Gulyás Pál*: Isten követje

(Magyarország miniszterelnökéhez)

Nem tudok aludni, a villanyt lesrófolom, s felsrófolom,

Az éj sem tud most elaltatni, ez a földöntúli hatalom.

Az jár az eszemben, hogy a vér, mely itt forog testembe zárva,

Nem az enyém, nincs is már bennem, ott van valahol egy tartályba,

fent egy toronyban… És alatta fegyveres őrszemek cirkálnak,

ha száz lépésre közelítsz, töltött csővel elibed állnak,

kérdik a jelszót és jelhangot, azonossági lapot kérnek,

Hasztalanul mutogatod, hogy az a vér fent a te véred,

Hosszú alagutak vezetnek a toronyból a föld alatt,

viszik a vért a levegőben csattogó ércmadarak,

viszik Rómába és Berlinbe síneken sikló motorok,

kilencmillió ember vére éjjelnappal száll és forog!

Ó te Magyarország sáfárja, hazánk első minisztere,

kilencmillió ember vérét a sors kezedbe tette le!

Kilencmillió ember vére gőzöli be napod és éjed,

Kilencmillió ember vérét te kevered és te cseréled!

Tudom, hogy hangomat a távol malomköve megőröli,

mire a szél hozzád feldobja, a magasság összetöri,

mégis meglengetem a szót feléd, mint egy ünnepi zászlót,

innen a Hortobágy mögött egy bérház emeletablakából.

Ha itt kihajolok keletre, tekintetem fejfákra téved,

itt fekszik a régi Debrecen, itt fekszik a tegnapi élet,

Magyarországnak egy darabja itt járt az Úr felé haza,

ez itt a régi Magyarország túlvilági bejárata,

mely már az évszázadok ólomcsizmája alatt berogyott,

de kiáltok helyette én s kiált helyettem a homok.

Gondoltad-é Itáliában, midőn futott veled a Lél,

hogy a vér az Isten követje, egyedül Istené a vér?

Ettől lett pünkösd hajnalán a tizenkét apostol részeg

és támadtak János előtt véres mennyei jelenések…

Gondoltad-é, midőn vitt a gőz apokaliptikus lova

s ott állt melletted mint egy bálvány Róma feltámadt démona;

gondoltad-é, midőn a vak Történelem rádtérdepelt:

kilencmillió ember vérét milyen kannákba mérted el?

(1936. ápr. 3. )

*) A verset Gulyás Pál akkor írta, mikor Gömbös Gyula miniszterelnök Rómában járt szövetséget kötni Mussolinivel. Álljon itt, mint annak bizonyítéka, hogy a magyar költőben – ebben a visszafojtott lélegzetű korban is – épen élt a nemzeti életösztöne.

Forrás: Debreczeni Képes Kalendáriom XLVI. évf. 46. sz. 1946.