2015. szept. 24.

Dutka Ákos: Szolgaország (1912)



Vérszagúak a lomha magyar esték,
Sorsunk vajúdó lelke bujtogat; -
Népsorsok titka zúg a városokban, -
Ki tudja mit hoz minden alkonyat...
Egymásra tört a pártos úri fajta,
Jobbágyok sarja új jogot akar,
Zúg e föld sok ura, grófja, papja,
Hogy mer akarni a szolga, ha magyar.
 
Vérbe borult szemek nem látják: a rónán
Mint ébrednek mind a megcsalt milliók,
Kiké a föld a verejtékük árán,
S teremtő, termő gyárak és kohók
Tudatra kelnek. - Félelmes szent nyár,
Kábult álmából most riad a nép,
Szolgák gerince szikrázó acél lesz
S a Munka lelke mennydörögve lép.
 
Haláltáncot táncol Geszt fekete grófja,
Az unott járom iszonyún recseg,
Vérharmatos lehet estére a róna,
Ha viharrá válnak majd e friss szelek,
Erős várunk az eljövendő Isten,
A Munka megváltó, szárnyas szelleme,
Ki most ereszti harcba millióit
S nincs erő, mely megbírhat vele.
 
A történet nagy, véres bibliája
Kinyitva, már új, szent lapokra vár, -
Ki tudja mit hoz e vihartól terhes,
Bomlott, szenvedelmes, magyar, lomha nyár...
Vérszagúak már a zivataros esték,
Sorsunk vajúdó lelke bujtogat,
Népsorsok titka zúg a városokban,
S ki tudja mit hoz minden alkonyat.