budapestre érkezett, a nagy számú vázlatok közt Krisztus alakjának négy fő vázlata is ki volt állítva. Ezeknek egyikét mutatja be egyik mai képünk. E vázlat Beöthy Zsoltnak drága baráti emléke a mestertől. 1891-iki párisi útja alkalmával elragadtatással szemlélte Munkácsy vázlatai közt, ki a következő év nyarán, jobban kidolgozva, elhozta neki Budapestre ajándékba.
A kép 65 cm széles és 80 cm magas. Krisztus testtartása itt egészen olyan, mint a nagy képen, olyan a fej megalkotása is, ez a fajilag is jellemzetes, fennkölt nemességűnek mintázott, de azért elsősorban nem szépségével, hanem jellemzetességével ható fej. Azonban e fejalakból az izmok, bőr, arcszín felrakásával némileg már arc kerül ki a vázlaton és más a nagy vásznon. Munkácsy művészetének egyik külön dicsősége, hogy Krisztus-típusával új irányt kezdett a vallási festészetben. A hosszas fejlődés után Leonardo-nak Cenacolójában századok számára megalkotott s jól-rosszul korunkig utánzott Krisztus-típusa után Munkácsy alkalmazott új fölfogást Krisztus ábrázolásában. Leonardo Krisztusa szinte női bájú, szép, telt arcú, az árulást is szeretettel, megadással tűrő, egyénileg, fajilag egyáltalán nem jellemzett alak; ennél Munkácsy Krisztusa emberibb: nem szelíd, isteni szemlélője a jelenetnek, hanem fenséges, drámai hőse. A Cenacolo Krisztusa inkább a mennyből leszállt Isten, Munkácsyé inkább az istenné lett ember, ki vallási eszményétől áthatva, az üldözés részében is törhetetlenül hisz diadalában; ajka zárva, de egész valója beszél.
„Jól tudtam – mondá egyszer Munkácsy -, s erősen hiszem, hogy Krisztus Isten fia, de én nem tudok Istent festeni. Azért a legnemesebb embert képzeltem el, s azt ábrázoltam.” Az itt bemutatott vázlat közbül esik a Leonardo-féle Krisztus s Munkácsy végleges Krisztus-alakja közt, természetesen már igen közel a végső megállapodáshoz.
A vázlaton Krisztus arca teltebb, a szemüreg boltozata nem oly magas, a szemek csillogása nem oly mélyről tör elő, környékük nem oly beesett, mint a nagy képen. A szabadon hagyott nyak is izmosabb. E vázlaton Krisztus nemcsak fenséges, hanem szép is. A Pilátus előtt álló Krisztus arcából az ihlet tüze, az eszme ereje, az átszellemültség felemészté az idomok teltségét, de a fenség hatásának erősbödésére.
A Pilátus elé hurcolt Krisztuson, tudjuk, fehér ruha van. Bár Munkácsy e motívumot egyszerűen kölcsönözhette volna francia művészek – Ary Sheffer, Le Sueur – példáiból, elébb más színekkel tett próbát. E vázlat Krisztusán vörös darócöltözet van, mely keményebbé teszi az alak hatását. Egy másik (most ismeretlen helyen levő) vázlaton Krisztusnak kék a ruhája. Ezen az arc egészen a bűnbocsátó isteni irgalomé, mellyel jól összeillik a köntös kék színe. E vázlat jelleme tehát merőben különbözik attól, melyet aztán Munkácsy megvalósított. A festményen látható Krisztus fehér ruhája jótékonyan enyhíti a zordon szigort, amely a szikárabb alakból, csontosabb arcból, mélyebbről csillogó szemekből kitűnik.
Íme egy sugár, mely világot vet arra a fejlődésre, melynek mozzanatain Krisztus alakja végleges megvalósulásáig a művész lelkében átment. Ez a most bemutatott vázlatnak művészi szépsége mellett műtörténeti érdekességet is ad. Megjegyezzük különben, hogy Krisztus alakját Munkácsy nem modell nélkül alkotta, mint itt-ott emlegetni halljuk. Saját nyilatkozata szerint egy párisi zsidó ifjúról festette, természetesen eszményítve a kifejezendő eszme érdekében.
Ilyen Krisztus Pilátus előtt című nagy képének főalakjához készített egyik vázlata. Mikor a mű, mely jelenleg a philadelphiai dúsgazdag John Wanamaker tulajdona, 1882-ben világkörútjában Budapestre érkezett, a nagy számú vázlatok közt Krisztus alakjának négy fő vázlata is ki volt állítva. Ezeknek egyikét mutatja be egyik mai képünk. E vázlat Beöthy Zsoltnak drága baráti emléke a mestertől. 1891-iki párisi útja alkalmával elragadtatással szemlélte Munkácsy vázlatai közt, ki a következő év nyarán, jobban kidolgozva, elhozta neki Budapestre ajándékba.
A kép 65 cm széles és 80 cm magas. Krisztus testtartása itt egészen olyan, mint a nagy képen, olyan a fej megalkotása is, ez a fajilag is jellemzetes, fennkölt nemességűnek mintázott, de azért elsősorban nem szépségével, hanem jellemzetességével ható fej. Azonban e fejalakból az izmok, bőr, arcszín felrakásával némileg már arc kerül ki a vázlaton és más a nagy vásznon. Munkácsy művészetének egyik külön dicsősége, hogy Krisztus-típusával új irányt kezdett a vallási festészetben. A hosszas fejlődés után Leonardo-nak Cenacolójában századok számára megalkotott s jól-rosszul korunkig utánzott Krisztus-típusa után Munkácsy alkalmazott új fölfogást Krisztus ábrázolásában. Leonardo Krisztusa szinte női bájú, szép, telt arcú, az árulást is szeretettel, megadással tűrő, egyénileg, fajilag egyáltalán nem jellemzett alak; ennél Munkácsy Krisztusa emberibb: nem szelíd, isteni szemlélője a jelenetnek, hanem fenséges, drámai hőse. A Cenacolo Krisztusa inkább a mennyből leszállt Isten, Munkácsyé inkább az istenné lett ember, ki vallási eszményétől áthatva, az üldözés részében is törhetetlenül hisz diadalában; ajka zárva, de egész valója beszél.
„Jól tudtam – mondá egyszer Munkácsy -, s erősen hiszem, hogy Krisztus Isten fia, de én nem tudok Istent festeni. Azért a legnemesebb embert képzeltem el, s azt ábrázoltam.” Az itt bemutatott vázlat közbül esik a Leonardo-féle Krisztus s Munkácsy végleges Krisztus-alakja közt, természetesen már igen közel a végső megállapodáshoz.
A vázlaton Krisztus arca teltebb, a szemüreg boltozata nem oly magas, a szemek csillogása nem oly mélyről tör elő, környékük nem oly beesett, mint a nagy képen. A szabadon hagyott nyak is izmosabb. E vázlaton Krisztus nemcsak fenséges, hanem szép is. A Pilátus előtt álló Krisztus arcából az ihlet tüze, az eszme ereje, az átszellemültség felemészté az idomok teltségét, de a fenség hatásának erősbödésére.
A Pilátus elé hurcolt Krisztuson, tudjuk, fehér ruha van. Bár Munkácsy e motívumot egyszerűen kölcsönözhette volna francia művészek – Ary Sheffer, Le Sueur – példáiból, elébb más színekkel tett próbát. E vázlat Krisztusán vörös darócöltözet van, mely keményebbé teszi az alak hatását. Egy másik (most ismeretlen helyen levő) vázlaton Krisztusnak kék a ruhája. Ezen az arc egészen a bűnbocsátó isteni irgalomé, mellyel jól összeillik a köntös kék színe. E vázlat jelleme tehát merőben különbözik attól, melyet aztán Munkácsy megvalósított. A festményen látható Krisztus fehér ruhája jótékonyan enyhíti a zordon szigort, amely a szikárabb alakból, csontosabb arcból, mélyebbről csillogó szemekből kitűnik.
Íme egy sugár, mely világot vet arra a fejlődésre, melynek mozzanatain Krisztus alakja végleges megvalósulásáig a művész lelkében átment. Ez a most bemutatott vázlatnak művészi szépsége mellett műtörténeti érdekességet is ad. Megjegyezzük különben, hogy Krisztus alakját Munkácsy nem modell nélkül alkotta, mint itt-ott emlegetni halljuk. Saját nyilatkozata szerint egy párisi zsidó ifjúról festette, természetesen eszményítve a kifejezendő eszme érdekében.
(Forrás: Vasárnapi Ujság 20. sz. 1900. 47. évf.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése