2017. máj. 7.

Sümegi György: Katona József múlt századi arcképei



Németh László „rejtélyes költő”-nek nevezte Katonát. Fönnmaradt arcképeire is jellemző a Németh László-i meghatározás, hiszen ezek makacsul ellenállnak a megközelítőnek. Szívós türelem segíthet a csak részleges megszólaltatásukban is.1 (1. Itt köszönöm meg állandó buzdítását és mindig kész segítségét dr. Orosz László irodalomtörténésznek, kollégámnak, hiszen mellémállása nélkül nem született volna meg ez a dolgozat.
Köszönöm továbbá Kőhegyi Mihály régész baráti segítségét és dr. Rózsa György művészettörténésznek a lektori véleményében kifejtett tanácsait, amelyeket örömmel hasznosítottam.)

Milyen volt testi valójában, külső megjelenésében drámairodalmunk máig ható klasszikusa? Milyen volt termete, testalkata, milyenek voltak arcvonásai? Hogyan és milyennek ismerhetjük meg őt fönnmaradt arcképei tükrében? A fotográfia Katona életében (1791-1830) még nem volt használatos – csak az 50-es évektől terjedt el nálunk -, így természetes testarányaiban, objektíven megmutató fotóarckép nem maradhatott fönn. Alakjának megidézéséhez a gyér és szűkszavú kortársi visszaemlékezések sorából a Katona-kutatás is Dérynét, mint hiteles szemtanút idézi leggyakrabban. „Ez (t. i. Katona) igen különös egyéniség volt. Nagy különc, szörnyű komoly, mindig s igen rövid beszédű. Egy-egy szóval végzett mindent... Alakja elég csinos volt, sugár termettel, de az arca nem volt szép. Haja gesztenyeszín, de úgy állott, mint a szeg.”2 (2. DÉRYNÉ emlékezései. I.Bp. 1955. 172-173.) Katona alakjától kortársi leírást nem tudunk idézni Dérynéén kívül. Hallgatnak róla a források, még hivatalos társa, az őt közelről ismerő Csányi János sem szolgál ilyen adatokkal.3 (3 . CSÁNYI János: Katona József. Társalkodó, 1840. 170-171.) Bartucz Lajos antropológus 1930-ban elvégezte drámaírónk és szülei földi maradványainak exhumálását. Vizsgálatának eredményeit azért szükséges legalább kivonatosan idézni, hogy Katona alakjához közelebb kerülhessünk. „... a koponyát egyenletesen sűrű, hátul s főleg a halántékon széjjelálló merev fürtökbe csavarodó, hosszú, vastagszálú, gesztenyebarna haj borította... Koponyája nagy, magas, rövid s főleg hátul igen széles. Űrtartalma 1650 köbcentiméter, ami 1569 gr. agyvelősúlynak felel meg. Katona... koponyájának kapacitása, valamint agyvelejének súlya és nagysága tetemesen felülmúlta az európai férfiátlagot. (1500 köbcentiméter kapacitás és 1350 gr. agyvelő) ... a koponyatető elég lapos, közepe táján gyenge homorulattal, majd hátrafelé mérsékelten emelkedik s azután hirtelen kanyarulattal megy át a lapos nyakszirtbe. Általában a költő koponyájának meglehetősen gyermekies alakja van s oldalról nézve agykoponyája feltűnően nagy arckoponyájához képest... Homlokdudorai igen közel feküsznek egymáshoz... Homloka elöl keskeny, középmagas, de elég domború, hátrafelé pedig hirtelen szélesedő... Szemöldöke vékony s alacsonyan, vízszintesen fekvő, bajusza kicsi és elég ritka... Csontos szemöldívei gyengén fejlettek és alacsonyan foglalnak helyet... Arckoponyája kicsi, alacsony, széles. Feltűnő a szemüregek kicsinysége s a szemgödrök közötti orrgyökrészlet szélessége. Az orrgyök különben lapos, az orrhát rövid, erősen homorú. Az orrüreg és orrnyílás igen alacsony s elég széles. Orrsövénye balra görbült... kicsiny szemei, rövid, homorú hátú, széles cimpájú orra volt... Különösen szembetűnő vonása Katona József arcának az orr alatti fogmederrésznek alacsony volta és főleg annak rézsútos előre állása, ami a koponya profil képén igen jól látható. Az arc fogmedri részének ezt az előreállását még jobban fokozták a kiálló nagy, széles



metszőfogak, melyek a valószínűleg kissé húsos ajkat meglehetően előre tolják, s nevetéskor nemcsak a fogak, hanem a foghús is láthatóvá vált... a jól fejlett alacsony, gömbölyű áll meglehetősen előre nyúlott, vagyis ún. tűrt álla volt... életbeli testmagassága 170 cm volt, vagyis a magas termet alsó határán állott... nem volt széles válla és a mellkasa sem fejlettebb a közepesnél... Kissé megnyúlt, karcsú alakja volt.” Bartucz summázása szerint: „Katona arcában nem voltak markáns, férfias vonások ... úgy arcán, mint egész alakján bizonyos nőies lágyság ömlött el... az sem véletlen, hogy agykoponyájának hátsó fele aránytalanul fejlettebb, mint az első, s talán némi kapcsolatba hozható a nagy költőnek túltengő, szenzibilis idegéletével.”4 (4. BARTUCZ Lajos: Katona József földi maradványainak exhumálása. Katona Emlékkönyv. Szerk. HAJNÓCZY Iván. Kecskemét, 1930. 56-66. Bartucz vizsgálati eredményeit nem a nála szereplő sorrendben közöljük.)

Bartucz, észrevételei nyomósítására szintén Déryné szavait hívja segítségül, és megállapítja, hogy Katona arcképei közül „a leghitelesebbnek látszik” Rohn kőmetszete, melyet Vahot Imre 1853-ban közölt.5 (5. KATONA József. Rohn kőmetszete. Nyomt. Walzel A. F. Pesten. Először megjelent: Magyar Thália. Játékszíni Almanach 1853-ra. Szerkeszti VAHOT Imre. Pesten, 1853. 3. tábla. A Magyar Történelmi Képcsarnok önálló lapot őriz a kőrajzból: KATONA József. Rohn kőmetszete, 14,7 x 9,9 cm. Leltári száma: 2678/1.)
Ugyanez a litográfia később – többek között – megjelent: A magyar irodalom története Bessenyei felléptétől a kiegyezésig. 1772-1867. Szerk.: BEŐTHY Zsolt. Bp. 1895. 332. – WALDAPFEL József: Katona József, Bp. 1942. 1. tábla – Katona Emlékkönyv. Kecskemét, 1930. 1. tábla. NÉMETH Antal: Bánk bán száz éve színpadon. Bp. 1935. 1. kép. A metszettel foglalkozó legfontosabb irodalom: GERSZI Teréz: A magyar kőrajzolás története a XIX. században. Bp. 1960. 190.) ( 1. kép) Bartucz nyilatkozott az általa ismert Katona arcképek hitelességéről is az exhumálás elvégzése után.6 (6. BARTUCZ Lajos: Mit láttam Katona József felbontott sírjában? Melyik Katona legjobb képe? A Kecskeméti Közlöny Naptára az 1931-ik évre. Szerk.: HORVÁTH Ödön. Kecskemét, (1930.) 54-55. és 80. oldalakon.) Beleszól abba a vitába, mely szerinte „háromnegyed százada folyik Katona külső megjelenéséről”. Elmarasztalja Horváth Dömét, akit Bartucz állítása alapján „saját felfogása szerint készült idealizált képet hozott a költőről forgalomba.”7 (7. Először megjelent: KATONA József: Bánk bán. Kiadja HORVÁTH Döme. Kecskemét, 1856.) Bartucz is idézi a Magyar Thália megjegyzését, miszerint Rohn metszete „a Kecskeméten lévő eredeti olajfestmény után” készült.8 (8. Magyar Thália. Játékszíni Almanach 1853-ra. Szerkeszti VAHOT Imre Pesten. 1853. Mellékletek.)

Mielőtt az „eredeti” képnek utána néznénk, vizsgáljuk meg közelebbről az első, évszámhoz pontosan köthető Magyar Thália-belit. Rohn metszete Vahot Imre Katonás bemutató írásához készült melléklet, illusztráció.9 (9. VAHOT Imre: Katona József – rámául arcképéhöz – Magyar Thália. Játékszíni Almanach 1853-ra. Szerkeszti VAHOT Imre. Pesten, 1853. 285-294.) A Rohn metszette portré mellkép, a test alul majdnem félkörívesre van kerekítve. Az öltözet zárt, a zsinóros, egyenesen fölálló nyakú dolmány fölül begombolva, a nyakat szorosra kötött sál fogja körbe. A dolmány három felső zsinórja begombolva, a három alsó begombolatlan, így lefelé nyitott. A felső kabát alatti nyílásból három gomb villan ki, ezek mellénygombok lehetnek. A bal oldali háromnegyed profilos beállítás miatt a jobb szem kissé hátrább került és kisebb, mint a bal. A szem világos színű, feltehetően kék. Az orrhát határozottan homorú, bajusza ritkás, álla gömbölyű, alatta látszik a toka.



Szemöldökívei keskenyek és széthúzottak, középen egymástól távol helyezkednek el. Haja dús, valószínűleg erősszálú, sűrű és erősen göndörödő. Vállai csapottak, felsőteste vékony, különösen a fej nagysága miatt tűnik annak. Az egész arcon – nyíltsága ellenére – valami rejtőzködés figyelhető meg. Mintha bánat felhőzné, csendes keserűség ül ki rá. Befelé figyelés, önmagába merülés jellemzi inkább, mintsem a kitárulkozás. A zárt nyakú öltözet sötét foltja és a pontozó modorban, érzékenyen megfogalmazott világos arc kontrasztál. Katona későbbi arcképein – ha nem is módosítások nélkül – leginkább ez a bal oldali, háromnegyed profilos, zárt ruhájú mellkép; ikonográfiai típus terjedt el.

Vahot Imre 1856-ban megismétli a Magyar Tháliában közölt portrét, de nem kőnyomatként hozza, hanem fametszetet csináltat belőle.10 (10. MÜLLER Gyula és VAHOT Imre Egyesült Magyar- és Erdélyországi Nagy Képes Naptára 1857-re. Pesten, 1856. 148.) Ezen eltűnik az 1853-as Rohn-litográfia finom, árnyalatosan kidolgozott jellege. A papír is durvább, több faanyagot tartalmaz. Az 1853-as portréval majdnem pontosan egyező méretű fametszeten a homlok, az arc szem alatti részei és az áll világos foltja kivillan a sötét haj koronázta arcból. A beállítás, a bal oldali háromnegyed profilos nézet és a magas nyakú zárt ruha ugyanazt a típust képviseli, mint Rohn kőnyomata. A fametszeten – a technika természetéből eredően – keményebbek és határozottabbak az arcvonások, mint az érzékenyen megfogalmazott 1853-as kőnyomaton. A fametszetű arc markáns jellege egészen távoli a Bartucz és Rohn segítségével megidézett Katona-arctól, noha a hitelesnek elismert litográfiáról készült. Feltehetően a szükségesnél bővebben adagolt festék is hozzájárult a metszet sötétre sikerült nyomásához. (2. kép.)

De vajon milyen lehetett a Rohn-litográfia előképe, a „Kecskeméten levő eredeti olajfestmény”? Erről talán tévedés nélkül feltehetjük, hogy Katona egykorú képmása volt. Katona írásaiban, fönnmaradt jegyzeteiben nem találunk említést róla. Noha a versei el írt ajánlás egy elkészült portréra éppúgy célozhat, mint az azt helyettesítő írott-önarcképre:
„Száraz képedet a józan elesmeri,
a sculpsit kimarad, mint az ajánlat is;
hisz szűkségtelen a nyalka cikornya, ha
éppen csak keveset nyomna is a becsed:”
(E verseimhez)11

(11. Katona József összes művei, Bp. 1959. II. 7.)

Az Erdélyi Múzeum pályázatán sajnálatosan nem értékelt Bánk bán 1820-ban, 1821-es évszámmal, Katona életében megjelent.12 (12. Bánk-bán. Dráma 5 szakaszban. Szerzette Katona József. Pesten, Trattner János Tamás’ betűivel ’s költségével. 1821.) A drámaíró arcképe nemcsak sejthető szerénysége miatt nem kerülhetett műve élére, hanem talán azért sem, mert addig ilyen nem is készült róla.13 (13. Ugyanezen okból nem adott arcképet munkái első kiadásához Vörösmarty Mihály. FEJŐS Imre: Vörösmarty arca. Irodalomtörténeti Füzetek, 8.Bp. 1956. 22.) Hát mikor készült, mikor készülhetett az eredetinek mondott olajfestmény? És ki csinálta, ki csinálhatta? Hol van ez a kép? Az idős Jókai egy jegyzete nyújt valamelyest eligazítást. „... azon arcképe Katona Józsefnek,melyet életírásai munkája címképéül közölni szoktak, az én kecskeméti diákkoromban készült, egy kedves iskolatársam Muraközy János rajzónja révén,ki festői pályára vágyott, nagy művészi tehetsége volt hozzá: aztán ő is szenátor lett szülővárosában és nem pingált többet. A rajz eredetijét, mely 1842-ben még ott volt a költő családi lakában, valószínűleg egy bennszülött kortárs festette olajba, kit a köznyelv „Szekolai piktor” névvel emlegetett. Azt is jól ismertem: Diogenesi cinikus alak volt: különösen gyűlölte az iskolás fiúkat. Ez az arckép szolgált mintául Katona Józsefnek Züllich készítette ércszobrához is. De az sem lehetetlen, hogy Kiss Bálint volt az okozója az olajfestménynek.”14 (14. JÓKAI Mór: Katona József Bánk bánja, Szemlélődés. In: KATONA József: Bánk bán. A Pesti Napló kiadása. Bp. 1899. XI. Lábjegyzet.) A rajzolásban és festésben már fiatalon járatos Jókai idős korában emlékezhetett-e pontosan az eredeti mű technikájára? Ugyanis katonát ábrázoló olajfestményt nem ismerünk ilyen nem maradt fönn. Lehet, hogy a Jókai által említett mű elveszett, vagy lappang valahol? Egy kisméretű, miniatúránál alig nagyobb „szürke olajfestmény papíron” szerepelt Ernst Lajos gyűjteményében.15 (15. VARJÚ Elemér – HÖLLRIGI József: Ernst Lajos magyar történeti gyűjteménye. (Katalógus) Bp. 1932. 130. 52. tétel: Katona József arcképe, szürke olajfestmény papíron, 17 x 12 cm.) A képet a gyűjtő kiállította 1930-ban Kecskeméten a Katona Emlékkiállításon (Városi Múzeum) is, a következő aláírással: „A költő ifjúkori arcképe, ismeretlen festőtől.”16 (16. 1930. évi Katona-Emléklap. Kecskemét, 1931. 48.) Ez a kép lehetett az eredeti olajfestmény, amit Jókai megjelölt? Nincs adatunk arra, hogy a kép honnan és hogyan került az Ernst-gyűjteménybe, és azt sem sikerült kideríteni hogy a gyűjtemény árverésekor ki vásárolta meg.17 (17. A M. Kir. Postatakarékpénztár Árverési Csarnokának Aukciója az Ernst Múzeum kiállítási helyiségeiben ... a volt Ernst-Múzeum teljes műtárgyai kerülnek eladásra. Árverési Közlöny, XX. évf. (1939. jan. hó) 29. oldalon a 213. tétel: „Ismeretlen festő, XIX. század, Katona József. Olajfestmény, 17 x 11. Kikiáltási ár: 20,- P. /pengő/) Az eredeti képet festhette „Szokolai piktor”, azaz Szokolay Hártó János. Neki Kecskemét városa 1815-ben 200 forintot juttat, hogy festészeti tanulmányokat folytathasson a debreceni kollégiumban.18  (18. ENTZ Géza-GENTHON István-SZAPPANOS Jenő: Kecskemét. Bp. 1961. 55.) Arról pedig Szokolay maga tudósít, hogy: „... 1819-ben Bécsben ... a’ festés tanulásáért ott’ üdőmet töltöttem.”19 (19. SZOKOLAY HÁRTÓ János: Szabadalmas Kecskemét városának történeti ismertetése azaz: Régibb kori és jelen állapotjának lehető hív előadása. Kecskemét, 1846. 15.) Munkái közül bizonyosan csak két városképet ismerünk – 1815- és 1929-ből -, melyeket metszéshez rajzolt elő Karacs Ferencnek.20  (20. „Kecskemét várossa nap keletről 1814. 20-ik Oct. Szokolai Hártó János rajz, Karács metsz. Pesten.” rézmetszet, papír; A városkép a csizmadia céh szabaduló levelének a felső részén található. A Magyar Történelmi Képcsarnok egy példányban őrzi ezt a rézmetszetet (41,6 x 54, 9 cm). Leltári száma: 56.297. A Kecskeméti Katona József Múzeum tulajdonában található a rézmetszet dúca, melyről 1978-ban készült új lenyomat 5 példányban. – a SZOKOLAY HÁRTÓ János és KARÁCS Ferenc: Kecskemét látképe, a molnár céh mesterlevelén, rézmetszet, papír, 41,6 x 54,9 cm. jelezve balra lent: Szokolay Hártó János rajz. Jelezve jobbra lent: Szokolay Hártó János rajz. Jelezve jobbra lent: Karacs metsz. Pesten 1929. Katona József Múzeum, Kecskemét.) Az ügyetlen rajzú elsőhöz képest a második érettebb, tisztábban és világosabban fogalmazott. Szokolay a rajzolás mellett foglalkozott bútortervezéssel, az 1831. évi kolera idején pedig gyógyított.21 (21. SZOKOLAI HÁRTÓ János i. m. 131.) Megírta szülővárosa, Kecskemét történetét, melynek bevezetőjében nem mulasztja el megemlíteni, hogy az ő várostörténeti jegyzeteit Katona József is használta22 (22. „Illyen formán áll a’ dolog legkülönösebben Kecskemét’ nevére, ezen névnek származási-okaira, nem különben a’ Parriscum nevezetre nézve, melly ez utóbbi nevezet mellett tőlem is költsönzött, ’s nálam meglevő jegyzetek’ nyomain Katona József jeles és hólta után (mint rendesen szokás) illő méltánylással koszorúztatni kívánt hazánkfia, Kecskemét városa’ históriáját megkezdő de be nem végezhetett iratán által, mind végig vitatkozik...” SZOKOLAI HÁRTÓ János i. m. VI-VII.) a saját Kecskemét történetének megírásához23 (23. Katona József félbemaradt Kecskemét történetének kiadását édesapja vitte véghez, már az író halála után. Szabadalmas Kecskemét alsó Magyar Ország első mező várossa történetei. Hiteles levelekből öszveszedte néhai Katona József, szabadalmas Kecskemét várossa fő fiskálissa. Pesten, 1834. Trattner Károlyi nyomtatása. – Szokolay csak 1846-ban tudta kiadni könyvét Kecskemét város segítségével, de a későbbi megjelenése nem jelenti azt, hogy Katona ne ismerhette volna a sokáig kéziratban levő Szokolay-művet.) Szokolay Hártó és Katona tehát ismerték egymást. Katona életének utolsó, Kecskeméten töltött évtizedében 1820-30 között – és nem ifjúkorában készíthetett róla portrét Szokolay. Bár tőle azonosítható olajfestmény egyáltalán nem maradt ránk.

A Jókai által szintén említett Kiss Bálint ugyancsak lehetett szerzője az olajfestménynek. Katona és Kiss Bálint személyes kapcsolatáról nincs ugyan tudomásunk, de Kecskeméten diákoskodott, és többször megfordulhatott itt a 20-as években is, hiszen szinte vándorfestőként járt Szentes és Debrecen, Pest és Bécs között; megbízásai teljesítése és tanulás végett.24 (24. ZÁDOR Anna: Kiss Bálint 1802-1868. A Magyar Művészettörténeti Munkaközösség Évkönyve, 1952. Bp. 1953. Monografikus tanulmányában Zádor Anna említi, hogy Kiss Bálint iskoláit szülővárosában, Szentesen és Kecskeméten végezte. A szerző arra is fölhívja a figyelmet, hogy Kiss Bálint korai munkássága újadatokkal, összefüggésekkel és művekkel bővülhet még.)

Jókai állításait vizsgálva addig jutottunk el, hogy Szokolay Hártó és Kiss Bálint egyaránt lehetett az eredeti olajfestmény „okozója”. Jókai szerint erről készült Muraközy „rajzónja révén” az a Katona-arckép, melyet „munkája címképéül közölni szoktak”. Vajon melyik Katona portréra gondol Jókai? Valószínűleg a Horváth Döme által 1856 és 1860-ban, a két kecskeméti Bánk bán kiadásban közzétett arcképre, mely a későbbiekben is legfőbb mintája lett. Muraközy 1842-44 között másolhatott25 (25. Muraközy János Emlékkiállítása. Katona József Múzeum, Kecskemét, Magyar Nemzeti Galéria, Bp. (katalógus). A kiállítást rendezte és a bevezetőt írta: TELEPY Katalin. Szerk.: H. TÓTH Elvira. Kecskemét, 1971.), mivel akkor járt együtt Jókaival a kecskeméti Jogakadémiára. Nemcsak barátja volt a később híres írónak, hanem tanítványa is, hiszen Jókai vezette be őt a rajzolás és a festés mesterségébe.26 (26. Jókai képzőművészeti tevékenységéről monografikus tanulmányt írt VAYERNÉ ZIBOLEN ÁGNES: Jókai képzőművészeti munkássága. A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve. Bp. 1962. 61-63.) De az erősen kétségbe vonható, hogy a Horváth Döme-kiadások portréja a rajzolásba és festésbe alig belekóstoló fiatal Muraközytől származna.27 (27. Anélkül, hogy ellenőrizte volna Jókai állítását, Lyka Károly azt írja, hogy „... a rajz, amelyet a még jogász Muraközy Katona Józsefről készített, a legjobb a Bánk bán költőjének mindenképmása közt.” LYKA Károly: Magyar művészet 1800-1850. A táblabíró-világ művészete. II. átd. és bőv. kiadás. Bp. é.n. 317.) Az arckép fejlett rajztudásról árulkodik, ami Muraközynek a 40-es évek elején még nem lehetett sajátja. Előfordulhat az is hogy Jókai tévedett, hiszen több mint 50 év távolából idézte föl Katona arcképével kapcsolatos emlékeit. Ha Jókai emlékezete pontatlan, akkor nemcsak abban tévedhetett, hogy Muraközy kezétől származtatta a legelterjedtebb Katona-arcképet, hanem abban is, hogy az eredeti kép milyen technikával készült.

Olajfestménynek – az Ernst Lajosét kivéve – nem tudtunk a nyomára bukkanni, van viszont egy pasztellkép, amiről a hagyomány azt tartja, hogy Katonát ábrázolja (3. kép). A beállítás ugyanaz, mint Rohn metszetén: bal oldali, háromnegyed profilos, de egy asztal mögött ülve ábrázolja. A képen a magas nyakú, zárt öltözet fölött a bal vállat egy prémgalléros, zsinóros ment takarja, melynek összekötő zsinórjába kapcsolódik a bal kéz mutatóujja. Előtte, az asztal sarkán, a többszöri törlés és átrajzolás miatt nehezen kivehető, magas, füles kosárka. Talán szőlő van benne, legalábbis zöld színű, kerek szemek látszanak a szájánál. A kosár mellett egy nem egészen szabályos gömb formájú tárgy van, közepén kör alakú benyomódással. Az alak csapott vállai vékony felsőtestről árulkodnak. Az arc feltűnően széles, a fej a testhez képest nagynak mondható. Bal halántékán a haj egyenesen előre fésült. A bajusz közepes sűrűségű, végein fölfelé pödörve. A szemek, a szemöldökívek és az orr állása és formája egyezik Bartucz leírásával és ezáltal a Rohn-metszettel.

A pasztellkép a múlt század végén bukkant föl, és beleltározták a Városi Múzeum gyűjteményébe 1902-ben.28 (28. A Városi Múzeum, Kecskemét régi képzőművészeti leltárkönyvének bejegyzése szerint: „Ismeretlentől: Katona József arcképe. (Lásd: Bánk bán. A Pesti Napló kiadása. Budapest, 1899. XI. 1. jegyzet), Fekete fa rámában. Levéltárból.” Képzőművészeti munkák leltára III. Olajfestmények, aquarellek, stb. 2.) Sajnos, azt nem jegyezték föl róla, hogy honnét származik. Erre vonatkozóan az egyik helyi újság így tudósít: „... van Katona Józsefnek egy krétarajz arcképe. Egy szekrény tetején ott volt az Anyakönyvi Hivatalban. Lepte a por, mert értéktelennek tartották.”29 (29. Kecskeméti Friss Újság 1900. nov. 22.) A képet nevezik „egykorú színes krétarajz”-nak30 (30. 1930. évi Katona-Emléklap. Kecskemét, 1931. 54.), „régi festmény”-nek31 (31. Katona József képei. Jegyzetlap a Katona József Megyei Könyvtár Katona gyűjteményében. Jelzés nélkül.), Hajnóczy Iván pedig így ír róla: „... a költő állítólagos egykorú mellképe: de ezen semmiféle felirat nincs, s a fej későbbi és más technikájú rajz, mint a derék, úgy hogy hitelesnek nem vehető.32 (32. HAJNCZY Iván: Katona-emlékek Kecskeméten. Katona Emlékkönyv, Kecskemét, 1930. 5.) A fejen valóban erősen látszanak az előrajzolás nyomai – különösen a szemek, az orr, az ajkak és a bajusz esetében, de ezzel még nem bizonyítható, hogy a testnél később készült. Hiszen nem más technikáról van szó, hanem csak arról hogy kevesebb pasztell került az arcra, mint a test többi részére.


És a fej rajzosabb, vonalasabb megoldású. Így kevésbé festői, mint a többi rész. A kevésbé gyakorlott rajzoló bizonyára a pasztellt is fogyatékosan kezelte. Nem hordott föl belőle eleget az arcra, de ezzel nemcsak mesterségbeli hiányosságairól árulkodik, hanem azt is eléri, hogy az arc bizonytalan rajzú, nem vonzó, nem szép.


Közelebb kerülhetünk-e az asztalon elhelyezett tárgyak ismeretében az ábrázolthoz? A gyümölcsös kosárka utalhat a természet bőségére, de ez önmagában nem gazdagítja ismereteinket a portréról. Talán a mellette lévő, nem egészen gömbölyű tárgy igen. Ez, ha a közepén látható benyomódást vesszük figyelembe: akár óra is lehet, és a múló időre utal. A kép tüzetes vizsgálata során azonban az is elképzelhetővé vált, hogy az egy gombolyag, mely a kosárból gurult ki, és a fonal vége ott is maradt, jelezve a még meg nem szakadt sors-fonalat. Az is fölmerült, hogy az ábrázolt tárgy nem más, mint egy alma. Katona Menedék című versében33 (33. Katona József összes művei II. Bp. 1959. 13.) találunk erre egyfajta magyarázatot:

„Itt ölellek által téged
boldogságom sírhalma,
hová szebben remélt véged
gördíté a sors-alma.”

Ha nem konkrét tárgynak fogjuk föl,akkor arra a gömbre vagy golyóbisra gondolhatunk, melyen a szerencse istennőjét, Fortunát szokták ábrázolni – antik hagyomány alapján. Ez a költői kép a magyar barokk költészetben többször előfordul, Katona is onnét vehette.34 (34. T. LOVAS Rózsa: A Bánk bán költői képei. Dolgozatok a magyar irodalmi nyelv és stílus történetéből. Bp. 1960. 208.) A Bánk bán IV. felvonása 192. sorában olvasható: „Sors’ golyóbisa”.35 (35. A készülő kritikai kiadás sorszámozása szerint.) Lehet, hogy a festő tartotta fontosnak, noha az írókat könyvvel vagy pennával, esetleg mindkettővel szokták inkább ábrázolni. Az írói munka Katona számára nem hozott elismerést. Az általánosabb mondandót hordozó, sorsszerűséget érzékeltető tárgyakat maga az író választhatta, határozhatta meg. Egyébként nem lenne indokolt és indokolható – bármennyire is gyakorlatlan és technikailag képzetlen volt a kép alkotója -, hogy a portrét vele összefüggésbe nem hozható tárgyakkal tegye közvetlenebbé, esetleg tetszetősebbé. Bár a tárgyak mutatnak valami biedermeieres kellemességet és közvetlenséget is. Alkotójuk azonban küszködött a tárgyak megjelenítésével, hiszen az asztallap és a rá helyezett motívumok többször átrajzolásról tanúskodnak. Ez sejteti, hogy önmagukon túl is van szerepük a kompozícióban.

A jelentéssel felruházott tárgyak nem önmagukban értékelhető csendéleti elemek csupán, hanem a portréval szervesen összefüggő, fontos és elhagyhatatlan kompozíciós értékek, melyek tudatosan kerültek ebbe az összefüggésbe. Ha tehát elfogadható az, hogy Katona beleszólt abba, hogy mi kerüljön alakja mellé arcképére, akkor valószínűsíthető az is, hogy a mű a költő életében készült. A késői visszaemlékezéseket itt, ezen a ponton kell a legnagyobb kritikával vizsgálni. A fönnmaradt pasztell – ilyen összefüggésben – elfogadható és értékelhető úgy is, mint az eredeti arckép,v agy azt a mának másolatban átörökítő kompozíció. A legnagyobb zavart és félreértést a mai napig a kép technikája okozza. A sötét keretben a fekete és középszürke színvilágú mű, üveg mögött, első ránézésre – még szakmabelinek is – festménynek, akvarellnek vagy a rajzos arc miatt vegyes technikájú műnek hat. Csak tüzesebb vizsgálat során derül ki, hogy pasztell, melyen az előrajzolás nyomai itt-ott látszanak. Az eddig idézett és még idézendő visszaemlékezőktől nem is várhatjuk, hogy a mű technikájára több évtized távolából pontosan emlékezzenek.

Rózsa György lektori véleménye szerint: „Legvalószínűbbnek az látszik, hogy egy elveszett korabeli kép (kisméretű olajkép?) kompozícióját őrizte meg számunkra... De az asztalon elhelyezett tárgyak felismerhetetlensége nemcsak a pasztell kopásának és a sok átrajzolásnak lehet következmények, eredhet abból is, hogy a gyenge tehetségű mester nem tudta felismerni az eredetin látható tárgyakat, vagy nem tudta őket világosan másolni. A rendkívül bonyolult helyzetben ábrázolt kéz is inkább egy kvalitásosabb kompozícióról való átvételnek látszik,m int a dilettáns pasztellfestő leleményének.”

Nézzük most meg, hogy a kecskeméti Katona-kultusz leglelkesebb híve, Horváth Döme mit vallott – szintén idős korában – Katona arcképéről: Horváth Döme Pesten Czakó Zsigmond temetésén (1847. december) találkozott Petőfivel „... Frankenburg Adolf és Erdélyi János fölhívására akkor vivém fel magammal Katona Józsefnek addig a nagy közönség által nem ismert, s általam az aquarell eredetiről hűen lemásoltatott arcképét, azt a temetés alkalmával nekie fel is mutattuk, s nagy örömmel sokszorosan újra és újra szemlélte s az arckép vonásaira nem győzött szeretetteljes és lélekbeli megjegyzéseket tenni.36 (36. HORVÁTH  Döme emlékezései. Irodalomtörténeti Közlemények, 1932. 416.) Lehetséges lenne, hogy a pasztellkép az a másolat, ami az „egykorú aquarell-arcképről” készült?37 (37. „Katona József egykorú aquarell arczképe annak idején, egyes polgárok adakozásából az alakulandó „Katona kör” részére megvásároltatván, Horváth Döme elnök által 1891. június 21-én a körnek átadatott s mint becses műtörténelmi emlék megőrzésével a könyvtárnok megbizatott.” A Kecskeméti Katona József Kör 1891-2-diki Évkönyve Szerk.: KOVÁCS Pál Kecskemét, 1893. 31. Itt, már a korábban említett pasztellképről leht szó, amely 1902-ben került a Városi Múzeumba. Lásd a 28. jegyzetet.) És Petőfi is ezt látta? Tudomásunk szerint akvarell arckép nem maradt ránk. Vagy Horváth Döme is pontatlanul jelöli meg a mű technikáját? Itt is bizonytalanságban maradunk. Nemhogy tisztulnának az eredeti arcképre vonatkozó ismereteink, hanem még inkább összekuszálódnak. De vajon kinek a kezétől származik a pasztellkép? A Kecskeméti Friss Újság tudósítása szerint: „... annak idejében egy könyvkötő készítette egy pár pit borért.”38 (38. Kecskeméti Friss Újság. 1900. nov. 22.) Nincs adatunk arra, hogy Szilády Károly nyomdász fián, Szilády Józsefen kívül más nyomdász vagy könyvkötő is rajzolt volna Kecskeméten. A mesterséget külföldön tanuló Szilády József 1841-től készített metszeteket az édesapja kiadásában megjelent könyvekhez.39  (39. JOÓS Ferenc-FENYVESSINÉ GÓHÉR  Anna: Az első kecskeméti könyvnyomda és története és kiadványainak bibliográfiája 1841-1918. Kecskemét, 1959. 28.) Így köze lehetett a pasztellhez. Vayerné Zibolen Ágnes attribúciója és datálása szerint: Muraközy János rajza után ismeretlen festő munkája és a XIX. század közepén készült.40  (40. Magyar írók arcképei. XIX-XX. század. (katalógus) A kiállítást rendezte és a bevezetőt írta: VAYERNÉ ZIBOLEN Ágnes. Bp. 1960. 12.) Orosz László kismonográfiájában így szerepel a portré: „Egyetlen hitelesnek mondható arckép Katona Józsefről. Ismeretlen mester alkotása emlékezet után.”41  (41. OROSZ László: Katona József. Nagy Magyar Írók. Bp. 1974. 1. tábla. A képaláírás a képeket válogató Miklós Róberttől származik.) Még ha másolatként is maradt fönn, hiteles Katona-ábrázolásnak fogadhatjuk el, és kizárhatjuk emlékezet utáni készülését, erre nincs adat, valószínűbb az, hogy közvetlenül, konkrét műről másolhatta a szerző. Személye azonban továbbra is ismeretlen. Nem bizonyítható Szilády József szerzősége, és az is csak feltételezés marad, hogy Muraközy-műről készült másolatot kell látnunk a képben. Fölvethető azonban a pasztell portréval kapcsolatban Jókaitól már idézett Kiss Bálint vagy Szokolay Hártó János szerzőségének a kérdése. Kiss Bálinttól nemrég bukkant föl egy 1825-ös portré42 (42. Az Illyés Gyula által átigazított Bánk bánt az Új Írás 1976/4. száma közölte. A folyóirat borítóján a pasztellkép szerepelt. Albert Gábor irodalomtörténész (Bp. Bimbó u. 3.) látva a címlapot, feltételezte, hogy a tulajdonában levő Kiss Bálint-kép is Katonát ábrázolja. De a papírra festett, vékony vászonra ragasztott pasztellkép jelzése cáfolni látszik ezt a feltevést.
A vászon hátsó részén ez olvasható: „Voltam 30. Esztendős 1825. Aug. 28. V. I. H. Ügyész. Rajz. Kiss Bálint atyafi.”
Katona 1791-ben született, 1925-ben 334 és nem 30 éves volt. A kép egy bizonyos V. I. nevű ügyészt ábrázol, karddal a kezében. = Ezúton is köszönöm Albert Gábornak, hogy a tulajdonában levő Kiss Bálint-képet tüzetesen megvizsgálhattam.) és ugyanebből az évből egy kis méretű arcképét őrzi a Koszta József Múzeum.43 (43. KISS Bálint: Boros Sámuel, 1835. papír, pasztell, vékony vászonra ragasztva, 50 x 37,5 cm. Jelezve a vásznon hátul fönt: Nob. Sam. Boros A: aet: 38o = (advivum pinxit Valent Kis mpr. 27. Juliu. 1825.) Pulvis es et in pulverem reverteris. Gen 3: - 19. (Alatta a latin nyelvű mondatot héberül is megismétli.) Koszta József Múzeum, Szentes. Leltári szám: 54. 84. l.) Ezek tanúsága szerint a Katona-kép alkotójánál fejlettebb és differenciáltabb, árnyalatokban gazdagabb volt Kiss Bálint színvilága. A formák képzésében és az arcok életteli megfogalmazásában is gyakorlottabb volt, mint a pasztellkép alkotója. Ez utóbbinál különösen a kesztyűszerű ujjak élettelen megfogalmazása, a mellékelt tárgyak bizonytalan megrajzolása és az arc felemás megjelenítése miatt sem gondolhatunk gyakorlott művész kezére. Ezt támasztja alá, hogy Kiss Bálint szinte akkurátusan szignálta a korai munkáit is, a pasztell pedig jelöletlen.

E sorok írója korábban Szokolay Hártó Jánosban vélte megtalálni képünk alkotóját, de ez sem bizonyítható adatokkal.44 (44. SÜMEGI György: Bács-Kiskun művészettörténete 9. Forrás, 1976/11. 94.) Stíluskritikával megállapítható, hogy egy Kiss Bálintnál képzetlenebb, valószínűleg helyi rajzolótól (Szilády József? Szokolay Hártó János?) származik a rajz. Ennek és az 1853-as Rohn-metszetnek az előképe is talán ugyanaz a mű volt, amit nem sikerült megtalálnunk. Csak a metszeten elmarad a mente, az összekötő zsinórba nem kulcsolódik a bal kéz és a tárgyak sem szerepelnek. Ez természetes is, hiszen Vahotnak elsősorban portréra, az arc megmutatására volt szüksége. A két arc formái és kifejezése között nagyfokú a rokonság, még akkor is, ha a Rohné tanultabb, mesterségben képzettebb művészről árulkodik. Vahot Imre 1856-ban, a már idézett naptárában hirdeti, hogy „Megjelent s alulírt kiadónál legjutányosabban kapható: MAGYAR KÖLTŐK ARCKÉPCSARNOKA. Egy nagy lapon a legszebb chinai papírra nyomtatva 334 híven talált arczkép.”45 (45. MÜLLER Gyula és VAHOT Imre Egyesült Magyar- és Erdélyországi Nagy Képes Naptára 1857-re. Pest, 1856. Hirdetések.) A nagyméretű litográfia felirata szerint a MAGYAR ÍRÓK ARCKÉPCSARNOKA. Négy sorban, 34 magyar költő és író mellképét közli kis medaillonokba foglalva.46 (46. Magyar írók arcképcsarnoka, papír, litográfia, 62 x 85,9 cm. – Szignatúra: Barabás rajzai és Tiédge photographiai képei után kőre rajzolta Rohn. A. – Kiadó-tulajdonos Vahot Imre. (Nyom. Reiffenstein és Rösch műintézetében) Magyar Történelmi Képcsarnok. Leltári szám: 5024. Lemez száma: 2484. A litográfiát földolgozta: GERSZI Teréz: A magyar kőrajzolás története a XIX. században. Bp. 1960. 192. lap, 117.) A lap közepén az irodalmi tevékenység attributumaiból összeállított csoportozat látható. Az ábrázoltak nevét a medaillonok fölső szélénél helyezték el. A szignatúra szerint szintén Rohn rajzolta kőre az arcképeket Barabás rajzai alapján.



A lap felső részén, a kompozíció közepén Kazinczy arcképe, Katonáé tőle balra, közte és Berzsenyi között foglal helyet. Az arckép beállítása egyező az előző portrékkal, ruházata kismértékben eltér tőlük. A korábbi zárt, puritánabb öltözettel szemben itt találkozunk először Katona nyitott dolmányos, fehér ingmelles, megkötött sálas megjelenítésével (4. kép). Ezzel az egész arcmás jellege reprezentatívabb, emelkedettebb lett, mint az előzőeké. (Az egész lap létrejöttét és az egyes portrék megfogalmazását befolyásolhatta az a nem mindennapi igény, hogy a magyar irodalom jeles képviselőit egy nagyméretű lapon együtt, a lehető legmeggyőzőbb módon és beállításban szerepeltessék.) Katona arcvonásai itt szabályosabbak, mint Rohn 1853-as kőrajzán. Az összbenyomás is szebb embert mutat. A ritkás bajusz, az orr, a szem és a szemöldök-állás az 1853-assal rokon, de a fej kerekebb, az alak vállasabb és testesebb.



Katona ezen arcképére és a többi író- és költőportréra jellemzésül idézzük a Vasárnapi Újság egy korábbi, Barabással kapcsolatos megjegyzését: „Az arczképekmind Barabás mester-ónja alul kerültek s azért azt kell mondanunk, hogy azok mint élethíven vannak rajzolva. Az más kérdés marad, hogy e képek ugyanazona rczokat képviselik-e, miket tulajdoosaik a hétköznapi életben hordanak, vagy valami keresett rendkívüliségben állíttattak a művész rajztáblája elé.A legtöbbnél ez az eset.”47 (47. Magyar költők arczkép-albuma. Vasárnapi Újság, 1855. 301-302. Barabás egy korábbi, 24 magyar férfi és nő költő arcképét közreadó munkájáról van szó.)

A MAGYAR ÍRÓKA RCKÉPCSARNOKA-beli portrét az 1857-es Színházi Naptár újra közli fametszt formában, nagyobb részt mutatva a felsőtestből és azzal a lényegs eltéréssel, hogy homlokának jobb oldalán a hajmagasabban helyezkedik el.48 (48. Színházi Naptár 1857. évre. Szerk.: Gróf BETHLEN Miklós (Bolnai)-DOBSA Lajos-TÓTH Kálmán. Pest, 1856. 32. A 11 x 9,5 cm nagyságú portré Vadnai Károly Katona Józsefet bemutató írásához készült.) A kőrajz- és a fametszt-technika különbözősége okozta, hogy a fametszeten határozottabbak és keményebbek lettek a költő arcvonásai. Itt megőrizve ugyan a MAGYAR ÍRÓKARCKÉPCSARNOKA ünnepélyességét, kissé hetykének magabízónak is látszik Katona, ami valószínűleg nem volt jellemző rá. Az áttétel tehát újabb eltérést eredményezett (5. kép).

1856-ban, a Bánk bán 3. kiadása élén Horváth Döme közöl49 (49. Bánk bán. Dráma öt felvonásban. Írta KATONA József. A szerző életrajzávalkiadta HORVÁTH Döme. Nyomatott Szilády Károlynál Kecskeméten, 1856.) egy Katona-portrét50 (50. A portréból Keresztury Dezső szerint (A magyar irodalom képeskönyve. Bp. 1956. 335.) egy 155 x 200 mm nagyságú lapot őriz az Országos Széchényi Könyvtár. Megjelent – többek között -: Kecskeméti Nagy Képes Naptár 1893. közönséges évre. Szerk.: NAGY Imre. Kecskemét, 1892. 95. – Magyar Művelődéstörténet V. Szerk.: DOMANOVSZKY Sándor. Bp. é. n. 620. – A Kecskeméti Közlöny Naptára, 1931-ik évre. Szerk.: HORVÁTH Ödön. Kecskemét, /1930/ 13. Déryné emlékezései II. Bp. 1955. 15. kép. – KERESZTURY Dezső: A magyar irodalom képeskönyve. Bp. 1956. 145.), melyet változtatás nélkül megismételt 1860-ban is.51 (51. Bánk bán. Dráma öt felvonásban. Írta KATONA József. A szerző arczképe- s életrajzával kiadta HORVÁTH Döme. Kecskeméten, 1860. Gallia Fülöp könyvárus bizományában. – Árnyalatnyi különbség csak annyi van az 1856-os és az 1860-as portré közt, hogy a nyomtató aláírása az elsőn majdnem egyenes, az utóbbin pedig ferde.) Az 1856-os kiadás bevezetőjében nem mulaszt el kritikus megjegyzéseket tenni két korábbi Katona-arcképre: „Az újabb időkben szerző életrajzát, „Bánk bán” találó jellemzésével és igen hiányos arczképével együtt Vahot Imre adá a „Magyar Thália” czímű tartósb részvétre méltó színművészeti almanachban. Arczképét ez évben ismét ő hozzá a „Magyar írók Képcsarnokában” kissé találóbban, de még sem elég hűséggel az eredetihez.”52 (52. HORVÁTH Döme: Katona József életrajza. In: Bánk bán. Írta Katona József. A szerző arczképe- s életrajzával kiadta HORVÁTH  Döme. Kecskeméten, 1860. Gallia Fülöp könyvárus bizományában. XV.) Horváth Döme véleményéből kitűnik, hogy elégedetlen az előtte közölt Katona-portrékkal, ő mást, jobbat, az eredetihez hűségesebbet szeretne adni. Az 1856-os kiadás portréjának53 (53. Az arcképet 1856-ban és 1860-ban is Reiffenstein és Rösch nyomtatta Bécsben. Szilády Károly német nyelvű levele 1857. okt. 2-án, Reiffenstein és Rösch címére, Bécsbe: Conceptek 1856 évi September 11 kétől 1857. Június 3dikáig. Bács-Kiskun Megyei Levéltár, Kecskemét.) rajzolója minden bizonnyal Barabás Miklós volt. Önéletírásában említi is, hogy 1857-ben készített egy litográfiát Katona Józsefről.54 (54. Márkosfalvi Barabás Miklós Önéletrajza. Kiadta BÍRÓ Béla. Kolozsvár 1944. 273. Az 1857. év munkái között, 1670 sorszámon Barabás említi: Katona József lith. Barabás által nem említett műveinek jegyzékében (311.1) szintén 1857-ből, a 2989. sorszámon szerepel egy Katona Józsefről készült vázlat.) Talán eltévesztette az évet, hiszen 1857-ből nem maradt fönn tőle ilyen portré. Az új Katona-arcképet közlő, 1856-os Bánk-bán kiadás Szilády Károly kecskeméti nyomdájában készült. A kitűnő nyomdász könyveihez, amelyek Papi dolgozatok címen, az 50-es évek elején jelentek meg, Kiss Bálint készített három litográfiát. Szilády 1854-ben írta Barabásnak: „... könyvem szerkesztője teljességgel nincs velök megelégedve, ’s követeli hogy ezentúl Tek. Úrral rajzoltassam az arczképeket.

Mivel nagy okom van szerkesztőm kívánatának eleget tenni, de más részről magam is nagyon jól látom Tek. Úr minden műveiből kitűnő utánozhatlan élethűséget: bátor vagyok teljes tisztelettel azon kérdést tenni, hogy volna-e Tek. Úrnak ideje, ’s kedve a’ közelebbi nyáron Két arcképet részemre kőre rajzolni?”55 (55. Concept. 1853 évi December 13’ napjától kezdve, 1854 évi Augusztus hó 17 kéig. Bács-Kiskun Megyei Levéltár, Kecskemét. A levél címzése: Tek. Markosfalvi Barabás Miklós Urnak, cs. kir. Académiai képíró (lakás ez idő szerint: Pest. Feldunasor. Nákó ház, szemközt a’ lánczhíddal) A levél keltezése 1854. május 2.)

Barabás 1854 májusában elvállalta Szilády fölkérését. Erről a levélben említett kettőn kívül több arckép is tanúskodik.56 (56. Szilády fönnmaradt levélmásolataiból kiderül, hogy részére mely három portrét rajzolta Kiss Bálint, és milyeneket készített neki Barabás. Ezek bemutatása egy másik dolgozat témája lehet.) A festő az 50-es évek második felében közvetlen kapcsolatot tartott fönn Sziládyval, akinek megfesti az arcképét is 1855-ben.57 (57. Barabás Miklós: Szilády Károly arcképe, 1855. olaj, vászon, 66 x 53 cm. Jelezve jobbra oldalt: Barabás 855. Katona József Múzeum, Kecskemét. Leltári szám: 56. 2. A kép hátoldalára, a vászonra kis papírcetli van ragasztva, melyen Szilády kezeírásával ez áll: „E’ képet festette Pesten Barabás Miklós, 1855 évi September 5-dikén, négy órai ülés alatt, épen 60 év és 8 hónapos koromban; mert születtem 1795-ben február 5-dikén, Szilády Károly”) Nemcsak a számba vehető adatok szerint, hanem stílus-kritikai alapon is Barabás művei közé sorolhatjuk a kőrajzot. Horváth Döme és Szilády Károly kor diktálta igényének leginkább ő tudott megfelelni. Olyan portrét alkotott Katonáról, amellyel a későbbiek szinte kivétel nélkül rokonságot tartanak. Az arckép háromnegyed profilos, bal oldali beállítása




azonos a korábbiakkal. A költő zsinóros, egyenes nyakú dolmányt és panyókára vetett mentét visel, nyakát sál keretezi. A test tartása határozott, vállai szélesek. Arcának vonásai aprólékosan, „élethűen” vannak kidolgozva. Az orrhát egyenes, az arc, ill. a fej gömbölyded, nem felel meg a Bartucz-féle leírásnak. A felpödört végű bajusz leginkább a pasztell-portré azonos állású motívumára emlékeztet. Az arckifejezés valamiféle megelégedettséget, már-már derűt sugall, ami feltehetően nem lehet a költő sajátja. Főleg ezen a ponton ütközik ki Barabás szemlélete, keze nyoma. Hiszen ő mindig igyekezett az ábrázoltjait jó színben feltüntetni, életteli jelleggel megfogalmazni, nyugodtnak és méltóságteljesnek bemutatni. Portréiról mindig határozott és kiváló egyéniségek tekintenek ránk.58 (58. HOFFMAN Edit: Barabás Miklós. Bp. 1950. 52-53.) Katonát is ilyennek rajzolta, nem vette figyelembe a korábbi arcképek sugallta tanulságokat. A rajzról nem tudva, hogy az Barabás keze munkája, Keresztury Dezső is megjegyzi, hogy „Ismeretlen művész egy állítólag Kecskeméten őrzött festmény nyomán” készítette.59 (59. KERESZTURY Dezső i. m. 335.) A Barabás-rajznak a pasztellképpel való rokonsága annak ellenére fönnállhat, hogy a feltételezett eredeti előképtől jelentős mértékben eltávolodott. A panyókára vetett mente és a bajusz állása azonban fölvillantja a rokonítás kevéske lehetőségét még akkor is, ha egyébként az 1853-as Rohn-metszettel és természetesen a MAGYAR ÍRÓK ARCKÉPCSARNOKA-belivel sem kizárható a kapcsolata. De ez utóbbival a megrendelők és talán Barabás sem lehetett megelégedve,mert nem ezt ismétli meg Sziládynak, hanem újra költi az író arcát (6. kép).

Nem lehet véletlen, hogy az 50-es években több Katona-ábrázolás készült, mint bármely más évtizedben. A Bánk bán jelentőségét Katona halála után ismerik föl, és a 30-as, 40-es években már szinte országszerte egyre több helyen játsszák sikerrel. Katona és Bánk bánja fokozódó népszerűségét jól érezte meg Horváth Döme, és ezért adja át két kiadásban is (1856, 1860) az olvasóknak a drámát, s teszi ezt akkor, mikor a színpadtól a cenzúra miatt időlegesen kiszorult.



Az arcképek a Katonát bemutató írásokhoz és a Bánk bán-kiadásokhoz kellettek. Ezekhez még két szobor is társul. Bemutatásukat elsősorban portrészerűségük, az említett arcképekkel mutatkozó kapcsolataik indokolják.

Czélkuti-Züllich Rudolf szobrász 1855 áprilisában végleg itthon, Pesten telepedett le. Vörösmarty, Petőfi és Széchenyi mellszobrának elkészítése után 1857 nyarán megbízást kap Tomori Anasztáz Pest vidéki gazdag földbirtokostól,a művészetek önzetlen támogatójától Katona József életnagyságú szobrának elkészítésére. Veress Endre szerint60 (60. VERESS Endre: Czélkuti-Züllich Rudolf szobrász élete és munkája. (Klny.) Kolozsvár, 1911. 44.) Züllich „lázas sietséggel” fogott munkához. A szobor anyagmintájának tervét igen gyorsan elkészítette, mert 1857. augusztus 9-én „nagy szobrának tervét már bevégezte”61 (61. Vasárnapi Újság 1857. 322.) és rövidesen el is küldte egy bécsi öntödébe, ahonnét a horganyból öntött mű 1858. április elején meg is érkezett. A szobrot a Nemzeti Színház előtti kis kertben 1858. június 8-án föl is állították. (7. kép). Ez volt hazánkban az első szabadban elhelyezett emlékszobor. Züllich műve azonban nem aratott nagy tetszést. Greguss Ágost heves támadásba kezdett ellene.62 (62. Greguss Züllich szobrára vonatkozó nézetei megtalálhatók: VERESS Endre. i. m. 45-47.). Kifogásolta, hogy a szobrász Katonát mint írót és színészt együtt jeleníti meg, noha csak az írót, az elmélyedt gondolkodót kellett volna. A szoboralak mintha lépni készülne, hátravetett feje és égnek emelt karja játék közbeni színészt mutat. Katona író voltára csak a jobb kezében tartott toll utal. Greguss nem lát összhangot az alak és a kezében megjelenő tárgyak: toll, álarc és köpeny között. Szerinte a végtagok aránytalanok, a fej kicsi a testhez, a koponya az archoz képest, a homloka alacsony, a láb „otromba nagy2, a karok nem arányosak, a kéz mintha kesztyűben volna és az arcnak semmiféle kifejezése nincs. A szobor kidolgozása elnagyolt és durva. Greguss támadására sértett művészi hiúsággal válaszolt a szobrász. Ő  - mint kifejezi – Katonában „... a magyar drámairodalom húsét s általa ezen irodalom megalapításának dicsőítését akarta kifejezni..., azt a Katonát, aki a Bánk bán bevégzése utáni diadalérzetében lelkesülten tekint tollára, mellyel a magyar drámát megteremté.63 (63. VERESS Endre i. m. 46.) Könnyen belátható, hogy a hamis eszménykép félrevitte a szobrászt, és a hősiesnek beállított póz idegen a műve mögött szerényen és csendesen meghúzódó drámaírótól. A sebtében készített szoborral a művésznek nem sikerült és nem is sikerülhetett komoly művészi  értéket felmutatni.64 (64. CZÉLKUTI-ZÜLLICH Rudolf: Katona József, 1858. horgany öntvény, magassága: 181 cm. Öntötte: C. Mohrenberg in Wien. A szobortervről kőrajz is készült. Katona József Züllich által készített tervszobra. Kőrajz és nyomt. Rohn, Pesten, 1857. Szerk. kiadó Tóth Kálmán. A lap mérete 36 x 23,5 cm. Megjelent a Hölgyfutár, 1857. 30. műmellékleteként. A kőrajzból egy példányt őriz az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Osztálya. Irodalom: GERSZI Teréz i. m. 190. – A szobor – Tomori Anasztáz ajándékaként, a Nemzeti Színház elé került. 1881-ben vitték Kecskemétre, és évtizedeken keresztül a Műkertben állott. A felszabadulás után a Katona József Színház mellett helyezték el, ahonnan Vígh Tamás Katona-szobra elkészült után, 1963-ban a Katona József Gimnáziumba vitték. Ma is ott áll, a főbejárattal szemben, a gimnázium földszintjén. – A szobor reprodukciója megjelent: Vasárnapi Újság, 1858. 493. Kecskeméti Nagy Képes Naptár 1893. Közönséges évre. Szerk.: NAGY Imre. Kecskemét 1892. 207. – Képes magyar irodalomtörténet. Szerk.: BEÖTHY Zsolt. Bp. 1896. 335. – BEÖTHY Zsolt-BADICS Ferenc: Képes magyar irodalomtörténet II. Bp. 1907. 62. – VERES Endre: Czélkuti-Züllich Rudolf szobrász élete és munkái. (Klny.) Kolozsvár, 1911. 45. –A magyar irodalom története Bessenyei felléptétől a kiegyezésig 1772-1867. Szerk.: BEÖTHY Zsolt. Bp. 1928. 335. – KATONA József: Bánk bán. VÖRÖSMARTY Mihály: Csongor és Tünde. MADÁCH Imre: Az ember tragédiája. Bp. 1933.) A szobrász Gregussnak írt válaszában ugyan fölveti, hogy Katona fejét arcképről mintázta, Greguss azonban kijelenti: „... jutalmat lehet annak tűzni, ki Katona bármely arczképe s a szobor közt hasonlóságot bir felfödözni.” Greguss túlzó kijelentése ellenére a szobor-arcon valami halvány visszfénye megcsillanik a Horváth Döme kiadások Barabás rajzának (8. kép).


A fővárosban fölállított első Katona-szobor után nem sokat váratott magára a kecskeméti Katona-szobor sem. Vahot Imre már 1853-ban fölveti, hogy Kecskemét „Méltó reá, hogy egyedül ő emeljen szobrot emlékének.65 (65. VAHOT Imre: Katona József – rámául arczképéhöz. Magyar Thália. Játékszíni Almanach 1853-ra. Szerkeszti Vahot Imre, Pesten, 1853. 294.) A szoborállítás ötlete Horváth Dömétől származik.66 (66. GYULAI Pál: Katona József és Bánk bánja. Bp. 1883. VII.) A szoborra gyűjtést szerveztek67 (67. Vasárnapi Újság, 1856. 163. és 1858. 332.), amibe a két Horváth Döme-féle Bánk bán-kiadás jövedelme is befolyt. A kiadó 1860. július 20-án írja, hogy „... a síremlék készítésével a beadott görög stílbeni rajzterv szerint, ismert szobrászunk Dunaiszky László, választmányilag lévén megbízva.68 (68. HORVÁTH Döme: Katona József életrajza, KATONA József: Bánk bán. Kecskemét, 1860. XVI.- Itt jegyezzük meg, hogy több helyen említik azt, hogy a Dunaiszky-szobor a költő sírján (akkor a Szentháromság temetőben) lesz elhelyezve. Lehet, hogy az eredeti szándék ez volt, de a szobrot 1861-ben az Újréten, a vasút mellett állították föl.) A Bécsben öntetett szobor leleplezési ünnepélyére 1861. május 20-án került sor, a vasút melletti Újréten.69 (69. Emléklap Katona József Emlékszobrának Kecskeméten 1861-dik évi május 20-án történt leleplezési ünnepélyéről. Kecskeméten, 1861. Nyomtatta Szilády Károly.) Dunaiszky műve megfelelhetett a kor és a megrendelők ízlésének, mert a szobor felállítása idején semmiféle ellenvetést nem váltott ki. Rosszalló megjegyzést később is csak Rakodczay Pál tett rá.70 (70. „A mi nemzetünk beéri még azzal a kis mellszobrocskával, mely Kecskeméten, a vasút mellett didereg (mert egészen olyan az ábrázatja), és amely egy sétabotra való.” R. KODCZAY Pál: Katona József élete és költészete. Pozsony, 1901. 4.) A szobor noha olyan széles, mint az alatta levő tartó henger, az egészen magas talapzaton mégis kicsinek hat. A frontálisan beállított alak vállai alatt a szobrász elvágta a testet, szinte félkörívesre kerekítve. Öltözete: kihajtott nyakú ing, nyakában egy megkötött széles sál, fölötte gombos, magas nyakú mente, amit elöl hullámosan, drapériaszerűen alakított a szobrász. Nyakában búzakalászból font, kétsoros koszorú. Haja nagy tincsekbe rendezett igen dús, a bal fület is majdnem teljesen takarja. Ajkának vonala határozottan metszett, az álla csúcsos, az orrhát homorú és a homlok magas. Különösen a magas föltolt szemhéjak és szemöldökívek sejtetik, hogy mintázásukkor a szobrász számolt a magas talapzatra helyezéssel, a szobor alulról való szemlélésével.71 (71. Dunaiszky László: Katona József, 1861. A 103 cm magas öntvényszobor egy 270 cm magas talapzatra van fölerősítve. Öntötte: Mohrenberg K. Bécsben. A szobor talapzata négyzet alaprajzú, alsó része szarkofágot utánzó formájú. E fölött talpas oszlop, amelynek a tetején van a szobor.
A szobor reprodukcióját közlik: BEÖTHY Zsolt: A magyar irodalom története II. Bp. 1896. 338. – KATONA József Bánk bán. A Pesti Napló kiadása Bp. 1899. – A magyar irodalomtörténet képekben II. Összeállította: VENDE Ernő. Bp. 1905. 10. –BEÖTHY Zsolt-BADICS Ferenc: Képes magyar irodalomtörténet II. Bp. 1907. 65. – A magyar irodalom története Bessenyei felléptétől a kiegyezésig. 1772-1867. Szerk.: BEÖTHY Zsolt. Bp. 1928. 338.) A szem alakítása arra is utal, hogy Dunaiszky klasszikus műveken csiszolta plasztikai fölfogását. A szobron persze nem az ókori művek, hanem a késő klasszicizmus hatása érződik. A koszorúzott költő arca derűt és nyugalmat áraszt. A talapzat-építmény alsó része négyzet alaprajzú, de formájával egyértelműen szarkofágra utal. Azt is sejteti, hogy eredetileg a költő sírját akarták megjelölni vele, de az elképzelést megváltoztatták.




A szarkofág fölötti sima, egyszerű oszlop pedig az egész mű klasszicista vonásait erősíti. Előképe az öltözete alapján a MAGYAR ÍRÓK ARCKÉPCSARNOKÁ-ban szereplő arckép, a fej részletformái szerint pedig az 1856-os Horváth Döme-kiadás portréja is lehet; mindkettő Barabás alkotása (9., 10. kép).





A Dunaiszky-szobor felállításának évében, 1861-ben Jakobey Károly festett egy olajfestményt Katonáról, ez a portré sajnos nem maradt fönn.72 (72. A portrét a Kecskeméti Kaszinó részére festette Jakobey. Ki volt állítva a Városi Múzeum Katona Emlékkiállításán 1930. április 27-október végéig. 1930. évi Katona-Emléklap. Kecskemét, 1931. 54.) A költő újabb arcképét a Magyar Remekírók VII. kötetében találjuk meg a következő évben.73 (73. KATONA József: Bánk bán. Magyar Remekírók VII. Gyémánt kiadás. Pest, 1862. Ugyanezt a portrét ismétlik meg: KATONA József: Bánk bán. Magyar Remekírók VII. Gyémánt kiadás. Bp. 1875. – KATONA József: Bánk bán. Magyar Remekírók VII. Gyémánt kiadás. Bp. 1881. – GYULAI Pál: Katona József és Bánk bánja. Bp. 1883.) Ez a portré az 1856-ban Horváth Döme által közölt Barabás-művel ugyanúgy szoros kapcsolatot tart, int az a Katona-kép, amelyet a Vasárnapi Újság 1883-ban74 (74. /SZÁSZ Károly/-á-r-: Katona József (1792-1830). Vasárnapi Újság, 1883. 233-234. Az íráshoz mellékelt, ovális keretbe foglalt Katona-arcképet a szignatúra szerint Pollák Zs(igmond) metszette.), Zólyomi Lajos 1884-ben75 (75. FERENCZY József: Katona József. Magyar helikon. Jeles magyar írók életrajz-gyűjteménye. Szerk.: ZÓLYOMI Lajos. Pozsony, 1884.) és Miletz János 1886-ban76  (76. MILETZ János: Katona József családja, élete és ismeretlen munkái. Bp. 1886.) közölt. (11., 12., 13., 14. kép). De ugyancsak Barabás rajzára megy vissza a Rakodczay Pál által 1901-ben közzétett, Miletzéhez hasonlóan díszesen keretelt arckép is77 (77. RAKODCZAY Pál: Katona József élete és költészete. Pozsony-Bp. 1901.) (15. kép). 1896-ban Lovas-Röszler Lajos e sorba illőmellszobrot készített Katonáról, melyet két példányban beépítettek az akkor megnyíló kecskeméti színház bejárata fölé.78 (78. 1930. évi Katona-Emléklap. Kecskemét, 1931. 54.)

Kimnach László 1893-ban „... a kecskeméti „Katona-kör” birtokában levő színes krétarajz után” – amely az ismertetett pasztellképpel azonos – próbálja meg újrafogalmazni a költő arcmását.”79 (79. Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben. Magyarország III. Bp. 1893. Tartalomjegyzék) A minta nyomai a haj kezelésében, az orr és a bajusz alakításában és némileg az arckifejezésben is megmutatkoznak. A fej gömbölydedsége, az arc kereksége, a dolmány és a mente, valamint a mentekötő megjelenítése pedig inkább a népszerű Barabás rajzra utal. Kimnach a pasztellképen szereplő kosarat és gömbszerű tárgyat is elhagyta. A két forrásra hajolva vegyítette a pasztellkép és a Barabás-rajz vonásait csüggedt kurtanemeshez inkább, mint Katonához hasonlító arcképen80  (80. Kimnach László: Katona József. Papír, ceruza, 26,2 x 22,4 cm. Magyar Történelmi Képcsarnok, Leltári szám: 10554. A fadúc előrajza. – A rajz (metszette: Morelli G.) megjelent: Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben. Magyarország III. Bp. 1893. 303. – A magyar irodalomtörténet képekben II. Összeállította: VENDE Ernő: Bp. 1905. 10. – Képes magyar irodalomtörténet Szerk.: BEÖTHY Zsolt-BADICS Ferenc. Bp. 1907. 60.) (16. kép).

A századfordulón készült két újabb Katona-portré elég nagy számban elterjedt, és nem hagyta érintetlenül a későbbi megfogalmazásokat sem. Kecskemét városa 1900-ban bízta meg Roskovics Ignácz festőművészt Katona József arcképének elkészítésével.81 (81. Kecskeméti Friss Újság, 1900. nov. 22.) A portré 1902-ben lett kész, és bemutatása után a Városi Tanács Tanácstermében helyezték el, hogy ott adjon hírt a város nagy szülöttéről. Egy korabeli beszámoló szerint Roskovics „... sok utánjárás és töméntelen adat felhasználása után” festette meg a képet.82 (82. Kecskeméti Friss Újság, 1902. május 13.) Roskovics, kutatásai során találkozhatott a pasztell portréval és a könyvekben közölt arcképekkel egyaránt. Művén mégis eltér a korábban elterjedt mellkép típustól és térdképet fest Katonáról.83 (83. Roskovics Ignácz: Katona József, 1902. vászon, olaj, 126 x 95 cm. Jelezve jobbra lent: Roskovics 1902. Katona József Múzeum, Kecskemét. Leltári szám: 56.98. Másolatai:Benyovszky István: Katona József arcképe, 1930. olaj, vászon, 128 x 94 cm. Jelezve jobbra lent: Roskovics után B. I. 1930. Katona József Múzeum, Kecskemét. Leltári szám: 56.9. – Sass Árpád festőművész is készített egy másolatot Roskovics festményes után. Ezt a másolatot a Kecskeméti Ügyvédi Kamara 1933. nov. 11-én odaajándékozta az Országos Ügyvéd Múzeumnak (Bp., V., Szemere u. 10.)





A baloldali háromnegyed profilos beállításon visszacseng ugyan a régebbi portrék tanulsága, de a csípőre tett, pecsétgyűrűs jobb kéz és a kalapot tartó bal kéz motívuma a korábbi ábrázolásokon nem szerepelt. A fehér ingmell, a mellény és a csokornyakkendő visszautal Barabás MAGYAR ÍRÓK ARCKÉPCSARNOKA-beli rajzára. A csípőre tett jobb kéz mögé hajló zsinóros mente látni engedi a zsinóros nadrágot is. A szem és szemöldök, valamint a bajusz állása még-még hitelesnek mondható, de az egyenes vonalú orr és a jobbra néző tekintet már eltávolodik a hűségesebb megfogalmazásoktól. Roskovics reprezentatív portrét festett (17. kép). Katonát választékos öltözetű városi tisztviselőnek, magabízó embernek mutatja be. E megoldásba belejátszik a századforduló hivatalnok-képe, ami Roskovics lélektelen naturalizmusával ötvöződve nyer képi formát. Ez a kép így igen messze távolodott a hitelesebb ábrázolásoktól. A nagy példányszámban elterjedt R. Hirsch Nelli-féle, vegyes technikával készült Katona-portré forrását egyértelműen a múlt században legismertebb és legnépszerűbb Barabás-rajzban fedezhetjük föl (18. kép). Hirsch Nelli ugyan a bal oldali háromnegyed profilos beállítást jobb oldalira változtatja. A technika jellegéből adódik az előképnél lazább és festőibb, de kissé bizonytalan megjelenítés.84 (84. Radóné Hirsch Nelli Katona arcképe – többek között –megjelent: RÁKOSI Jenő: Katona József és Teleki László. Bp. 1905. – Katona József Válogatott Munkái. Szerk. és bev.: BAYER József. Bp. 1907. – PINTÉR Jenő: Magyar irodalomtörténete. Képes kiadás I. Bp. 1928. A 112-113. oldalak közti táblán.)

Nagy drámaírónk, Katona József lehetséges és meghatározható arcképeit több változaton keresztül azért próbáltuk bemutatni, hogy alakját megismerhessük az ábrázolások segítségével is. A változó időben, változó módon megrajzolt arcmások magukban hordják szülő-koruk művészi ízlését és portré-felfogását. Ha nem is lehet ma már – vagy ma még? – felmutatni a hiteles, bizonyosan korabeli Katona-képet, talán az áttételes megfogalmazások is képesek megidézni valamennyire a költő igazi arcát.85 (85. Katona József arcának XX. századi megfogalmazásaival egy másik dolgozat foglalkozhatna. Erre az időre több róla készült plakett és szobor, valamint a 18 pályázó részvételével indult síremlékpályázat ad számba vehető műveket. Ha Katona képzőművészeti megjelenítését napjainkig akarjuk nyomon követni, akkor az itt most nem érintett, e században készült munkák ugyanúgy helyet kérnek, mint a múlt századiak. Katona József a képzőművészetben címmel egy kiállításon kellene először fölmérni a költő arcképeit.)



Forrás: CUMANIA VI HISTORIA – Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei – szerkesztő Horváth Attila - A kötet szerkesztője Orosz László – Technikai szerkesztő H. Tóth Elvira – Kecskemét, 1979.