(Adalékok.)
Berzsenyi élete egyik legfőbb művének tartotta a Poetai Harmonistikát. Az újabb adatok szerint mintegy tíz évig dolgozott rajta. Minthogy műve aránylag kevés figyelembe részesült egészen az újabb időkig, ezért forrásaival és kapcsolataival is keveset foglalkoztak. Az alábbiakban – a hagyaték alapján – néhány adalékkal akarunk e tárgy fejtegetéseihez hozzájárulni.
Berzsenyi részben magyar, részben pedig külföldi műveket olvasott Poetikája megírásához. Hagyatékában több magyar poetikai mű volt található. az egyik Kőszegi Rajnis József Kalauza. (1781) Erről maga a költő is mondja, hogy forgatta. Ez a mű elsősorban a klasszikus mérték dicsőítésével hathatott a költőre. Rajnis a magyar közbeszédben és közmondásokban 67-féle antik versidomot és verssort vélt felfedezni. Erősítette Rajnis költőnk dunántúli öntudatát is. A Kalauzhoz illesztett párbeszédes elmélkedésben (a Hírközlő és a Poeta között) fejti ki Rajna azt a véleményét, hogy a dunántúli nyelv kiszorult a könyvekből, pedig ezt nem érdemli meg. Olvasta Berzsenyi Rájnis Példáit is, amit az alábbi összehasonlítás igazol:
Rajnis: (Az őszről) lankadt virágok szomorú telelésre dőlnek…
Berzsenyi: S minden bús telelésre dőlt…
De Rájnis munkájának száraz, iskolás jellege távol áll Berzsenyi bölcseleti megoldásra hajló szellemétől.
1793-ból származik Berzsenyi könyvtárának egy másik poetikája: Mi a Poezis? és ki az igaz poeta? Egy rövid elmélkedés. Megtoldva Horatiusnak Pizóhoz és ennek fiaihoz írt levelével. Nagy olvasottságról tanúskodik Verseghynek ez a könyve, amely különben ellensége a rímeknek; magasztalja a klasszicizmust és ideális fogalmat ad a költő hivatásáról. A költő ideál kiformálásában talán segítségére lehetett Berzsenyinek. A szerző szerint nem poéta: aki nem tudja, mikor kell ragyogó és költeményes beszéddel élni, akiben nincs erő, aki metrummal nem él, aki mesterkélten rímel, aki erkölcstelenségeket ad elő, aki előítéleteket és tévelygést tanít. A szerző könyve azonban tele van túlzó elfogultsággal, erőszakolt eredetiséggel; mind olyan tulajdonságok, amelyeket Berzsenyi józan ítélőképessége elutasított magától.
Ennél jóval nagyobb hatással lehetett rá Virág Benedek poetikája, amely Horatzius Poetikája Virág Benedek által Pesten, Trattner Mátyás betűivel c. mű bevezetésében található. Virág a vers kellékeit 10 elemben látja: a változásban, a megismerésben, a melléktárgyban, az eszközben, az erkölcsökben, a beszédekben, az elbeszélésben, a poétai festésekben, az erkölcsi mondásokban és kifejezésekben. E rendszertelen egyvelegből megragadhatta költőnk figyelmét az erkölcsi mondások kultusza.
Ennél sokkal kevesebb értékű Aranka György poetikai elmélkedése: Elme Játékja, Aranka György Nagy-Váradonn, 1806-dik Esztendőbenn c. könyv előszavában. Ez azért érdekes, mert a dilettantizmus poetikáját adja benne az író. Már célja is dilettáns. A „Magyar Elmésség virágjainak gyarapítása az Elme mezejénn”. Szükségesnek tartja, hogy „az Ifjak a versszerzésben gyakoroltassanak”. A vers hasznos több okból. Először is gondolatokat ad s azoknak szép kifejezését segíti elő. Azután munkához szokik véle az ifjú. „Kicsiny, de Munka a költészet. A tisztességes foglalatosság mindenkor nyereség. Mint minden tisztességes, szép, jó dolog, ez is bajjal jár, inél szebb és mesterségesebb a vers, annál nagyobbal.” A szóknak „munkával, erőlködéssel” egymás mellé rendelése nemzeti szempontból is fontos: „mint az anyanyelv pallérozása és szép elmék képzése.” Ilyen szép elméket, lelkes irodalmi dilettánsokat akar képezni Aranka tanításaival és példáival. Ez az író is a klasszikus formákat, de különösen a hexametert dicséri: „A’ mely szép Elme az Hexameterel és Distikhonnal magát és nevét, kivált a jövő nyom előtt esmeretessé akarja tenni: írjon Kadentziás Hexametereket és Distikhonokat: eléri célját.” Mennyivel alatta van ez is Berzsenyi művének!
A negyedik Poetika, amelyet a könyvtárból szemügyre veszünk, Papp Ignác 1828-ban megjelent munkája. Magyar Poezis, Alapul a verselni kívánók kedvéért szerzette Papp Ignácz, a Veszprémi Fő Nemzeti Oskola rendes Tanítója, Veszprémben 1828. Ez voltaképpen tankönyv. A verslábak tárgyalása után rátér az író arra, hogy milyen képzettségének kell a költőnek lennie. Hat követelményt állít fel. Legyen a költőnek gondolata. A gondolatról megfelelő ismeretei. A gondolat legyen tanító vagy gyönyörködtető, mulattató. Adjon a költő megfelelő formát a gondolatnak. Elmés mondásokkal éljen. Klasszikus költőket olvasson. Példái között idézi Berzsenyi verseit is, másod-, sőt harmadrendű költőkkel együtt.
Ezekből a könyvekből sem rendszerességet, sem magasabb szempontot nem tanulhatott a költő. Műve messze fölöttük áll: ez a történeti jelentősége. Másutt kell keresnünk Poetikája kapcsolatait: a külföldi írók műveiben.
Külföldi olvasmányai közül legnagyobb hatással Schiller esztétikai művei voltak rá. Ránk maradt Schiller-példánya is, amelyben sűrűen meg vannak jelölve költőnk kedvenc helyei. Ám helytelen úton járunk, ha Berzsenyit Schiller utánzójának gondoljuk. Ma már ismerjük azokat a személyes elemeket, amelyekből Schiller poetikája és esztétikája kialakult. (Cassirer: Freiheit und Form.) Berzsenyi poetikája is személyes természetá, s életének nagy élményeivel van összefüggésben. Taáln legközelebb akkor járunk hozzá, ha Keszthely elmúlt ünnepeinek elméletbe foglalását látjuk benne: Helikoni kalauz, a görögnek álmodott magyarság képe, amely korlátai és lehetőségei között úgy éljen, mint magyar, úgy álmodjék, mint görög, és úgy akarjon, mint római. A Kölcsey-vita visszajáró emlékét is halljuk a sorok között, egyes kitörésekben s a modern, németes és szonettes költészettől való teljes elfordulásban. Kazinczy, az elveszett barát helyett egy képzeletbeli ideált, a Széplelket, egy „testetlen Kazinczyt” alkotni magának a költő. Megszólal a műben a lelkes magyar és követhetjük a vallásos érzelmű költőnek a Teremtőhöz emelt tekintetét is. A két költő alapiránya ugyanaz: mint Schiller a német kultúrát, úgy akarta Berzsenyi a magyar lelkiséget a görögséghez közelíteni és felemelni. A költészet alapfogalma is hasonlít a két költőnél, azzal a különbséggel, hogy Schiller elismeri a szentimentális költészet jogosultságát, míg Berzsenyi a költészet ideális fogalmát teljesen azonosítja azzal, amit Schiller naiv költészetnek nevez: „Die schöne Zuzammenstimmung zwischen dem Geist und den Sinnen.” (214-228) Mint látjuk, e mögött a harmónia fogalma rejlik, amely Berzsenyi Poetikájának alapja, csakhogy költőnk egyoldalúbban gondolja tovább ezt a fogalmat. A másik fogalom, amely összeköti a két költő gondolkozását: a széplélek fogalma. Mindketten külön fejezetet szentelnek neki. Mindketten megegyeznek abban, hogy a széplélek a legharmoniásabb lény: harmonizál benne a testi és lelki világ, az érzés és a gondolat, az akarat és a hajlam. De Schiller inkább a női nemhez köti a széplélek fogalmát, míg Berzsenyinél ez a megkötöttség nincs meg. Mindkettőjüknél a görög emberben található meg a legnagyobb harmónia és a legtökéletesebb lelki szépség, de Berzsenyi ebben nem a természet, hanem a tökéletes kultúra megnyilvánulását látja, ami lényeges különbség közte és Schiller között.
Költőnk szorgalmasan olvasta Home Elemente der Kritik c. művét is. Az ő poetikája mélyén is, akárcsak a Home-ében, az ember áll, s a poetika szabályait ő is az emberi lélekre és az emberi természetre alapítja. Verset is ír Home kritikai elvéről: „Schriften und nicht Personen zu beurteilen ist das wahre Vorrecht de Kritik.” Home-ben, a gyakorlati angolban él az élet és az irodalom kapcsolata. Szerinte az irodalom csak akkor szép, ha jó és hasznos is egyúttal. Ez is megerősítette Berzsenyi meggyőződését a szép és jó örök kapcsolatáról. Home-nál is az emberiség tanítója az irodalom. Nem hanyagolandó el az a tény, hogy Berzsenyi poetikája az első alakban a szimpátia és antipátia fogalmából indul ki, ami Home egyik alapmeggyőződése. A hamis fenségnek, a dagálynak a vizsgálatáról szól. A Home-idézeteket egészen leírja magának Berzsenyi. A tárgy és forma kapcsolatáról való meggyőződésük is egyforma. Erről a költő maga írja kiadatlan jegyzeteiben: „Home éppen úgy ítél az expressiókrul, mint én az Antirecenzióban és szint’ úgy hasonlítja mint én a ruhát az emberhez.” Home egyik példája: Homér „ordító ajtaja” előfordul Berzsenyi Poetikájában is.
Jean Paultól is csak azt vette át költőnk, ami egyéniségének megfelelt. Mindenesetre már költőnk stílusára is hatással lehetett a Vorschule der Asthetik rapszodikus nyelve és ragyogó képsorozata. Filozófiájának alapja Jean Paul következő mondása: „Das Schöne mischt sich… aus der harmonischen Mitte aller Kräfte und Lagen.” (94.) A lelki szépség alapját Jean Paul is a szeretetre vezeti vissza: „Diese höhere Liebe war, das mit seinem Feuereifer den schönen Körper in eine schöne Seele zerschmelzt.” (117.) A józanság dicsérete is rokon Jean Paul felfogásával. A görögségnek az a rajongó látomása, amely Jean Paul legszebb lapjait ihlette, nem tévesztette el hatását Berzsenyi görögrajongására sem. De itt Plutarchos hatását is kell látnunk. (L. Berzsenyi és Plutarchos c. tanulmányunkat. S. a.) De Berzsenyi sem a naiv gyermeket látja a görögben, mint Jean Paul, hanem a tökéletes embert. Azonban a görög élet nála is ragyogó ünnepek sorozata.
Meg kell még említenünk Luden hatását is költőnkre. Egész oldalakt ír ki Luden Poetikájából. Tőle vette a görögség és a kereszténység viszonyának meghatározását s a szeretet dicsőítését. A költészet osztályainak felsorolása is tetszett neki Ludennél. Ehhez jegyzi meg egy ismeretlen jegyzetében: „Az én Regémbe az hiba, hogy egy-egy Része dráma formában van öntve, holott a vége nem egyéb, mint kis Eposz. Az asklepiadesi forma a legnyugottabb a Lyrai formák között.” Azonban Berzsenyi nem a szubjektív és objektív költészet szétválasztásában, hanem a kettő egyesítésében látta a szépség és a költészet diadalát.
E néhány szerény adalékkal óhajtottunk hozzájárulni Berzsenyi Poetikájának megvilágításához. Szelleme annál inkább nyer előkelőségben és nagyságban, minél jobban látjuk mélyebb kapcsolatait. De bármerre is vezetnek szellemiségének szálai, mindig a magyarsághoz jutunk el, amely érdeklődésének és szeretetének legmélyebb tárgya volt.
Dr. Merényi Oszkár
Forrás: Irodalomtörténet 28. évf. 5-6. sz. Bp., 1939.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése