Boáz pihenni tért, fáradtan elterült,
Egész álló napon a szérün dolgozott ma,
Aztán szokott helyén ledült a jó vacokra,
S búzás vékák között álomba szenderült.
Ez aggnak földje volt, búza- és árpaföldek;
A lelke egyenes, bátor a pénze sok;
Malmának a vize nem hordott iszapot,
S kohója lángjai pokollá nem hevültek.
Ezüst szakálla volt: áprilisi patak.
Sose volt zsugori: ha látta a határba,
Hogy tallózva bolyong az inséges, az árva,
"Hullassátok neki - szólt - a kalászokat!"
E férfi tiszta volt, sosem járt görbe utat;
Öltönye: becsület, az inge, mint a hó.
S az éhezők felé szünetlen csorduló
Zsákjai mind, akár a piactéri kutak.
Jó szívvel juttatott, de nem pazalta pénzét;
Az asszonyok Boázt ifjúnál többre nézték:
Az agg a nagy, noha a fiatal a szép.
Az aggastyán, aki az ős forrásra tér meg,
Múló napok közül örök napokba lép;
Vad láng izzítja föl az ifjak szép szemét,
De tiszta fény dereng szelíd szemén a vénnek.
Így aludt népe közt Boáz, sütött a hold,
Körötte szerteszét romszerű, néma malmok
És komor arató-csoportok, néma alvók;
És mindez régesrég, sok ezredéve volt.
Izráel fő joga akkor bírákra szállott,
S a lomha föld, ahol a sátoros nomád
Fürkészte nyugtalan a szörnyek lábnyomát,
a vízözön miatt még lágy iszapban állott.
Ledőlve így aludt Boáz a lomb alá,
Mint egykoron Judit és hajdanába Jákob,
A szeme csukva volt, mégis a mennybe látott
S megnyílt neki az ég, s egy álom szállt reá.
Látott pedig Boáz egy óriási tölgyet,
Mely ágyékán fakadt s a kéklő mennybe ment.
Egy nép szállt rajta föl nagy láncban, egyre följebb,
Lent egy király dalolt s egy isten hunyt ki fent.
És suttogott Boáz álomi hangja halkan:
"Lehetne, hogy e törzs belőlem kelne? - Nem,
Hisz nyolcvan éves is elmúltam, istenem,
S nincs asszonyom se már, és nincs fiúi sarjam.
Rég volt, hogy akivel aludtam, az a nő
Az ágyadért, Uram, az ágyam odahagyta,
S még ma is úgy vagyunk egymásba forrva-fagyva,
Én félig holt vagyok, és élő félig ő.
Új sarj születne még, új sarj az én ölemből?
Mikép lehetne ez? Lehetnék még atya?
Győztes az ifjúnak minden szép hajnala,
S úgy kelnek napjai az éji győzelemből.
De didereg az agg, mint nyírfa levele.
Magamban élekén, hull rám az este, - sírva
Lankad le özvegyi lelkem a méla sírba,
Mint szomjazó ökör hajlik a víz fele."
Így suttogott Boáz a révült éjtszakába,
Álomba hullt szemét az Úrra vetve fel;
S mint cédrus a tövén a rózsát, ő se látta,
Hogy lábánál, odább, egy ifjú nő hever.
Mert míg ő szunnyadott, egy moabita asszony
Dőlt lábaihoz, a meztelen mellű Ruth,
Remélve-várva, hogy vak álmot és borút
A fénylő ébredés sugara elriasszon.
Boáz nem tudta, hogy egy asszony is van ott,
S nem tudta Ruth, az Úr mit akar tőle-véle,
Az aszfodéloszok friss szaga szállt feléje,
És Galgala fölött az éj sóhajtozott.
Felséges, ünnepi nászíze volt az árnynak,
Bizonnyal angyalok libegtek szanaszét
Az éjben, s itt-amott valami enyhe-kék
Csillámlott-suhogott, talán a lenge szárnyak.
Aludt és súlyosan lélekzett ott a vén,
Neszével elvegyült a lágy mohán futó hab.
Az édes erjedés ideje volt e hónap,
A liliom nyitott a dombok tetején.
Merengett Ruth s Boáz aludt; ez volt az óra,
Midőn setét fű közt szól tétova kolomp,
A mennyég végtelen, szelíd jóságot ont,
S megindul csöndesen az oroszlán a tóra.
Úr és Jerimadet városa még aludt,
A csillagsűrűs és zománcos tüze mély volt,
Az árnyvirágokon a finom, könnyű félhold
Szikrázott nyugaton és föltekinte Ruth
A fátylai alól, szelíden eltűnődve:
Mely örök arató, mely fényes égi úr
Járhatott arra fönn s vetette hanyagul
Sarlója aranyát a csillagos mezőbe?
(Ford.: Kardos László)
*
Hugo, Victor francia költő (1802-1885). A francia romantikus költészet vezető alakja. Lírában, regényben és drámában egyaránt hatalmas sikereket ért el. Forradalmisága még nem szocialista, de bátor és nagyhatású. Törhetetlen erővel harcolt a francia reakció ellen és hosszú időt töltött emigrációban. Költészete rendkívül széles skálájú, az aktuális közélet és a magánélet élményei mellett feldolgozza a világtörténelem nagy mozzanatait is. Műveit haladó szemlélet, az emberiség nagy érdekeiért hevülő nemes pátosz hatja át.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése