Petőfi

 

Petőfi Sándor élete semmiben sem tekinthető szokványosnak.

Szlovák származású szülei a kiskőrösi mészárszékbérlet után Kiskunfélegyházára költözve viszonylagos anyagi jólétet értek el, ami Szabadszálláson, a szintén alföldi városban még fokozódott. Az 1838-as dunai árvíz azonban mindenüket elvitte, ettől kezdve a szülők élete újrakezdések sorozatából állt. A költőt anyagi lehetőségeikhez mérten iskoláztatták, kezdetben egyre rangosabb intézményeket látogatott (Kecskemét /1828-1831/, Sárszentlőrinc/1831-1833/, Pest/1833 -1835/, Aszód/1835-1838/, Selmec 1838, Pápa/1841-41/).

Diákévei vándorélettel és színészi próbálkozásokkal tarkítottak, sokáig nem is döntötte el véglegesen, melyik pályát válassza. A színészet iránti vonzalma bosszantotta apját, mert úgy gondolta, hogy ez megy a tanulás rovására, pedig csupán arról volt szó, hogy a költő csak azt végezte kellő energiával és eredménnyel, amihez kedvet érzett. Szabadságvágya- és szeretete egész életét végigkísérte, ezt a korláttalan lehetőséget kívánta az egész nép számára megvalósítani, ezért küzdött költészetével, elveivel és tetteivel.

Néhány színészi epizódszerep után végérvényesen a költészet mellett döntött.

1842-ben az Athenaeumban megjelent első kinyomtatott verse (A borozó), 1844-ben első önálló verseskötete Versek címmel. Ezzel elindult a költői sikerek felé, ám életére a német nyelvű életrajzában megfogalmazott "Koldustarisznya és szabadság" jelszó maradt jellemző. 

1844 vége, 1845 eleje a sikerek ideje (A helység kalapácsa/1844.október/; János vitéz /1845.március/).

1845-1846 telén már átélte első, igazán mély emberi, alkotói és érzelmi válságát: fiatal kedvese meghalt, állás és lakás nélkül maradt, műveiről bíráló kritika jelent meg, és vidékre kényszerült szüleihez az irodalmi központot is jelentő fővárosból. Kényszerű remeteségben írta meg Szalkszentmártonban első remekműveit, amelyeket a "Felhők" - ciklusban foglalt egységes egésszé.

A válságból kilábalva ismét munkához jutott, megjelentek művei, szerződést kötött az Összes Költemények kiadására, sőt Bécsben kinyomtatták Dux Adolf fordításában az első német nyelvű Petőfi-kötetet. 1846 szeptember 8-án Nagykárolyban - útban Kolozsvár felé - megismerkedett későbbi feleségével, Szendrey Júliával, aki csodálója, társa s egyben buzdítója volt a költőnek. A kapcsolat minden szülői tiltakozás ellenére házassággal zárult megismerkedésük első éves évfordulóján.

1847-ben Petőfi erőteljesen a politika felé fordult, és radikális nézetei találkoztak a közvélemény szigorú igazságérzetével. Elvi álláspontját kritikus verseivel, határozott kiállásával tette hitelessé egyfelől, másfelől kiváltotta ezzel a bírált tábor ellenszenvét. A költő népszerűségének ettől kezdve semmi sem szabott gátat.

A kor megfelelő táptalaj volt a romantikus zseninek, tehetsége pedig meghozta a sikert. Politikai körökben is népszerű volt a hangja, sorra születtek programversei (A XIX. század költői, A nép nevében, Világosságot! stb.).

A költőnek kiterjedt irodalmi és politikai baráti köre volt, legszorosabb kapcsolat Arany Jánoshoz fűzte.

Olvasmányaival, műveivel tudatosan készült a nagy veszteségekkel járó világforradalomra, melynek fontos részét képezte a magyar polgári forradalom.

Házasságkötése után a "mézeshetek" idején újra megfogalmazta kettős célját:

 

"Egyik kezemben édes szendergőm
Szelíden hullámzó kebele,
Másik kezemben imakönyvem: a
Szabadságháborúk története!"

 

Beszél a fákkal a bús őszi szél, Koltó, 1847.szeptember

 

1848 eleje a szabadság és a szerelem kettős vonzásában telt, felesége éppúgy beletanult a fővárosi politikai világba, mint a költő. A március 15-e történéseit Petőfi kiáltványverse, a Nemzeti dal fejezi ki hangulatában a legszemléletesebben, az eseményekről a "15-dik március,1848" című vers számol be krónikaszerű hitellel.:

 

"Nagyapáink és apáink,
Míg egy század elhaladt,
Nem tevének annyit, mint mink
Huszonnégy óra alatt."

 

A felocsúdó Habsburg Birodalom nem fogadta el a forradalom vívmányait (áprilisi törvények), a túlerőben bízva fegyveres küzdelemre szorította a rebellis magyarokat. Soha nem látott erők mozdultak a szabadság megvédésére, Jellačić serege szeptemberben támadást indított a magyar önállóság letiprására, de a magyar honvédsereg Bécs irányába űzte a támadókat. Petőfi már a nyár folyamán figyelmeztetett a támadás lehetőségére, további küzdelmet szorgalmazott egészen a köztársaság eléréséig, radikális követeléseivel azonban elszigetelődött, elvbarátai is elmaradtak mellőle, még a kis-kunok is megbuktatták Szabadszálláson a követválasztáson. A költő látta az események alakulását, újabb válságkorszakot élt át. Ennek következménye az elemző költészet megjelenése, melynek legszebb példája "Az apostol" című elbeszélés. A mű a bibliai értelmű (krisztusi vagy mózesi) vezetővé válás útját, a vezető személyes tragédiáját mutatja be a költőével egyező életrajzi adatok felhasználásával.

Egyértelmű örömet csak a házassága és kisfia születése (1848. december 15.) jelentett. A téli szomorú hadi események után a sikeres tavaszi hadjárat ellenére eredménytelek voltak a politikai alkudozások. A nyári ütközetekben már a Szent Szövetség értelmében nyújtott külföldi segítséggel is szembe kellett néznie a magyar csapatoknak. A szabadságharc sorsa ezzel végérvényesen eldőlt. Az utolsó, elkeseredett harcokban szó szerint elvérzett a magyar szabadság. A kétségbeesett próbálkozások lélektani vetülete szintén jól követhető a költő verseiben.

 

"Tombolt a vész irtóztató erővel
A végitélet végórájaként
És ím mi élünk még és nem halánk meg,
Csak meghajoltunk, de el nem törénk!"

Jött a halál, Pest,1849,május 21.

 

Petőfi 1849 tavaszán veszítette el szüleit, apja március 21-én halt meg, anyja május 17-én. A költő nem vehetett részt apja temetésén, anyja halála után versben búcsúzott mindkettőjüktől.

A szabadságharc bukását a nemzet pusztulásaként élte meg, utolsó versében, a Szörnyű időben így fakadt ki:

 

"Szörnyű idő, szörnyű idő!
S a szörnyűség mindegyre nő.
Talán az ég
Megesküvék,
Hogy a magyart kiirtja.
Minden tagunkból vérezünk,
Hogy is ne? villog ellenünk
A fél világnak kardja."

 

Mezőberény, 1849, július 6-17.

 

A költő az utolsó pillanatig jelen volt a csatákban, haláláról felesége kutató keresése, a szemtanúk visszaemlékezése, Heydte osztrák császári tiszt jelentése, valamint román-magyar akadémiai kutatócsoport jelentése alapján elfogadhatjuk Szendrey Júlia keserű megállapítását: "legszorgalmatosabb fürkészéseim és bizonyosságot adó adataim tökéletesen meggyőzének afelől, hogy Petőfi Sándor az erdélyi csatákban esett el."

Pest,július 21. 1850.

 

A költő 7 évig tartó irodalmi működésével, rövid életével, legendás éleslátásával, politikai érzékenységével vonult be a magyar és az egyetemes kultúrtörténetbe. Azóta minden vele kapcsolatos emlékhely - különösen a születés és az eltűnés helyszínei - zarándokhelyekké váltak.

 

A költő 7 évig tartó irodalmi működésével, rövid életével, legendás éleslátásával, politikai érzékenységével vonult be a magyar és az egyetemes kultúrtörténetbe. Azóta minden vele kapcsolatos emlékhely - különösen a születés és az eltűnés helyszínei - zarándokhelyekké váltak.

 

Petőfi Sándor, a világszerte ismert és elismert költő 1823. január 1-jén Kiskőrösön született. A mindössze 26 éves életpálya alatt vált irodalmi, politikai és emberi legendává a magyar nép, és Magyarország szimbólumává elsősorban Európa, de az egész világ számára. Az európai irodalom változásának, fejlődésének szinte teljes évszázadot felölelő vonala a költő mindössze hét esztendőn át tartó irodalmi tevékenységében stációnként megtalálható.

Egyszerű szülők gyermekeként csak a saját erejének és zsenialitásának köszönhetően került be verseivel és prózai alkotásaival először a magyar, majd az európai irodalom vérkörébe.

 

1848. március 15-én a vértelen magyar polgári forradalom irányító egyénisége volt.

A kivívott szabadság megtartásáért folytatott harcokban esett el, egy hét és fél hónapos fiúgyermeket és egy 20 éves özvegyet hagyott maga után.

 
Halála óta személye és életműve különböző korok és népek előtt áll példaként, verseit több mint ötven nyelvre lefordították.

 

(Forrás: http://petofimuzeum.hu/hu/petofi.html)