A
Pesti Hírlap 1844. 380. számában, 578. l. a „Fővárosi Ujdonságok” rovatában
aug. 22-én a következő cikk jelent meg „A napokban egy históriai nevezetességre
vergődött kávéház holmi fokoskorbeli sallangmaradvány színhelye volt; négy vagy
öt cigányfiú rontotta egy sarokban a levegőt fülsértő recsegtetésivel, s a
szilajság nem legharmoniasb accordot rikácsolt ama faluvégre illő cincogáshoz,
kitárván egyúttal a szárnyajtókat is, hogy szabad folyást engedjen széles jó
kedvének, vagy az utcai sokaság bámulatában keresse dicsősége nagyszerűségét!
Isten látja lelkünk! senkinek sem irigyeljük jókedvét, a jó zenére sem
haragszunk, sőt jókedvünkben még magunk is felrúgjuk a port: csak azt nem
vagyunk képesek felfogni, hogy ordítozásban miképp telhetik kedve embernek!
jobb ilyenkor nyugodni.”
E
cikkre Petőfi válaszolt a Pesti Divatlapban (auguszt. 5. hetében, 1844. 9. sz.
278-9. l.), mely már közölve volt ugyan* (* Halasi:
Petőfi reliqu. 87. l.),
hanem mi a teljesség kedvéért újra adjuk, különben is ama közleménybe pár,
habár lényegtelen hiba is csúszott be.
„Cáfolat.
A pesti-hírlapi fővárosi újdonságok írója a 380. számban olvasóit bizonyos
kávéházban történt eseményekről értesíti, miknek ő szemtanúja bizonyosan nem
volt: mert ha lett volna, kevés sorban nem hordana össze annyi valótlanságot.
Nem igaz, hogy „négy vagy öt cigányfiú rontotta
egy sarokban a levegőt fülsértő recsegtetésivel”, mert öt cigányfiún kívül
még az Egressy B. bandájától elpártolt két cigánylegény is ott volt. E ét
személyből álló társaságnak feje – ha a körülmények nem változnak – Rózsavölgyi
leendett, ki magát bandájával, úgy hiszem, már ajánlá is a nemzeti Körnek, s
talán csak nem teszi föl az újdonságok érdemes írója derék Rózsavölgyinkről,
hogy ő a Körbe „fülsértő recsegtetésekkel” tolakodjék. Nem igaz, hogy e
fülsértő recsegtetésekre „a szilajság nem legharmoniásabb accordot rikácsolt”;
nem igaz, miszerint azért tárattak ki a szárnyajtók, hogy az ott volt ifjúság
„az utcai sokaság bámulatában keresse dicsősége nagyszerűségét”, mert a kávéház
ajtai nyári, meleg időkben mindig nyitva állnak. – A szóban forgó kávéházat egy
idő óta némely urak mód nélkül szeretik gyanúsítgatni, pedig bizony kár! mert
lépjen be akármikor bármily becsületes ember, s nem fog olyasminek tanúja
lenni, mi józan ésszel megbotránkozzék.”
Petőfi
Erre
a Pesti Hírlap újdonságírója nem hagyván annyiba az ügyet, 383-ik számban (606.
l. 1844. szept. 1.) megint válaszolt, mely így hangzik: „Jól emlékezhetnek
nyájas olvasóink, miképp rovatunk egyikében említést tevénk vala egy históriai
nevezetességű kávéházbeli zajos vigalomról: ímé a Pesti Divatlap legújabb
számában P-úr búsult gerjedezésében ránk tekintvén megleckézett. Ahhoz képest
amaz igénytelen sorainkat úgy kérjük módosíttatni: miképp nem öt cigányfiú,
hanem hét cincogott; a szárnyajtókat nem azért nyiták ki, hogy a hármoniás
accord kellemeit az Uri utca annál akadéktalanabbul élvezhesse, hanem mert
melegök volt (hisszük). Mit P-úr józan észről beszél, azt túlhevült költői
képzelet szüleményének v. egyedi felfogás következményének tartjuk. Azonban
fájdalommal kell azt is megemlítenünk, miszerint ama P-úr védszárnyai alá
menekült kávéház udvarszobáiból, miknek ablakai nappal is félig függönyözvék;
az elmenők füleit rendesen pénzcsörgés és veszekedésmoraj háborgatja. Vagy tán
józan ész ebben sem botránykozhatik meg? Fájdalommal emlékszünk ugyan egy
időre, midőn az efféle koppasztási rendszerre kiváltságot vásárolhattak: de
mostan ilyesmit csak gyanítni is polgári vétek lenne.”
Erre
Petőfi új választ adott a Pesti Divatlapba, de a szerkesztő, Vahot Imre, nem
adta ki, ehelyett a következő megjegyzést tette a 308. lapon (1844. 1. 10. sz.
szept. 1-ső hetében):
-
„A pesti hírlapi fővárosi újdonságok írójának Petőfi újra megfelelt, de nehogy
e tárgy további kellemetlen hosszas vitára adjon alkalmat, ezen cáfolatot egész
terjedelmében nem közöljük, elégségesnek tartván azt kimondani, hogy Petőfi
legújabb cáfolatában ismét tényekkel igyekszik a Pesti Hírlapban közlöttek
ellenkezőjét bebizonyítani.”
Ezzel
a vita be volt fejezte. Petőfi pedig világosan azért védte ez ügyet, mert
általa az ő kedvencét, az öreg Rózsavölgyi Márkot találta megsértve, mint ki a
művészethez méltatlan zenészeket akart bandájába fölvenni.
Forrás:
Petőfi-Muzeum Kolozsvár, 1888. I. évf. 2. sz. (április-június)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése