 |
| Jókai Mór |
 |
| Kiss József |
Fotók: wikipedia.org
- A Hét évtizedes évfordulója ünnepén -
Kedves Barátom!
Tudod-e, hogy mit köszönhetek én Teneked?
A feleségemet.
Mert azt ugyan hibásan írták a hírlapok, hogy én a saját színműveim és szavalmányaim alkalmával szerettem bele a művésznőbe.
Már annyi jó ízlést csak tegyen fel nálam mindenki, hogy a saját magam poétás bombasztjai s hazafias tirádái fölött nem jövök akkora extazisba, hogy a tulajdon magam Keresztelő János fejét kínáljam fel az élvezetért ajándékba.
Régibb keletű dolog ez.
Valahányszor összejöttünk: ő, a fiatal tanuló művészleány, én, a szigorú műbíró: az egy szellemi próbatét volt. Mit tanult? Mit tud? Mire képes?
Nehéz szerepeket, szavalmányokat adott elő megbírálásomra.
Volt azok között Arany János, Endrődy Sándor, Ábrányi Emil, Dóczy Lajos. De legtöbb volt a Kiss József.
Hiszen olvastam én a Te munkáidat valamennyit. De ő megértette azokat velem. A Rab asszony, a Szomor Dani, Kincses Lázár lyánya, Roboz Ágnes, Ágota kisasszony - s valamennyi között a nekem legkedvesebb Simon Judit. (A Jehová-t hagyom legfelyül.) Így, őáltala tolmácsolva, tudtam meg csak, hogy mennyi "szív" van ezekben a Te költeményeidben. - S aki ezt a szívet meg tudta találni, aki ezt a szívet vissza tudta adni, annak magának is igaz szívvel kell megáldva lenni. Régen, nagyon régen támadt ez!
Egyszer aztán azt gondoltam magamban: "nem való ez az igaz szív a tettetések, színlelések világába, a komédiaházba; megtartom én azt magamnak."
Így lettél Te, a Te verseid által, az én sorsomnak átalakítója.
Éltessen az Isten sokáig, hogy még több emberrel is jót tehess.
Budapesten, 1899. december 3-án,
igaz barátod
JÓKAI MÓR
Forrás: A Hét 1899., VI. évf.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése