Ha én király volnék, isten látja lelkem,
Örökkön örökké bánnám, hogy születtem;
Égetné szivemet mint a tűz parázsa,
Aranyos királyi székem ragyogása.
Ha én király volnék, engesztelés végett,
Megölelném a rég sanyargatott népet,
Sirva mondanám, hogy áldásom reátok,
Engem az életben többé sohse láttok!
Ha én király volnék, én tőlem végtére
Palotám küszöbét vadfű nőhetné be,
Elhagynám a várost, elhagynám hazámat,
Egy kisérőm lenne csupán a búbánat.
Ha én király volnék, nem vón maradásom
Sem az emberek közt, sem a más világon;
Nyakamat a hóhér-pallós alá vetném,
Nem szólnék ellene, mert megérdemelném.
Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki
függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése