1564-ben született Stratford-on-Avonban. Apja
Erzsébet kori karriert futott be, kitanulja a kesztyűkészítés mesterségét,
vállalkozásokba fog; fával, gyapjúval, élőállattal is kereskedik, ház- és
bolttulajdonos. Különböző tisztségeket is vállal: esküdt, csendbiztos,
főkincstárnok, majd 1569-ben polgármester és békebíró lett. Dinasztikus
becsvágyára vall, hogy felesége, Mary Arden jogán és katonai elődökre
hivatkozva nemesi címerért folyamodik, majd később kérelmét visszavonja. Fiát
sem inasnak adja, hanem a helybeli latin iskolába, hogy itt elsajátítsa a
humanista tudomány új alapelemeit, majd tanulmányait a közeli Oxfordban
folytassa. De erre már nem kerül sor. Apjának anyagi nehézségei támadnak,
kezességet vállal ismerőseiért, eladósodik, az adósságokat behajtják rajta,
elszegényedik. A nagy reményű kamasz kikopik az iskolából, a műhelyben
teng-leng évszámra.
1582-ben nősül meg, feleségül veszi a nála nyolc
évvel idősebb, csekély hozományú Anne Hathaway-t, leánygyermekük öt hónapra
születik. 1585-ben az asszony egy ikerpárnak ad életet, és az ifjú családapának
még mindig nincs biztos egzisztenciája. Talán házitanítóskodik vagy
írnokoskodik, feleségével, a gyermekekkel ott szorong a szülői házban, a húga
meg a két öccse mellett. Érvényesülésre semmi kilátás. A legenda szerint
vadorzáson kapták, azért kellett világgá futnia. Valószínűbb, hogy a
tehetetlenséget megsokalló tettvágy juttatja elhatározásra.
1587 táján vándorszínésznek áll, és 5 évre nyoma
vész. Megfontolt tervvel vág a kalandba, megfogadja, hogy híresen és gazdagon
tér vissza szülőföldjére, és visszaszerzi a családi név hajdani nimbuszát.
Huszonöt évig dolgozik egyfolytában, hogy tervét valóra váltsa. Üzleti érzékét
dicséri, hogy a kétes hírű szakmában megsejti a korszakos lehetőséget. A színi
mesterség forrong, átmeneti állapotban forog a tömegszórakoztatás és a művészet
között. Londonban három állandó játékszín működik, sárral tapasztott
kétemeletes deszkaépítmények, egy-két ezer férőhelyes miniarénák.
A nyilvános színházak a városfalon kívül, a
kültelken találhatók, mert a tisztes polgárság nem tűrheti a komédiázást. A
köznép a pennyjével fizet, az arisztokrácia a pártfogásával, a barátságával is.
A jó színtársulat egy jó darabbal főúri palotákban vagy akár a királyi udvarban
is szerepelhet. Az 1580-as években tűnik fel a színen Lyly, Greene, Marlowe; ők
azok, akik példát, kihívást, útmutatást adnak Shakespeare-nek. Tagadhatatlan,
hogy hátrányos helyzetből indul, kiejtése és modora falusias, nem járt
egyetemre, nincsenek kapcsolatai. Ő azonban mindent megnéz és megfigyel a
világvárosban, mindent elolvas, félelmetesen tanulékony. Született költőzseni,
mint Marlowe, de vele ellentétben ízig-vérig színész, a színházból formál, s
nem az irodalomból színházat. Mindig megérzi, hogy mi kell a sikerhez, és
módszeresen kiaknázza intuícióit.
1590-1591-ben már jelentek meg műveli, először
király és rémdrámák, illetve komédiák. Divatos és népszerű. A pórnépet
bohóctréfával, daliákkal, haramiákkal és tündérekkel mulattatja; a páholyt új
divattal és antik szerzőkkel. Elfogadták és sikeres lett. Kegyével tünteti ki
az előkelő arisztokrata ifjú, Southampton gróf, és a poéta szenvedélyes
szonettekkel kedveskedik barátjának.
Marlowe-t, a zseniális poétát 1593-ban leszúrják
egy kiskocsmában, és Shakespeare megjegyzi a leckét. Aki belebonyolódik a
politikába, feltűnést kelt, annak törvényszerűen buknia kell.
1594-ben a régi színészek egy része új
társulatot szervez. Shakespeare hozzájuk szegődik, mint alapító tag. A siker
nem marad el. Szezononként tartanak egy-két Shakespeare bemutatót. A
királydráma és a komédia kiteljesedik, mindkettőből összefüggő világképet
formál.
1596-ban meghal tizenegy esztendős fia, és ebben
az évben mintegy vigaszdíjként megveszi apjának a rég áhított címert. Egy évvel
később egy házat vesz magának Stratfordban, ahova majd visszavonulhat.
1599-ben a társulat új játékszínt építtet, mely
a Globe nevet viseli, mivel az alaptőkéhez a költő is hozzájárult, így igényt
tarthat a közös bevétel egy részére. Így tekintélyes vagyont sikerül
összegyűjtenie, amiből egy birtokot vásárol Stratford határában, 1602-ben. A
színház egyre jobban működik, elnyerik a Királyi Társulat kitüntető címét,
dupla jövedelmet kapnak, a vezető színészek még kisebb kamarai tisztséget is.
1608-ban a Királyi Társulat a londoni Black friars negyedben magánszínházat
nyit az előkelő társaság szórakoztatására. Az új színház által Shakespeare
egyre nagyobb jövedelemhez jut.
Két év múlva Shakespeare visszaköltözik
szülővárosába. 1613. július 29-én leég a Globe színház, elképzelhető, hogy a
lángok között ismeretlen Shakespeare-kéziratok is ottvesztek. 1614-ben
újjáépítik a színházat, de a költő már nem ír több darabot. 1616. március 25-én
véglegesíti végrendeletét. Minden ingó és ingatlan vagyonát leltárba veszi,
műveiről azonban egy szót sem ejt. 1616. április 23-án, 52. születésnapján hal
meg, és három nappal később temetik.
Művei:
Királydrámák:
VI. Henrik, I-II-III. rész
III. Richárd
János király
II. Richárd
IV. Henrik I-II. rész
V. Henrik
VIII. Henrik
Tragédiák:
Titus Andronicus
Romeo és Júlia
Julius Caesar
Hamlet, dán királyfi
Othello, a velencei mór
Lear király
Macbeth
Antonius és Kleopátra
Coriolanus
Athéni Timon
Vígjátékok:
Tévedések vígjátéka
A makrancos hölgy
A két veronai nemes
Lóvátett lovagok
Szentivánéji álom
A windsori víg nők
Sok hűhó semmiért
Ahogy tetszik
Vízkereszt vagy amit akartok
Színművek:
A velencei kalmár
Troilus és Cressida
Minden jó, ha vége jó
Szeget szeggel
Pericles
Cymbeline
Téli rege
A vihar
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése