Blazsek Ferenc: Panoptikum

A regény tengelyében egy csodálatos szerelem története áll. Alföldi Kálmán egy lóversenyen meglátja és megszereti Ostritz Lívia bárónőt. A színészt teljesen a hatalmába keríti a szerelem, mindenről és mindenkiről megfeledkezik és vakon, végzetszerűen rohan az ismeretlen után. Nem veszi észre, hogy ködképet kerget, hogy a bárónő helyébe egy bárnőt csempésztek.

Az olasz föld csodálatos színei és hangjai csordulásig töltik a szívét. Boldognak érzi magát, mint még soha. De a boldogság csak látszólagos és külsőségekben nyilvánul meg. Mögötte ott húzódik korunk életének minden árnyoldala, ocsmánysága. A Ganges vize csak messziről kék, közelebbről piszkos és lábszagú a mosakodó indusoktól.

Alföldi Kálmán romantikus szerelme és látszólagos boldogsága mögött megrázó reális hátteret festenek az elhagyott feleség szenvedései és az őt bekeríteni akaró ál-jóbarát sakkhúzásai. Ennek a háttérnek a rajza a regény legerősebb része. Az abszolút és a relatív hűség, a jó és a rossz összeütközése. Vágó dr. tudatosan taszítja barátját a fertőbe, mind mélyebbre, hogy ezzel hozzáférkőzhessék annak feleségéhez, a teljes becsületességet megtestesítő Gittához.

Csodálatos szerepet játszik a panoptikum viaszbábúja és két élő hasonmása: Ostritz Lívia, a szeszélyes bárónő és Miranda, az élvhajszoló táncosnő és egyben dothista papnő. Az első élő alakról az elérhetetlenség hajtja Alföldi Kálmánt a viaszbábúhoz, e másiktól pedig annak visszataszító élete.

A kis mellékalakok egész sora kapcsolódik még az előbbiekhez. Csipetke, a legjobban megrajzolt alakja az egész regénynek. A sajtó „Kukac” alakjában már több valószerűtlen vonás is van. Nagyon jó az éjszakai élet figuráinak rajza.

A legnagyobb szeretettel kétségtelenül Alföldi Kálmán alakját alkotta meg a regény írója. Egyéni vágyak és művészi ambíciók letéteményese Alföldi Kálmán. Nagy lángoló lelke és idealizmusa bele-beleütközik az élet valóságaiba.  A kulisszák mögötti világ is fájdalmas, sőt még több szenvedést is rejt, mint a rajta kívüli élet. Így ébredt a színész arra: „A Ganges vize csak messziről kék és tiszta, közelről piszkos és lábszagú a mosakodó indusoktól.” Ez Alföldi Kálmán tragikuma.

Ez ihlette Blazsek Ferencet, és ezért íródott az egész regény, amely kétségtelenül értéke a kisebbségi magyar irodalomnak.

(-gner) 

Forrás: Híd, I. évf. 1934. 2 sz.