Ihász névtelene

Kép forrása: https://tvzaboravljenimaglajdokumentarniprogram.wordpress.com/namjesnici/kara-ali-pasa-kalauz/

Így nevezte Toldy Ferenc annak a szerinte „nem éppen jelentéktelen darab” éneknek ismeretlen szerzőjét, akinek Kalajli köz Ali budai basáról írt verses históriája, Icon vicissitudinis humanae vitae címmel, egyetlen, végül csoka példányban maradt fenn. Ez a példány Ihász Gábor tulajdona volt, aki azt az Akadémia könyvtárának ajándékozta. Toldy és ő utána Szabó Károly is (RMKt. 320. sz. a.) bártfai nyomtatványnak mondja ezt a külön címlap nélkül megjelent 4-rétű könyvet, mely 1 ½ ívnél nem volt nagyobb, de csak első A íve maradt ránk. A lapk szélén latin jegyzetekkel igyekezett a szerző vagy kiadó a szöveget világosítani, csakhogy ezeket meg a könyvkötő gyaluja csonkította meg. A csonka művet Szabó Károly kutatásai folytán sem sikerült kiegészíteni.

Öt vagy hat évvel ezelőtt id. Szinyei József egy XVII. századi nyomtatvány néhány foszlányával volt szíves megajándékozni, melyekben nagy örömemre Ihász Névtelene csonka énekének hiányzó részét is megtaláltam. Ez a kiadás későbbi az eddig ismeretes csonkánál s Brewer-féle lőcsei nyomásnak látszik 1629 tájáról. Az első kiadásnak nem volt külön címlapja s már azáltal, hogy a cím a szöveg fölé nyomatott, az első lapra csak öt, a következőkre pedig hét-hét versszak jutott, ami miatt a 65 versszakban álló ének végső 11 szaka az elveszett B ívre került. A későbbi kiadásnak sem maradt fenn címlapja, de abból, hogy a szöveg felett nincs cím, hihetőnek látszik, hogy nem címlap nélkül jelent meg. Amint a lap-töredékek mutatják, 8, 8 ½, sőt 9 versszak is szorult a szintén 4-rétű lapra úgy, hogy a nyolcadik lapon elég hely maradt annak a cifrázatnak az elhelyezésére,m ely Ilosvai Toldi-jának 1629-ben Lőcsén, Brewernél megjelent  kiadását is ékesíti.

Az ének tulajdonképpeni tárgya az első csonka kiadásban is véget ér s négy versszak már ott is csak az „Asszonyoknak csuda dolgok”-ról beszél. Ez foly a későbbi kiadásnak is még nyolc versszakában s csak a három végső strófa tér vissza a főtárgyra, ti. Ali basa históriájára, az ajánlásra s az ének íratásának helyére, anélkül, hogy a szerző megnevezné magát. Figyelemre méltó, hogy ezt az éneket az ő „Hatodik Históriájának” mondja, mert ezen a nyomon talán még ráakadhatunk.

Kalajlihoz (piperés) Ali basa két ízben viselte a budai basaságot, ú. m. 1580. május végétől 1583. október 9-ig és 1586. május elejétől haláláig, 1587. február 22-ig. Eközben ruméliai basa volt s mint ilyen, 1584. október 16-án nyerte feleségül III. Murád szultán nénjét Eszma khánt, Szokolli Muhammed basa nagyvezír özvegyét, a mikor vezíri rangot is kapott. Amit róla névtelen énekszerzőnk példák felhozásával mond, azt Pecsevi török történetíró is megerősíti, amikor fegyverforgatásban és lovaglásban rendkívül ügyes és méltóságos megjelenésű embernek írja. Ugyancsak Pecsevi is mondja, hogy mikor feleségét s gyermekeit magától elbocsátotta, akiknek sírása és panasza a budai hegyeket és sziklákat is megríkatta, - ezen a budai nép nagyon megbotránkozott. Azt is írja, hogy visszakívánkozott Budára, hogy ott halt meg és hogy sírja Buda külvárosában egy dombon van. Ez az utóbbi adat bírta arra Hammert, hogy Ali basát Gül Babával egynek vegye, mely tévedést azonban Némethy Lajos már helyreigazított. (Századok, 1884. 608. l.)

Énekszerzőnk maga által látott dolgokat mond el Aliról, ami egyfelől hitelességét neveli, másfelől nem éppen érdektelen szokásokat s eseményeket ír le. Ali halála okáról s körülményeiről oly adatokat hoz fel, melyeket – tudtommal – a történetírás nem ismer.

De fő emberektül értette vala,

Budán titkon néki megmondták vala.

E részben előadásának valószínűsége mellett szól a török történetírók ama feljegyzése, mely szerint a portáról alig indíttatott útnak a parancs, mellyel Ali hivatalától megfosztatott, halálának híre már odaérkezett.

Az ének e soron kívül való közlésének némi mentségül szolgáljon az a körülmény, hogy a kiegészítés alapját, vagyis az újabb kiadás törmelékét nehezen lehet fenntartani.

ICON

VICISSITVDINIS HVMANAE VITAE

Ali Pasa dolgát mondom, halljátok,

Budában magatartását láttátok,

Házasulását mégis ti halljátok,

Végre szörnyű halálát megértsétek.

Szintén Ungvárrol Homonnay István

Mikor küldé Heves felől Budára

Szattay Kristófot Ali Passára,

Ne pusztítsa sok csataért Hevesset.

Berényben ő útában ajándékon

Kalauz Velinek ada szép Kopiát:

Veli ígéri neki barátságát,

Szattay is ajánlja szolgálatját.

Budáról Hatvanra Szattay megyen,

Paxi Mihállyal hogy ő szemben legyen:

Az Bekéknek Hevesről panasz megyen,

Török felől hogy békesség legyen.

Kaszások Jász-Apátin laknak vala,

Ménes itatását elunták vala.

Bakó Jákób háza hogy pusztul vala,

Csata miatt gyakran búsulnak vala.

Vala akkor Ali Passa Budában,

Szép játékja vala néki Barinban

Egy cziemat építtetett játékban,

Jól tudom én, Kristóf látta útában.

Az Ali Passa igen jámbor vala,

Szép temérdek veres szakálla vala,

Jó nyilag és pálya-futtató vala,

Szép játékja hozzá illendő vala.

Ali Passát láttam Ó-Buda felől

Egy magas fát ásatott fel az mezőn,

Egy gombot csináltatott az tetején,

Ló foltában meglövi azt a mezőn.

Buda-Eörs felől is lám csináltatott,

Buda-Keszi útánál is ásatott,

Vassal hosszan lám öszvefoglaltatott,

Tetejében fellött⁵ nyilat ott látod.

Az Ali egy gyantáros szép sima fát,

Felállatott egy nagy magas fenyő-fát,

Az hegyében feltétetett egy kupát,

Annak adja ki felmássza az nagy fát.

Szultán Szulimán fia Zelin vala,

Azma Zultán ez és Leánya vala,

Nagy Ibreim passának adta vala,

Végre özvedgyé így maradott vala.

Azma Szultán így marada özvegygyé,

Ibreim vezér passa felesége:

Szép jószágát lám egy bolond Töröknek

Passa foglalá Faluját elvévén.

Az Bolondnak jószágát hogy elvévé

Ibreim ő néki lám ezt felelé,

Pénzt és ruhát, eledelt néki szerze,

Mert bolondot az jószág nem illetne:

„Ha mi nélkül Iszpai szákölködöl,

Mindenekbül téged én megsegítlek,

Melletted lészek sok alamizsnával,

Eltartalak hidgyed lészek Tutoról!”

De az szegeny Török nem nyughat vala.

Vezér passát igen untatja vala,

Jószágát megadnája, kéri vala,

Supplicálván levelet viszen vala.

Ibreim ezt néki meghadta vala,

Mit akarna, szabadon mehet vala,

Az levéllel hozzája megyen vala,

Levelében hansárt tekerte vala.

Ibreim Vezérnek bevitte vala,

Az levelet néki nyitotta vala,

Az hansára kezében maradt vala,

Az fő Vezért által nyársolta vala.

Így lőn halála Ibreim Passának,

Özvegygyé maradás Azma Szultánnak,

Lófarkon hordozása az Bolondnak,

Konczra hányása az bolond Töröknek.

Azma Zultán gondolkodik magában,

Hogy ki lenne házastársa Uráról?

Ali Passát mondják jámborságáról,

De nehéz bejőni Magyarországból.

Ez üdőben Csauszok hozták vala,

Constantinápolyból level jütt vala,

Ali passának nem jó hír jütt vala,

Azma Zultán az ki levele vala.

Ibreim passáné Császár Nénje vala,

Ali passához menni akar vala;

Végre-is az, ő hozzája ment vala,

Előbbeni feleségét elhadgya.

Istentelen szerzet Törökök dolga,

Császár nemzetből vala Leány Ága,

Urat választ magának kit akarna,

Feleségét, gyermekit elhagyatja.

Level látván az Ali ő fiait,

Egy sajkában beszerzé feleségét,

Elbocsátja nagy sírván háza népét,

Mást kell venni, az Császárnak ő Nénjét.

Behívaták Ali Passát Budáról,

Menyegzője legyen Császár Nénjével,

Az fiát is Császár ott nagy örömmel,

Megmetszeti Török keresztségével.

Elhálá Ali Ibraim passánét,

És megmetszék az Császárnak kis fiát,

Ott meglátá Nagyságot Nyári Istvánt,

Megzöndíték mindenféle Muzsikát.

Immár halljuk Ali Passa halálát,

Ha meghallottuk ő házasúlását,

Ibreim Vezérnek is ő halálát,

Az Bolondtul Hansárral nyársolását.

Ez szokás vagyon az fejedelmeknél,

Első háláskor kér az ő Urától,

Meg kell adni valamit két férjétül,

Vissza vagyon dolga feleségével.

Mert az felesége nagyobb Passánál,

Mert az felesége egy az Császárral,

Úgy könyörög Ali feleségének,

Hogy Budai Passa legyen, engedjék.

Megnyeré ezt Azma Zultán Császártul,

Az Alival hogy ő Budára jőjön

Passaságban Vitézségessen éljen,

De meghala felesége ezemben.

Ali Passa özvegygyé ím marada,

Noha megnyerte, Budán ő lakása

Kevéssé lőn feleségével lakta,

Magtalanul az Asszonytul marada.

Megizenék onnét belől Budára,

Azma Zultánnak hogy történt halála,

Hodsák adják magokat imádságra,

Minden Dervis la illá-t kiáltana.

Azma Zultánnak ő üdvességeért

Minden pap könyörög Császár Nénjeért

Legyen irgalmas az Isten Császárért,

Idvözűljen Nénje Alamizsnáért.

Im nem régen az Császárnak Anyjáért

Tizenhét Ország imáda lelkeért,

Minden könyörög Valide Zultánért,

Paradicsomban menjen nagy Allaért.

Minden kéncset az Császár eltakara,

Az Nénjének ruháit elhordatá,

Alit nem illetné,Császár azt mondá,

Mert nénjétül magtalanul marada.

Zuntalár az Császár Leány nemzete,

Az kit Leány-Ágnak Magyar nevezne,

Kik egyféle Coronákat viselnek,

Araczint¹⁴ egyéb asszonyok viselnek.

Azma Zultán Császár Nénjének neve,

Vén Asszonnak Razainkadin neve,

Kéncstartásért Haszonkadár az neve,

Táds az Coronának Törökül neve.

Szólla Razainkadnia Passának:

„Coronáját ellopom Asszonyomnak,

Meg nem adom Császár ő Felségének,

Ha elveszesz érte Feleségednek.”

Ali monda: „Ha megmenthedd Császártól,

Megmentelek én is téged rabságtul,

Passa felesége leszesz süvegért,

Budára kiviszlek az Coronáért.”

Coronának Isztiphantnek az árrát,

Köz Török nem adhatja meg az árrát,

És ellopák Azma szép Coronáját,

Császár Leány-Ágának Coronáját.

Azonközben az Passa elkészüle,

Szinán Thömös Várban Budáról mene –

Ali passa másszor jöve Budára,

Razainkadinnál süveg marada.

Immár Ali Passa Budában vagyon,

Razainkadin Constantinápolt vagyon,

Minden napon várja Passa levelét,

Coronáért Budára hogy hozassa.

Nem győze Razainkadina várni,

Hogy hallgatja, nem siete kihozni,

Az Coronát az Asszony el-elküldi:

„Értem küldjön, hadgy menjek hozzá lakni.” –

De az Asszony végre megharaguvék, -

Nagy mérgessen erőssen bosszonkodék;

Az Császárnál bizony reá panaszla,

Coronának lopásával vádolja.

Haszonkadár az Császárnak így szólla:

„Felségednek szegény Rabszolgálója,

Azma Szultánnak nyomorult Árvája,

Meghallgassad Ali Passának dolgát.

Bizony Azma Szultánnak Coronáját,

Az Ali elvitte annak szép Tűdsát

Eltetette Nénjéd szép Coronáját,

Budán tartja Zuntalároknak Tádsát.”

Ime Császár igen megharaguvék,

Az Ali Passára ő megdühödék,

És ő néki hamar level küldeték,

Getthi Ali Passának ott mondaték.

Ottbenn Constantinápolyban így vagyon,

Minden főemernek Tihája vagyon,

Ali Tihájának tudtára vagyon,

Irja, hogy Császár haragjában vagyon.

Tudja Ali Passa mindenben dolgát,

Kin Császár haragja meglátta álmát,

Megéteté azért mindjárt ő magát,

Igy veszté el Ali Passa világát.

Ennek híre Budán futamodt vala,

Mintha közbetegségben meghólt volna,

De főemberektül értettem vala,

Budán titkon nékem megmondták vala.

Ali Passa hogy meghala Budában,

Császár Csauzi feljűnek házában,

Megtalálák Coronát Ládájában, -

Isztiphánt is Ali Skatulájában.

Csuda-dolog az Asszonyoknak dolgok,

Mint Bölcs Salomon ő rólok megírta,

Jobb nyilván szeretőnek ő csapása, -

Hogynemmint csalárdnak ő csókolása.

Asszonyoknak tudjátok ő dolgokat,

Xantippével Mennydörgő haragjokat,

Mária királyné Asszonynak dolgát,

Megöleté Forgácscsal Cárol Királyt.

Elsö Szent István Király felesége,

Ura öcscse szemeit kitollyatá,

Ónnal is az fülét beöntetteté,

Szegény Vazult ekképpen nyomorítá.

Prudens Lajos az kit Deákul mondnak,

Ördöngösnek az Magyarok kit hínak,

Idejében András Királyt elveszté,

Johanna az felesége elveszté.

Az Herodes leánya megöleté,

Keresztelő Jánost, fejét véteté,

Mint Nábodot az Jézabel öleté,

Három Urát Izabella öleté.

Attália Okhoziásnak Anyja,

Az királyi magnak vég-szakasztója,

Csudaképpen öle (éltében) mindent éltében,

Irva vagyon az Királyok Könyvében.

Az Dalila Sámsomot megöleté,

Hütös Urát Jászokkal kötözteté,

Ő két szemét az agyából kiveszté,

Az Malomban őrleni el-beveté.

Az Lót felesége nem jó ember vólt.

Sodomába visszatérni akart vólt,

Az Úr Isten Só Bálványnyá tette vólt,

Az mennykővel végre megrontotta vólt.

Jól tudjátok Putifár feleségét,

Elárulá, megfogatá Józsefet,

Kinek nincsen az Bibliában neve,

Alkoránomban Zeliha az neve.

Bölcs Salomont asszony-ember megcsalá,

Az igaz Istent vele elhagyattatá,

Isten-Asszonyt Astorot imádtatá,

Moloch-Balvánt is Salomon imádá.

Az szegény Jóbot igen megkáromlá,

Hitetlenűl felesége dorgálá

Az Istent hogy megátkozza azt mondá,

Szegény Jóbon minden………………

Az Saephiara Ananiást mint csalá,

Szent Péternek előtte hazudtatá,

Az Mezőnek árrát megtagadtatá,

Mennyországból azzal Urát kizárá.

Az Razinkadina így cselekedék,

Ali Passa Császárnál vádoltaték,

Az Császárnak haragjában úgy esék,

Ki miatt féltében megétetteték.

Ali Passa Históriáját adom,

Kaszás Bálint! én tenéked ajánlom,

Egren laktál, Rab is voltál jól tudom,

Azért másnál többet túdsz ehez, tudom.

Ez énnékem Hatodik Históriám,

Elkezdettem az nádasdnak Faluján,

Elvégeztem az Ujhelynek Várossán,

Alsó végén Patak felől Útcáján.

VÉGE

Forrás: Irodalomtörténeti Közlemények 1892. 2. évf. 2. füzet