A magyar dal és zene újabb kori fellendülése oly elválhatatlanul össze van forrva a petőfi költői nagy nevével, hogy azt egymástól elválasztani többé alig lehet. Mert költészet, dasl s zene mindenha a legbensőbben összenőtt ikertestvérek szerepét játszván a népek kultúrtörténetében; semmi sem volt természetesebb, minthogy a Petőfi lángelméjének a tüzes szekere is oly mély nyomokat hagyjon a magyar zenének kedély- s hangulatvilágában, amelyek aztán azoknak úgyszólván másodalakulási rétegét képezik és jelzik. tudjuk, hogy a negyvenes évek képezték a magyar szellemi élet újjászületésének a korszakát. Ez évtized oly magas hullámú forrongásba hozta azt, amelyhez hasonlót nem mutat fel nemzetünk ezer éves történelme. Egymást kergetve, jöttek létre a legmaradandóbb értékű alkotások a politika, irodalom dráma, költészet, szín- s a zeneművészet terén, de egyszersmind olyan ellenáramlatokat is teremtvén, amelyekből a további fejlesztések kivezető Ariadné fonalát megtalálni: igen nehéz feladattá vált. Kiváltképpen észlelhető volt ez a dal s zene terén, amely egyszerre a régi és az új iránnyal szemben olyan válútra jutott, amelyen alig tudott eligazodni. Ekkor tűnt fel, mint fényes üstökös, a magyar költészet egén Petőfi, aki csodás és hamisítatlan nemzeti irányával fáklyát gyújtott a sötétségben tapogatózók előtt.
Petőfi géniuszának átalakító nagy befolyását a magyar dal- s zeneirodalomra elsősorban az ő népdalaiban kell keresni, mert ama szoros etikai kapocsnál fogva, amely a szóköltészetet a szózenével minden nemzetnél összeköti: Petőfiéhez hasonló megihletés sem maradhatott terméketlenül az újabb kori magyar zeneírókkal szemben. Dallam, ritmus és forma tekintetében, ennek visszhangja elsősorban az örökforrású nép lelkében fakadt. Egészen új menetű s hangulatú népdalok keletkeztek ismeretlen szerzőktől, hasonlóan az erdők, rétek virágaihoz, amelyeket nem ültet senki, magától teremnek, mint a népmondások igazságai s amelyek eredetét hiába keresik és elemezik a tudós búvárok. E népies visszhang aztán elementáris erővel ragadta magával az egyetemes magyar zenevilágot, ez pedig azt eredményezte, hogy manapság már nincsen Petőfinek olyan bármily nemű s hangulatú költeménye, amely a magyar zeneirodalom valamely válfajában meg ne lenne zenésítve. Világfolyása óta így termékenyíti meg egyik művészet a másik talaját, ha azt a Petőfiéhez hasonló géniusz szellem ekevasa szántja fel.
**
Petőfi megzenésítőit két kategóriába lehet osztani. Az egyiket maga a magyar nép képezi, amely közvetlenül átérezvén a nagy nemzeti költőnek reá gyakorolt befolyásoló hatását, ösztönszerűleg adott kifejezést új dalaiban az övéivel teljesen rokon érzelmeinek. Az így keletkezett Petőfi-dalok legszebb hajtásai a magyar népdalirodalomnak. A másik osztálya ama magyar zeneírókból kerül ki, akik elbűvölve s fellelkesedve a Petőfi költészetétől, részben mint öntudatos s képzett zenészek, részben pedig csak mint a magyar érzülettel magukat teljesen azonosítni képes félnaturalisták adtak kifejezést dalaikban a Petőfi-költészet újabb irányának.
Ez utóbbi kategóriából elsősorban kell Egressy Béniről megemlékezni, aki Petőfi-dalaival mint első tört utat a magyar újabb dalirodalomban. Az ő Télen-nyáron, Ereszkedik le a felhő, Ez a világ amilyen, nagy, Kis furulyám, A virágnak megtiltani nem lehet stb. dalai mind oly elévülhetetlen becsűek, amelyekben a magyar nép- és műdal első mezsgyéi bámulatosan összeforrnak. Mellette leginkább kimagaslik Simonffy Kálmán, ez a magyar géniusztól oly nagy mérvben megihletett naturalista dalíró, aki Petőfi számos költeménye megzenésítésével a legnépszerűbb emléket hagyta maga után. Az ő Te vagy, te vagy barna kis lány, Pusztán születtem Világos kék a csillagos éjszaka, Tarka madár, Beh szomorú ez az élet stb. népdalai kitörülhetetlenül vannak a nép szívébe bevésve. És Petőfi két kiváló naturalista megzenésítője mellett egész sorozatát lehetne még felhozni azoknak, akik több-kevesebb szerencsével szerepelnek a magyar zeneirodalomban mint Petőfi megzenésítők.
**
Az ötvenes évektől kezdődik aztán az az időszak, amikor a magyar zeneírók legkiválóbbjai Petőfinek nemcsak népdalai s kisebb keretű lírai, hanem nagyobb szabású drámai, hazafias és hősies költeményei megzenésítésére is vállalkoztak. Az első e nemű kezdeményezés Lorenz János karnagyé az ötvenes évek elején, mikor Petőfi Tied vagyok, tied hazám kezdetű hazafias költeménye megzenésítésével egy férfinégyes pályázatnál az első díjat nyerte el. Komoly irányú s nehezebb megoldású, szövegileg átdolgozott műkar volt ez, mely ma is értékes termék, s mely által a hazai karirodalom a további évtizedekben nagy fellendülést nyert. A későbbi országos dalünnepeken gyakran lehetett aztán találkozni Petőfi megzenésítéseivel, melyek részint kötött versenydarabokul, részint nagy tömegű összkarokul szolgáltak és szolgálnak folyton. Mint versenydarab 1884-ben Miskolcon Huber Károly Talpra magyar-ja, 1882-ben Debrecenben Liszt Ferenc Magyarok istene (közös kar), 1886-ban Pécsett Hubay Jenőnek szintén e szövegű versenykara s 1892-ben Erkel Ferenc Elvennélek én kezdetű összkara, nyolc cimbalom kíséretével, a magyar műzene-irodalom maradandó becsű termékei. De Petőfi szelleme a női vegyes karirodalmat is megtermékenyítette, ide nem számítva a magyar műdalirodalomnak azt az igazán gazdag készletét, amely bátran kiállja a versenyt bármely más nemzet hasonló válfajú termékeivel. Régibb és újabb zeneírónk között számosan voltak s vannak, akik egész rajongó nemzeti kultuszt űztek s űznek Petőfi költeményei megzenésítésével. Ilyenek – hogy a sok közül csak néhány kiválót említsek – Hubay Jenő, aki vastag kötetet bocsátott közre, melyben számos Petőfi-költemény van szellemdúsan és magasabb színvonalon megzenésítve; Zimay László, akinek a többek közt Boldog éjjel című dala egy darab kohinur a magyar dalirodalomban. Engeszer Mátyás, Gaal Ferenc, Káldy Gyula, Lányi Ernő, e sorok írója s még sokan számosan úgy a magánének, mint a férfi- és vegyes kar terén ihlettségük javát öntötték a Petőfi-költemények megzenésítésébe.
**
(...)
De a szózene mellett Petőfi szelleme a magyar absolut zene talaját is új irányban termékenyíté meg. Költeményeiből vett sorok, mottók s idézetekkel, mondhatni, külön magyar zenei műformák s hangulati képek keletkeztek. Mert a nemzeti nagy költő-géniuszok, a velük legközelebb rokonságban álló zeneköltőket mindig befolyásolják s amit ők fantáziájukkal elébük rajzolnak, az mind felfogható s átérezhető formákat nyer a zene hangjaiban, s mentül nemzetiebb tartalma van a költő alkotásainak, annál inkább rokonérzésekre hangolja a zeneköltőket is.
Ezt tette Petőfi is az ő tiszta nemzeti költészetével, ezért lesz ő mindörökké minden magyar zeneköltőnek lelkesítő forrása.
(Forrás: Petőfi-album 110-113. old. – Athenaeum Irod. és Nyomdai R.T. Bp., 1898.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése