2017. ápr. 11.

Vajda János: Adjon isten!



Adjon isten, ami jó nincs,
Vegye el azt, ami rossz!
Verje meg, ki a hazának
Veszedelmet, kárt okoz!
Én édes atyámfiai,
Szólanék egy keveset,
S ha nem igaz szóm, az isten
Ugy verjen meg engemet.

Azt pedig ne is csodáljuk
a mostani napokban,
Hogyha az igaz magyarnak
Oly nagy mondhatnékja van!
Mert eddig a szegény magyar
Ha valami baj akadt,
Panaszkodhatott magának.
Szólani sem volt szabad!

Hej mert nem csak karjainkon
Volt az átkozott bilincs.
Kötve volt nyelvünkön a szó,
A beszéd, e drága kincs!
Csak magával tépelődött.
Aki valamit tudott.
betörött a feje, aki
Igazat mondogatott.

Hej ha tudnák ugy, miként én
Még a régiebbeket,
Igaz mondásért milyen sok
Jó  magyar megszenvedett!
Majd azt rendre elbeszéli
Az igaz história,
Én ha most elmondanám, tán
Szivem is meghasadna.

Elég az hozzá, hogy jóra
Fordult sorsunk kereke,
Áldassék is de ezerszer
A magyarok istene!
Ki mondjuk most a dolognak
Igaziját, velejét,
Akinek nem kell igazság
Mi törtjük be majd fejét!

Nem volt eddig a szegénynek
Egyebe az ég alatt
Subájánál, mely véletlen
Nyakacsigáján maradt,
Lopott, rabolt s a szegényt is
Rabolták idegenek,
No de már ezt mindeniknek
Az isten bocsássa meg!

Jövendőben gyönyörűség
Lesz már a mi életünk,
Kiszenvedtük büneinket,
Már többet nem szenvedünk.
Gazdag már most a szegény is,
Mert egyenlő és szabad,
Aki most is sopánkodik
Vigye el a muszka had!

Szép lesz majd ha minden ember
A hazáért kardra kél,
S a magyarok istenére
Tanitja azt, ki nem fél.
Ha valaki szabadságát
Meg akarja sérteni,
A multakra emlékezik,
És meg fogja védeni.

Háborukat is viselhet,
De nem a más javáért,
Saját jó magyar hazája
Szabadság és törvényért.
Majd a hadi sátrak alatt
Együtt áldomásozunk,
Mind szabadok mind egyenlők,
S össze is csókolkozunk.

Akkor aztán rohanjon ránk
Az a szolga muszka nép,
Fogadom, hogy sirva szalad
Hazájába aki ép.
Akkor aztán majd vigadva
Hazafelé indulunk,
S azon a jó magyar földön,
Széles rendet aratunk.

Ha délfelé jár az idő
A kepébe beülünk,
Hogy mi hir van a hazában,
Az ujságba tekintünk,
S míg jószágaink legelnek,
Gyermekeink olvassák,
Minő nagy és hatalmas lett
A szegény Magyarország!

Nem hiába emlegettük,
Hogy megvirrad valaha,
Most ugyan betölt csordultig
Kivánságunk pohara.
Igyuk ki most a hazáért
Ezt a teli poharat, -
Adjon isten a hazának
Sok jó hazafiakat!

Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.