Rózsaszínű májusi délután Pejacsevich Albert gróf félrecsapja fején kemény, fekete kalapját (nem cilinderét, amely az új lóversenytér megnyitása óta olyan divat lett Pesten, mint a béke boldog éveiben sem volt), zsakettben és csíkos fekete nadrágban ünnepelnek az urak, mintha azokat az esztendőket akarnák visszahozni, amikor még Király-díjakat futottak a pályán, százezer szem nézegette a felhők furcsa alakulásait a látóhatáron, fodrásznők, varrónők, hipnotizáló nőszabók, rejtelmes életmódot folytató tipszterek és megközelíthetetlenül büszke fiákeresek jelentek meg a horizonton - álomba ringatta magát mindenki, akinek némi igényjogosultsága volt pesti embernek látszani, amikor versenylovak és a versenylovak emberei kihirdették a városban, hogy megérkezett a Király-díj napja. (Ó, bizonyos, hogy a masszírozónők fertályórával korábban keltek, a mágnások palotáiban korábban terítettek, és a polgári házaknál sem volt könnyű testi sértés azért, ha ezen a napon megkozmásodott a leves. Pest bohó, gyöngyvirágos fiatalkorát éli - százezer szempár borul el, ha déltájban rossz külsejű fellegek jönnek a város felé a budai hegyek felől. Élni vágyik minden cipőszalag a városban, és még a legöregebb gérokkok is azt hiszik, hogy újra divatba jöhetnek.)
*
1925-öt írnak az évszámlálók, és Pest olyan ragyogva lép elénk a kőbányai határban épített új lóversenypályán, mint valami ezüstlakodalmát ünneplő násznép, amely tehetségén fölül is emlékezetessé akarja tenni azt a napot, amikor ragyogva és ifjan elindult azon a pályán, ahol annyi öröm és balszerencse várakozott rá, ahol valódi, gáncs nélküli lovagok, majd tolakodó, gyanús egzisztenciák nyújtogatták feléje a karjukat, hogy a zöld gyepre bevezessék. Pest a mai Király-díj napján megint elővette azokat a trükkjeit, amelyekkel hajdanában boldogult - kábító volt és gazdag volt, jómódot hazudott, és szegény volt, könnyedén sétált végig a gyepen, holott kétségbeejtően szorította a cipő, és szoknyáit, ruháit oly gondtalanul lengette, mintha az a májusi cserebogárral együtt termett volna. A boldog, unalmában kövéredő, vagyonosságában tokásodó vagy jólétében fogyasztókúrát használó Pest mutatkozik meg egy délután olyan női ruhákban, amelyeknek megrendelésénél, szabásánál, próbájánál kénytelen-kelletlen Turf-Kalender-olvasóvá válik az a csoszogó nőszabó is, aki koránál fogva már mentesítve érzi magát a szenvedélyes dátumok hatásai alól... Igen, azok a nőszabók is izgalomba jöttek a városban, akik már olyan magánzóknak képzelték magukat, hogy sem az újholdat, sem a májusi napot nem találták érdemesnek számon tartani kuncsaftjaik szempontjából - most pedig a Király-díj napján vakká varratták szabónőiket, ők maguk pedig az új lóversenytér karzatáról repesve várták mindazokat a sikereket, amelyeket a divatos, rózsaszínű ruhák a turfon elérnek. A nőszabók - de férfiak sneiderjei is nemhiába karikázták be ezt a napot a maguk naptáraiban. Pejacsevich gróf félrevágta kalapját, és lova - Montaltó - olyan tempóban nyerte meg versenyét, mint akár azok a lovak, amelyeket Teleki gróf (Rascal gazdája) valaha hipnotizált e verseny lefutása előtt.
*
Montaltón kívül is mindenki ott volt, akinek valamely köze volt az ünnepélyes Király-díj lefutásához. Már előbb említettem azokat a gavallérokat, akik úgy megszokták ebben a slendrián országban a nehéz cilinderkalap viseletét, mint akár a háború alatt az egyenruhát. Aminthogy valamikor a múlttá válott években nem sok sánsza volt annak a jelenlevőnek, aki csukaszürke ruha nélkül jelent meg a hiúság várában - ugyancsak napjainkban még a legkegyesebb hölgyek is csak azon férfiakra ajándékozzák pillantásaikat, akik a Magyar Lovaregylet (Jockey-Club) megállapodása révén cilinderben ünneplik meg egy hét múlva is az új pálya megnyitásának örömeit. Most a cilinder lett az az új divat, amelyről száz lépésnyire megismerik az igazi, vérbeli sportsmant - habár e sorok sokat látott írója látott tegnap délután kürtőskalapot olyanoknak is a fején, akik nem tekinthetők kizárólagosan a lelkes lóversenybarátoknak. A divat előbb-utóbb mindig degradálja magát. Bizonyos, hogy Batthyány Elemér a jövő heti versenynapokon már más kalapban fog megjelenni. Lefutották a Király-díjat, ezzel az új pálya méltóan fölavatódott, a kövér, kis ügynökök jövő vasárnap csodálkozva nézik, hogy cilinderkalapjuk alól vetett arcátlan mosolyukra hozzájuk hasonló arcátlanság vigyorog vissza.
*
Fölvonultak a békeesztendők színei is... Vörösek, fehér szegéllyel, feketék vörös sapkával, vörös csíkosok, kék ujjak, aranysárga sapkák, de a legnobilisabb volt az a szám, amelyet egy öreg sportsman hordat lovászaival: a szalmasárgát az égszínkék ujjakkal. Zichy Béla gróf színei ezek - mindig tiszteletre méltóak voltak és maradnak azonkívül is, amilyen megjegyzések, átkok, káromkodások kíséretében emlegették őt tegnap azok a polgártársaink, akik táskával a nyakukban jelennek meg a lóversenytéren, és szokás szerint meggazdagodnak. Nem, tegnap nem vittek haza bérházak vagy selyemharisnyák megvételére való összeget a ringjükből. Az öreg gróf lova híven, csalhatatlanul, szilárdan, mint egy régi világbeli becsületszó, futotta le versenyét. Favorit volt, és megnyerte a Király-díjat.
A népszerű József főherceg debrecenies ötösfogata körül az automobilok százai. A hangulatos, meleg érzésű, elgondolkozó Király-díj elmúlása után az emberek megint visszazökkentek szokásos illemszabályaik közé, kesernyésen, gyanakodva, rosszat szimatolva futottak a kocsik a savanyú Pest felé.
(Forrás: Krúdy Gyula: Álmoskönyv – Tenyérjóslások könyve)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése