Az
Amadék ősi fészkében, a csallóközi bősi kastélyban a 18. században szinte
örökös volt a viszály. A kastély ura, Amade Antal, a klasszikus műveltségű
főúr, az aranysarkantyús vitéz nem fogyott ki a perpatvarokból, a
pörösködésből, a családi viszályból. Élete nagy részét a kastély könyvtárában
töltötte, ahol a múzsákkal társalogva szerelmes, istenes és elmélkedő verseket
írt.
Fia,
Amade László 174-ben született Bősön. A nagymúltú és gazdag család sok reményt
fűzött a gyermekhez Gondos nevelésben részesült: a jezsuiták győri és
nagyszombati iskolájában, majd pedig a gráci egyetemen tanult s bölcsészdoktor
lett. A gráci egyetem jeles és előkelő iskola volt, s ebben az időben élte
virágkorát. Alig száz évvel előbb Zrínyi, a „költő és politikus” is itt tanult,
hogy tanulmányai befejezése után – mint a kard és a lant hőse – a késő
utódoknak példát mutasson az igazi hazaszeretetre. Amade László is sokoldalú és
mélyreható műveltséget szerzett itt, ahonnan mint képzett ifjú, kiváló szónok
és jeles tollforgató került haza a fenyőfák övezte ősi bősi kastélyba, amely
hajdan tornyokkal és vízárokkal megerősített várkastély volt. az élet zajára és
szépségére vágyakozó fiatal bölcsészdoktor apja és a jólétben tobzódó gazdag
csallóközi földesurak társaságában élte az akkori nemesurak életét: kártyázott,
mulatott, szórakozott, - s verset írt és dallamot dúdolt a maga gyönyörűségére
és mások szórakoztatására. A kastély boltozatos termeiből nemegyszer még
pirkadatkor is messzire elhallatszott a bősi erdőben a nótaszó, a vidám
mulatozásnak. Amade László hegedűjének és flótájának a hangja. A koccintgatók
nem törődtek a világ száz bajával, nem törődtek a nagymajtényi síkról
szétszóródott árva kurucok sorsával… De a költő sokszor magukra hagyta a
mulatozókat, visszavonult, hogy belső kényszernek engedve dallamos versben
fejezze ki érzelmeit.
Aztán
járta a határt. A 190 000 hektárnyi, vér- és verejtéköntözte Csallóköz, az
„Aranykert” a nemesi előjogokat élvező Pálffy, Apponyi, Bartal, Kulcsár, Kondé,
Hegedűs, Bittó, Illésházy, Bacsák, Amade stb. családok kezén volt. Amade
Lászlónak több helyen volt birtokrésze. A társaságkedvelő költő nemegyszer megfordult
Várkonyon, Csallóköz-Nyéken, az ősi Csütörtökön – amely állítólag már a rómaiak
idejében is lakott hely volt -, ahol hét porta adózott neki, aztán
Siposamadekarcsón, amely még a múlt század elején is az Amade családé volt,
továbbá Felbáron, ahol kastélya
volt,
de legjobban Bősön szeretett tartózkodni, ezen a besenyő-telepen, amelyről már
112-ben történik említés, s amelyet az Amade család IV. Béla királytól kapott
adományul. Bősnek valamikor buja növényzete és messze földön híres gyümölcsöse,
ménese és tehenészete volt. Ekkor még hozzá tartozott Varjas, Tejke és
Feketeerdő is. Itt szeretett sétálni a költő, meg az „Öregduna” partján. Itt
szőtte világi énekköltészetének első strófáit, itt dúdolta könnyed
verselőkészségről és fejlett verstechnikáról tanúskodó sok szép költeményét.
De
nyugtalan természete csakhamar megunta a kúriák, a nemesi udvarházak egyhangú
életét, közpályára vágyott, az ország akkori fővárosába, az alig 30 000
főt számláló Pozsonyba, ahol mint nemesi apród élt Eszterházy udvarában. Itt
három évig élvezte az udvar pompáját, három évig élte a léha főúri társaság
vidám, fényűző, pazarló életét. A sok bál, a sok mulatság azonban sokba is
került. A könnyelmű fiatalember nem győzte pénzzel a fényes udvari életet,
adósságokba keveredett, és nemsokára összecsaptak feje felett a hullámok.
Bajában mindenki elhagyta,még kicsinyeskedő, vagyonimádó, zord atyja és kőszívű
anyja is. Pozsonyból szinte szöknie kellett hitelezői elől. Becsületbeli
tartozásának rendezése után búcsút mondott a közpályának. Apja kívánságára
érdekházasságot kötött: feleségül vette a költő Orczy Lőrinc testvérét, Orczy
Zsuzsannát. Házassága nem volt szerencsés. Felesége, majd egyetlen leánya is
nemsokára meghalt.
Ezután
a katonai pályával próbálkozott, s mint huszárkapitányt Olaszországba
vezényelték, ahol a lombardiai hadjáratban vitézül harcolt a spanyolok ellen.
katonáskodása során a Mária Terézia trónját védő nemesi felkelésben ezredes,
majd tábornok-segéd lett. az élet szépségeire mohón vágyó világfi a hadiélet szenvedései
közepette sem feledkezett meg az élet örömeiről. Alaptermészete a vidámság
volt. Modern hedonista volt, aki az élet céljának és a legfőbb jónak a gyönyört
tartotta. Grófnőknek és más szépasszonyoknak udvarolt, s a mámoros éjszakák
gáláns kalandjairól országszerte beszéltek. Beszéltek, mert maga sem titkolta őket. A rokokó-szerelem költője
ekkor írja költői hagyatékának legtöbb énekét és dalát a boldog nőtlenségről és
a terhes házaséletről. A költő gazdag érzelemvilága új dalban, új szerelmes
nótában, sok szép virágénekben nyilatkozott meg. Hedonisztikus költészete vagy
tizenöt nő iránt érzett fellobbanó szerelméről tanúskodik. De nemcsak szerelmi
vallomást tükröznek a költemények, hanem szemrehányást, csalódást, esdeklést,
kétséget, reményt, boldogságot, odaadó szeretetet és gyöngédséget, szenvedélyt
és megbocsátást. Tükrözik a vérbeli, született költő érzékeny, állhatatlan,
szenvedő, de könnyen megvigasztalódó szívét. Verseiben kibontakozik a költő
egyénisége, és színes, szép szavakban formálódik a pillanat érzelme, s az
érzelem hangulata. És ez költői művészetének az ereje. Ez a közvetlen lírai erő
előtte csak Balassiban, utána pedig Petőfiben volt meg párját ritkító,
színpompás gazdagságban.
Végrendeletében
a költő atyja, aki egész életében távol tartotta magát a politikai
mozgalmaktól, s aki élete alkonyán még osztályától is elfordult, arra kéri
fiát, hogyha még egyszer megnősül, lehetőleg polgári leányt vegyen el
feleségül. S a költő másodszor is megnősült: egy gazdag brünni polgárcsalád
lányát vette feleségül, akinek a hozományából kiválthatta birtokait és
rendezhette egész életében teherként ránehezedő adósságait. De ez a házassága
sem mondható szerencsésnek. Mintha ezt a családi hagyományt is a szüleitől
örökölte volna, akik külön éltek és fáradhatatlanul viszálykodtak egymással a
birtok miatt. Tíz év után a lobbanékony vérmérsékletű és szeszélyes természetű
költőt a felesége elhagyja. A gyermektelen költő megválik a katonaságtól,
rendezetlen birtokain gazdálkodik, pörösködik a rokonsággal – még saját
anyjával is -, mulatozik, verset és dallamot komponál, és élete alkonyán –
ájtatoskodik. Ilyen hangulatban istenes énekeket is írt, s ezeket Buzgó szívnek énekes fohászkodásai
címmel, dallamok kíséretében nyomtatásban is kiadta. Doktori értekezése is
megjelent nyomtatásban. De szerelmes énekei csak kézírásos énekeskönyvekben
jártak kézről kézre, főként a Csallóközben. Egyik-másik dala országszerte
elterjedt. Közben kinevezik az udvari kamarához tanácsossá, és az aranykulcsot
is megkapja. élete utolsó éveit fölváltva Pozsonyban és Felbáron töltötte.
1764. december 22-én halt meg Felbáron.
Amade
László élete kalandos szerelmek láncolata. Szerette a víg életet és a szép
verseket. Költőelődei közül a két ünnepelt poéta: Balassi Bálint és Gyöngyösi
István nőtt a szívéhez, no meg az erotikus elégiák ünnepelt költője, a szerelem
ellenállhatatlan varázsú dalnoka, a római Ovidius. Vagy kétszáz verset írt.
Egyforma könnyedséggel verselt latinul, magyarul, szlovákul és németül.
Vendégeit nemegyszer lepte meg étkezés közben írt, rögtönzött, dallamos
verseivel. Verseinek középpontjában a költő érzelemvilága áll. Amade a forma
nagy művésze volt. Nem állt a műköltészet hatása alatt, de ismerte a magyar, a
szlovák és a német népdalköltészet termékeit, és ismerte az olasz
dalköltészetet is. Munkásságával – Négyessy László szavaival élve:
„Fönntartotta a magyar irodalmi dal folytonosságát…” És ez Amade legnagyobb
érdeme. Sok versén szinte érezni lehet, hogy táncdalnak készült. Bonyolult és
nagy művészetre valló versformáiban szinte halmozza a díszítőelemeket.
Legnépszerűbb
és legismertebb alkotása a magas művészi színvonalú, tizennyolc versszakos,
szép toborzóéneke, a Katonaének. Ezt
a verset Arany János és Kodály Zoltán is megzenésítette. Ki ne ismerné legalább
az első versszakát?
A szép fényes katonának
Arany, gyöngy élete,
Csillog, villog
mindenfelől
Jó vitéz fegyvere;
Szép élet!
Víg élet!
Soha jobb nem lehet!
Hopp hát jöjjön
katonának,
Ilyet ki szeret.
A
költemény egyik versszaka arról tanúskodik, hogy a tisztán látta az elnyomott
és kizsákmányolt jobbágy szomorú helyzetét:
Itthon rajtunk eret
vágnak,
Kiontjuk vérünket,
Nincs böcsüllet,
fizetnünk köll,
Érezzük sebünket;
Rossz élet! Gaz élet!
Gazabb ennél nem lehet!
Ezzel
a néhány sorral, amit minden bizonnyal a költő hangulata rögtönzött versszakká,
Amade bepillantást nyújt a korba, mikor a jobbágy vállára nehezedett minden
teher, amikor kilencedet, tizedet, robotmunkát és sokfajta adót kellett
fizetnie a szegény nép gyermekének, akit megfosztottak a pályaválasztás, a
házasodás és a tanulás szabadságától. Akaratlanul is a parasztság embertelen
helyzetét, feljajduló fájdalmát, elkeseredését és elégedetlenségét: a 18.
századot tükrözik ezek a sorok.
Amade
László életét és költészetét tanulmányozva bepillantást nyerünk a múlt
életviszonyaiba, a főúri családok s a társadalom laza erkölcsi fölfogásába és
életébe. A tájkutató munka során a fejlődés történeti törvényszerűségei
megtanítanak bennünket értékelni és megbecsülni az értékeset és művészi szépet,
és megbecsülni az értékeset és művészi szépet, és megtanítanak levonni a
tanulságot a jelen és a jövő számára. Feladat és szolgálat sajátos
műveltségünknek és a múltnak értékelése, - főként a Csallóközben, ahol olyan
kevés író, művész és tudós élt, s ahol aránylag nincs sok történelmi emlék.
O. F.
Forrás: A Hét 1966. 11.
évf. 10. sz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése