2014. márc. 29.

William Shakespeare (1564 -1616) életrajza







1564-ben született Stratford-on-Avonban. Apja Erzsébet kori karriert futott be, kitanulja a kesztyűkészítés mesterségét, vállalkozásokba fog; fával, gyapjúval, élőállattal is kereskedik, ház- és bolttulajdonos. Különböző tisztségeket is vállal: esküdt, csendbiztos, főkincstárnok, majd 1569-ben polgármester és békebíró lett. Dinasztikus becsvágyára vall, hogy felesége, Mary Arden jogán és katonai elődökre hivatkozva nemesi címerért folyamodik, majd később kérelmét visszavonja. Fiát sem inasnak adja, hanem a helybeli latin iskolába, hogy itt elsajátítsa a humanista tudomány új alapelemeit, majd tanulmányait a közeli Oxfordban folytassa. De erre már nem kerül sor. Apjának anyagi nehézségei támadnak, kezességet vállal ismerőseiért, eladósodik, az adósságokat behajtják rajta, elszegényedik. A nagy reményű kamasz kikopik az iskolából, a műhelyben teng-leng évszámra.



1582-ben nősül meg, feleségül veszi a nála nyolc évvel idősebb, csekély hozományú Anne Hathaway-t, leánygyermekük öt hónapra születik. 1585-ben az asszony egy ikerpárnak ad életet, és az ifjú családapának még mindig nincs biztos egzisztenciája. Talán házitanítóskodik vagy írnokoskodik, feleségével, a gyermekekkel ott szorong a szülői házban, a húga meg a két öccse mellett. Érvényesülésre semmi kilátás. A legenda szerint vadorzáson kapták, azért kellett világgá futnia. Valószínűbb, hogy a tehetetlenséget megsokalló tettvágy juttatja elhatározásra.



1587 táján vándorszínésznek áll, és 5 évre nyoma vész. Megfontolt tervvel vág a kalandba, megfogadja, hogy híresen és gazdagon tér vissza szülőföldjére, és visszaszerzi a családi név hajdani nimbuszát. Huszonöt évig dolgozik egyfolytában, hogy tervét valóra váltsa. Üzleti érzékét dicséri, hogy a kétes hírű szakmában megsejti a korszakos lehetőséget. A színi mesterség forrong, átmeneti állapotban forog a tömegszórakoztatás és a művészet között. Londonban három állandó játékszín működik, sárral tapasztott kétemeletes deszkaépítmények, egy-két ezer férőhelyes miniarénák.



A nyilvános színházak a városfalon kívül, a kültelken találhatók, mert a tisztes polgárság nem tűrheti a komédiázást. A köznép a pennyjével fizet, az arisztokrácia a pártfogásával, a barátságával is. A jó színtársulat egy jó darabbal főúri palotákban vagy akár a királyi udvarban is szerepelhet. Az 1580-as években tűnik fel a színen Lyly, Greene, Marlowe; ők azok, akik példát, kihívást, útmutatást adnak Shakespeare-nek. Tagadhatatlan, hogy hátrányos helyzetből indul, kiejtése és modora falusias, nem járt egyetemre, nincsenek kapcsolatai. Ő azonban mindent megnéz és megfigyel a világvárosban, mindent elolvas, félelmetesen tanulékony. Született költőzseni, mint Marlowe, de vele ellentétben ízig-vérig színész, a színházból formál, s nem az irodalomból színházat. Mindig megérzi, hogy mi kell a sikerhez, és módszeresen kiaknázza intuícióit.



1590-1591-ben már jelentek meg műveli, először király és rémdrámák, illetve komédiák. Divatos és népszerű. A pórnépet bohóctréfával, daliákkal, haramiákkal és tündérekkel mulattatja; a páholyt új divattal és antik szerzőkkel. Elfogadták és sikeres lett. Kegyével tünteti ki az előkelő arisztokrata ifjú, Southampton gróf, és a poéta szenvedélyes szonettekkel kedveskedik barátjának.



Marlowe-t, a zseniális poétát 1593-ban leszúrják egy kiskocsmában, és Shakespeare megjegyzi a leckét. Aki belebonyolódik a politikába, feltűnést kelt, annak törvényszerűen buknia kell.



1594-ben a régi színészek egy része új társulatot szervez. Shakespeare hozzájuk szegődik, mint alapító tag. A siker nem marad el. Szezononként tartanak egy-két Shakespeare bemutatót. A királydráma és a komédia kiteljesedik, mindkettőből összefüggő világképet formál.



1596-ban meghal tizenegy esztendős fia, és ebben az évben mintegy vigaszdíjként megveszi apjának a rég áhított címert. Egy évvel később egy házat vesz magának Stratfordban, ahova majd visszavonulhat.



1599-ben a társulat új játékszínt építtet, mely a Globe nevet viseli, mivel az alaptőkéhez a költő is hozzájárult, így igényt tarthat a közös bevétel egy részére. Így tekintélyes vagyont sikerül összegyűjtenie, amiből egy birtokot vásárol Stratford határában, 1602-ben. A színház egyre jobban működik, elnyerik a Királyi Társulat kitüntető címét, dupla jövedelmet kapnak, a vezető színészek még kisebb kamarai tisztséget is. 1608-ban a Királyi Társulat a londoni Black friars negyedben magánszínházat nyit az előkelő társaság szórakoztatására. Az új színház által Shakespeare egyre nagyobb jövedelemhez jut.



Két év múlva Shakespeare visszaköltözik szülővárosába. 1613. július 29-én leég a Globe színház, elképzelhető, hogy a lángok között ismeretlen Shakespeare-kéziratok is ottvesztek. 1614-ben újjáépítik a színházat, de a költő már nem ír több darabot. 1616. március 25-én véglegesíti végrendeletét. Minden ingó és ingatlan vagyonát leltárba veszi, műveiről azonban egy szót sem ejt. 1616. április 23-án, 52. születésnapján hal meg, és három nappal később temetik.





Művei:



Királydrámák:


VI. Henrik, I-II-III. rész

III. Richárd

János király

II. Richárd

IV. Henrik I-II. rész

V. Henrik

VIII. Henrik



Tragédiák:


Titus Andronicus

Romeo és Júlia

Julius Caesar

Hamlet, dán királyfi

Othello, a velencei mór

Lear király

Macbeth

Antonius és Kleopátra

Coriolanus

Athéni Timon



Vígjátékok:


Tévedések vígjátéka

A makrancos hölgy

A két veronai nemes

Lóvátett lovagok

Szentivánéji álom

A windsori víg nők

Sok hűhó semmiért

Ahogy tetszik

Vízkereszt vagy amit akartok



Színművek:


A velencei kalmár

Troilus és Cressida

Minden jó, ha vége jó

Szeget szeggel

Pericles

Cymbeline

Téli rege

A vihar


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése