„Rongyos vitézek”

Ez a facsimilében lapunk mellett közlött költemény címe. Az eredeti kézirat Ajtai K. Albert úr birtokában van Kolozsvárt. Facsimilénk 4/5 nagyságú photographia után készült. Az eredeti kézirat egy kékes levélpapír-levél, melynek egyik oldalára e költemény, a másikra a „Tűz” van írva ugyancsak Petőfi kezével. A kézirat kis betűjű s a legszebb Petőfi-kéziratok közé tartozik, mert Petőfi ismert szép írását teljesen föltünteti. Figyelmeztetjük az ismerőket, hogy névaláírásában itt még nincs az utóbb használt t az ismert módon áthúzva (l.  Petőfi-Múzeum I. füz. melletti facsimilét.)

A levélpapír egyik oldalán Bath (városnév) van jobbfelől a cifrázatba benyomva, mit a facsimile nem tüntet fel eléggé; a másik oldalon IV. 89 áll, bizonyosan nem Petőfitől, hanem vagy a cenzortól, vagy a kiadótól. Ugyanis Petőfi e két versét Urházy Györgynek küldte, ki Kolozsvárt egy „Unio” c. zsebkönyvet adott ki.* (* Teljes cím: Unio. Zsebkönyv. Szerkeszti Urházy. 1848. Kolozsvárt. Barráné és Steinnál. N. 8. 420. l.) Itt jelentek meg e költemények először.

Amint a facsimilén látható, a levél, melyen a 3 költemény van írva, össze van fűzve cérnával egy másik levéllel és lepecsételve a cenzori pecséttel, melyen világosan olvasható: SIGILLUM OFF. LIBROR. BEVISORAT. TRANSYLV. A másik levelen Pap Endrének van pár verse: Tragödia Heyne után I. és Rajnai népdal II-III.* (* Mindhárom Unio 412. l.) a fonalvég pedig a cenzori pecséttel leragasztva. E lapok tehát a cenzornál voltak s mivel a 4 lap I., III., IV. római számmal és 88, 89, 90, 91 lapszámmal van jelölve, e lapok egymás mellett álltak akkor is. A római számok tentával, a lapszámok piros irónnal vannak jegyezve.

Ennyit a kéziratról. Az Unio c. zsebkönyvben Petőfinek 5 költeménye jelent meg, nem csak e kettő. Ugyanis: Sept. 27. 1846 (25 l.), Isten csodája (108 l.), Erdélyben (236 l.), Tűz (410) és Rongyos vitézek (414 l.). A 3 első benne van az 1847 és 1848-diki teljes kiadásokban az 1846-diki költ. közt; de a két utolsó nincs. Ebből azt lehet következtetni, hogy mivel az 1847-diki és 1848-diki Összes költemények már megjelentek, mikor az Unio kiadatott, tehát a szerkesztő onnan vette át őket, e kettőt pedig Petőfi éppen és kizáróan a zsebkönyv számára írta s tehát egyiket sem vette föl a nevezett összkiadásokba s másodszor (az elkobzott kiadást nem számítva) csak az Újabb költemények közt jelentek meg (1861-diki kiad.) az 1847-ben írott költemények közt I. k. 187 és 191. l. Ez az oka, hogy a többinek mért nincs meg a kézirata, mert amint megtudhattam, K. Papp Miklós, a „Magyar Polgár” volt szerkesztője magától az „Unio” szerkesztőjétől kapta e kéziratokat s így maradtak meg.

A második kérdés, ismervén a kéziratok eredetét, az, hogy helyesen sorozta-e a 61-diki s utána az újabb kiadások e költeményeket az 1847-dikiek közé? és hogy a két költemény közül melyik teendő a kiadásokban elébb? A kérdés ez utóbbi részére a felelet egyszerű. Minthogy a költő egy levél két oldalára írta őket, a sorrend közönyös; de megjegyezzük, hogy a „Tűz” van a levélpapír első oldalán. E az már tiszta szeszély a 61-diki kiadástól, hogy a „Rongyos vitézek”-et közölvén előbb az I. 187 lapon, közbe dug két más költeményt s odarakja a 193. lapra a „Tűz” címűt. Egy új kritikai kiadásban egymás mellé teendők okvetetlen, mint ahogy a költő is írta őket, mégpedig elöl a „Tűz” s azután a „Rongyos vitézek” teendők a sorrend szerint; tehát éppen megfordítva, mint ahogy az eddigi kiadások adták.

A kérdés előbbi részére már nehezebb a felelet. Talán az a föltevés is ér valamit, hogy mert az Unio által közölt más három költemény is az 1846-dikiak közül való, tehát ezek is ez évből valók. Azonban nagyobb világosságot nyújt az a fölhívás, melyet Urházy György, az Unio szerkesztője 1846-ban tett közzé az akkori lapokban:

„Irodalmi felhívás. Az alulírt által tervezett, s tavaly több hír- és divatlapok útján közzé is tett „Unio” című szépirodalmi zsebkönyv -, nagy részint elhárítva levén az akadályok, melyekkel küzdenie e honban minden ilyszerű vállalatnak osztályrészül jutott, a jövő 1847-dik évre fog megjelenni. Alulírt vállalata elősegítésére azon reményben hívja föl a két testvérhon t. c. íróit: hogy egyesülve fűzendő szépirodalmi koszorújához, mely már eddig is – részint tettleg, részint ígéretben – mindkét honból, annyi jeles és buzgó ápolót vala szerencsés megnyerhetni, segédkezet még számosabban nyújtandanak; - becses dolgozataikat Kolozsvárra (Király utca 39. sz.) legfőlebb szept. 15-ig beküldvén. Kolozsvárt, júl. 12-kén 1846. (l. Honderű 1846. 80. l. júl. 28-diki számban II. félév.)

Az akadályok alatt az Unio szerkesztője világosan a cenzúra által okozottakat érti s ennél fogva, mert 1847-re ki akarta adni zsebkönyvét s arra kéri az írókat, hogy munkáikat legkésőbb 1846. szept. 15-ig küldjék be -, világos, hogy Petőfinek már akár jószántából, akár fölkérés után küldte be e két költeményt, legkésőbben 1846-ban kellett őket írnia; de írhatta őket 1845-ben is.

Erre mutat a két költemény hangja is a külső körülmények mellett. A „Tűz” címűben Petőfinek éppen az a lázas tevékenység utáni vágya nyilatkozik, mi éppen 1845. és 46-beli költeményeit sokszor jellemzi. De továbbá nézzük e versszakokat:

Jer, szeretlek, szép leányka,

Jer, szeretlek szenvedéllyel;

De tüzes légy! más különben

Elmehetsz isten  hirével.

Hejh, kocsmáros, bort! ihatnám.

Tiszta bort! mert ha vizes lesz:

Megköszönhetd, ha kancsód a

Falhoz vágom, nem fejedhez.

Csak igy élet ez az élet,

Tüzes lánnyal, tüzes borral…

És – a mit majd elfeledtem –

Nem maradhat még el a dal.

Valóban igen kevés szakértelem szükséges annak belátásához, hogy e versszakok s az egész költemény nem vonatkozhatik Szendrey Júliára, hiába tették a kiadások ezek közé, mert amakból hiányzik az a forróság, mi emezeket jellemzi s mivel Szendrey Júliával 1846. szept. 8-án ismerkedett meg Petőfi, tehát, ha e költemények 1846-ból valók is, okvetlenül szept. előtti időkből származnak.

Természetesen, tekintve Urházy 1846. júl. 28-án megjelent fölhívását, ha fölvennők, hogy ez után írta őket Petőfi, akkor 1846. augusztus hava volna elfogadható. De gondolható-e, hogy Urházy már 1845-ben gondoljon zsebkönyv kiadására, mely egyesítse a két testvérhon költőit, úgy, hogy Petőfitől ne éppen elsősorban óhajtson költeményt? Alig hihető. Úgy, hogy fölvéve e körülményt, valamint azt, hogy Petőfinek 1845. a bordalos éve (l. a Tűz), továbbá, hogy az ez évbeli hazafias költeményeiben a hazaszeretet még némi általánosságban nyilatkozik, éppen oly formán, mint a Rongyos vitézek-ben, majdnem világos, hogy e költemények 1845-ben a Cipruslombok és a Szerelem gyöngyei közötti időre esnek, s így oda volnának sorolandók.

Ez annál is valószínűbb, mert éppen ez időből a Pesti Divatlapban (1845. jún. 12. szám. II. negyed 384 l.) a következőket olvassuk a Zsebkönyvről az „Erdélyi hírek” közt bizonyos Szinyeitől: „Zsebkönyvünk is van tervben, melyet Urházi György fog szerkeszteni s melynek írásában kemény Zsigmondtól kezdve, minden feltűnőbb erdélyi költők részt vesznek, egyesülve a magyarhoniakkal, kik közül néhánynak Urházy már bírja ígéretét.”

Ezek között ne lett volna ott Petőfi? Bizonyosan ott volt s mikor e hír megjelent, Petőfi már visszatért felső magyarországi (1845. ápr., máj. utazásából s a nyugodtabb, zavartalan napok hangja érezhető e költeményeken. Ehhez kétség nem férhet. De erre utal maga a kézirat is, mely mint említők, Petőfi legszebb írását mutatja. A betűk aprók, hegyes tollal, finoman, aprólékos gonddal odarajzoltak tömötten egymás mellé sorozva, amint utóbb Petőfi nemigen írt; mert bárha írása mindig szép volt, de kissé elsietettebb utóbbi kéziratain.

Minde s több más körülményből világos, hogy e költemények 1845-be tartoznak s pedig a megjelölt időben, június-szeptember közé s ezért egy új kritikai kiadásba oda teendők át kellő, általunk jó részben felsorolt indokok mellett.

FERENCZI ZOLTÁN

Forrás: Petőfi-Muzeum 1888. I. évf. 2. szám (április-június)