Apróságok Petőfiről*

(* Az I-XVI. számú l. Petőfi-Muz. 37-40. l.)

XVII. A nemz. színház igazgatósága 1845. febr. 17-ről 3 drámai jutalmat tűzött ki. Ezek elseje egy, a magyar életből vett tárgyú, népies, de aljasságtól ment színműre szólt 1845. szept. 1-re szóló határidővel.* (* L. Pesti Divatlap 1845. 761-21.) A többek közt a 11. számú pályamű „Az obsitos” c. volt Petőfiből vett jeligével: Katona vagyok én, kiszolgált katona. Csak káplár sem voltam, mindig közkatona; a 7-dik számú volt a „Két gyám”. A kettő közül amaz nyert, melynek szerzője volt Kovács Pál* (* U.ott 981. l.). Ez eddig nem érdekes, hanem nov. 22-én előadatik e darab és megbukik, mire a P. Divatlap a következő igen jellemző megjegyzést teszi: „- Mi nem hisszük, hogy a 14 pályázó mű közt ennél jobbak ne lettek volna;s most már a bírálók másodízben bizonyíták be, hogy nem értenek a dráma bírálatához. S a kudarc, a megbukás nem Kovács Pált, hanem a bíráló választmányt sújtja, mely nemcsak hogy ítélni nem tud, de egyszersmind pártos és részrehajló is, miután Jókai művét azért mellőzé, mert azt vélte, hogy az a – gyűlölt Petőfié.”

SZINÉRI

A bíráló választmány utóbb csakugyan elfogadta előadásra a „Két gyám”-ot, de talán csak nem azért, mert kisült, hogy nem Petőfi írta?

XVIII. A Petőfi arcképét a Pesti Divatlap tulajdonképpen a „második év, első fele” első számában adta 1845. júl. 3-dikán, de a jelzés szerint a 14-ik számban. A borítékon a „Műmellékletek” közt így jelenti a lap: „l. Petőfi Sándor, egyik legnépszerűbb költőnk remekül talált arcképe. Rajz. Barabás. Nyomt. Walzel Pesten.” Ugyane számban jelent meg Petőfinek még 2 más költeménye: Költőnek lenni vagy nem lenni és Néprománc (l. Pet. Muz. I. 391. XIV.) A Pesti Divatl. önállóan is árulta e képet, utóbb a 21 szám borítékán hirdeti: „A P. D. kiadóhivatalában, s minden pesti műárusnál kapható: Petőfi és Lendvayné (mint Júlia) igen jól talált arcképe.”

Továbbá a 26. sz. borítékán az új évnegyedre szept. 25-én előfizetési jelentést adván, azt írja: „Új előfizetőinknek Kovács Pál és Petőfi arcképeivel is kedveskedünk. A szerkesztőség.

XIX. Petőfi addig megjelent műveit a Pesti Divatl. a 30. sz. borítékán (okt. 23. 1845. II.) hirdeti: „Petőfi Sándor munkái:

Versek. Első kötet.

A helység kalapácsa.

János vitéz.

Cipruslombok Etelke sírjáról.

Most hagyta el a sajtót;

Szerelem gyöngyei.

Sajtó alatt van, s novemberi vásárra megjelenik:

Versek. Második kötet.

XX. A Pesti Divatlap 1845. 1138-40. lapján egy Honvágyi nevű közöl egy levelet Feltre olasz városka székesegyházáról. A város a tiroli hegyek aljában fekszik s székesegyházában egy faragvány van, melyet így ír le: „A faragvány fehér alabástrom; egy 18 éves hölgy gyermekágybani haldoklását ábrázolja, - a kétségbeeséssel küzdő férj fejénél térdel a haldoklónak, nővére lábainál imádkozik, ipája mellére csüggedt fővel, s leverve a fájdalom miatt, egy karosszékben kéztörve zsugorodik. A lelkész a vonagló jobbján a feszületet csókolásra nyújtja, míg a háziak éjjeli pongyolában, s arcukon szívből fakadt sajnálat hű kifejezésével, a gyógyulási reményt elölő lemondással, csudálatosan meglepővé emelik a jelenetet.” … „E jelenet felett Petőfinek „Cipruslombok” című költeményéből, sok vers önkénytelen hangzott el ajkamon; szerintem úgy rá illett e kétségbeesett férjre, miszerint elkezdém hinni, hogy Petőfit szívimádottja elvesztésével ily helyzetbe sújtotta a sors.”…

XXI. A Pesti Divatl. 1845. II. 831-2 lapján egy Bérczy nevű levelet ír Veszprémből, hol műkedvelői társaság a kórház javára előadást rendezett s ezen többek közt „kiemelendő P. Dániel, ki Petőfinek „Ivás közben” című művét a kívánatig jól szavalá.”

XXII. A Pesti Divatl. 1845. II. 7979. l. Csalánfy nevű levelet ír Bécsből a szerkesztőnek s ebben Petőfi költeményeiről szól a következőkben: …”mint ígérém, Petőfi költeményeit érintem. – Ezek nekem tetszenek, s ha erkölcsiségben süllyedni kezdő korunkra nem sok írt látok is benne, mégis felkiáltok a nagy Lamartine szavaival:

„Qui que tu sois, Byron, bon au fatal genie,

J’aime de tes concerts la sauvage harmonie.”*

(* „Akármi vagy… jó vagy rossz szellem, tetszik.

Nekem dalodnak vad harmoniája.” U.ott)

Ennyit ezúttal róla… De még egyet! kegyednek ő, mint hallom, barátja… Szeretném, hogyha e pár sorokat figyelmébe ajánlaná:

S ez nekünk magyar irodalmi áldozatoknak igen kedves „emlék”

„Toujours joyeux, toujours content…

Je vais braver la misére

Cour la faire plus legére

Je la support en chantant…

Souvent la vie est importune…

J’ai mon fardeau… chacon a le sien…

La gaité est ma fortune…

La liberté voila mon bien…”*

(* Mindi vidám s elégedett,

Dacolok én a szegénységgel,

S hogy le ne sújtson engemet,

Könnyebbítek rajt énekléssel.

Az élet oly gyakorta nyom,

Teher van rajtam… mint van máson…

A jó kedv az én vagyonom,

És a szabadság boldogságom.” (u.ott)

leendne néha, midőn a tüskepályán alélunk. Hasonló fogna ez lenni azon erős szerekhez, miket az ájulók orra alá szoktak tartani, midőn lerogytak.”

E pár sor az 1845-diki 25. számban van a szept. 18-dikán jelent meg. Egy pár életrajzi körülményt, Petőfi 1844-diki és 45-diki pesti életét s a Versek I. füzetét tekintetbe véve, e néhány sor nagyon jóakaratúnak és értékesnek fog feltűnni.

XXIII. A Lisznyai Kálmán verséről Petőfihez, melyet e számunkban közlünk, a Hírlapi őr (Életképek. 1845. II. 60. l.) a Pesti Divatl. 14. számáról szólván, a következő megjegyzést teszi:

„- Petőfi Sándorhoz költemény Lisznyai Kálmántól… Legalább van egy dolog, miben a fiatalabb írói nemzedék valóban követésre méltó példát mutat sok veteranusnak és sokaknak saját fiatal bajtársai közül is; ők egyre-másra küldözgetik egymásnak a magasztaló leveleket, melyek vitelbérét a közönség fizeti, nyilvános tanúságául, mily nagy egyetértésben élnek egymással, míg némely mások az érintettek közül legfőbb kedvöket a perpatvarkodásban látszanak lelni. Egyébiránt a jelen versezet a költőnek a lap mai számához csatolt arcképét kíséri.”

XXIV. Az Életképek 1845. l. 99. l. (3. sz. jan. 18.) a következő hírt hozza a „Mi hír Budán?” c. rovatban: „- Több helyről tétetvén kérdés az iránt, miért nem jelenik meg a nemzeti játékszíni idei zsebkönyv? ezt – mint biztos kútfőből hallottuk – nem a kiadók figyelmetlenségének, mint inkább azon körülménynek kell tulajdonítani, miszerint legújabb időkben nálunk letelepedett rézmetsző Szerelmei úr, nádor őfenségétől elvállalt sürgetős műve miatt, az említett zsebkönyvbe szánt Egressy Béni és Szatmáriné asszonyság arcképeit még eddig el nem készítheté s így a különben egészen elkészült munka kiadását késlelteté. A beltartalomra is becses zsebkönyv, melyet Petőfi, Szigligeti s mások igen érdekes közleményei díszesítenek s fölülemelik azt hasonló kiadások mindennapisága fölött, pár nap alatt bizonyosan meg fog jelenni s a kiadók szívesen remélik, hogy a t. közönséget a késedelem miatt megengesztelendik.”

XXVI. Az Életképek 1845. I. 645. lapján „Divat” rovatban a köv. Petőfire vonatkozó apróság olvasható egy szerk. jegyzetben:

„- Becsüljük a jó, a jeles énekesnőket, mert ritka tünemény a szép emberi hang! - - Egyébiránt, mit gondol, nagysád? nem derék-e, hogy – miután Marra bennünket elhagyott, s Schódelnénk oly ritkán énekel – május van! s eszerint vigasztalhatjuk magunkat Petőfiként:

„Az operákban ki gyönyörködik?

Majd hallhat ott-kinn kedves operát.”

FERENCZI ZOLTÁN

Forrás: Petőfi-Muzeum Kolozsvár, 1888. I. évf. 2. sz. (április-június)