Szabadkán született. Nemesi származású édesapja
tanár volt, majd a helyi gimnázium igazgatója, édesanyja egy gyógyszerész
lánya. Ezen az ágon unokatestvére Brenner József, aki Csáth Géza néven vált
híres íróvá. A budapesti egyetemen Babitscsal, Juhász Gyulával tanult együtt.
Már ekkor jó nevű újságíró, a magyar-német szakos tanári diplomát ezért már nem
is szerzi meg. 1907-ben jelent meg első verseskönyve, a Négy fal között. Az induló Nyugat
munkatársa lett. Első igazi sikerét A
szegény kisgyermek panaszai-val aratta 1910-ben, majd a Modern költők c. műfordítás
gyűjteményével 1913-ban. Mindegyiknek több kiadása jelent meg.
1913-ban kötött házasságot Harmos Ilona
színésznővel, 1915-ben született Ádám fia. Két év múlva a Vár alatt, a Tábor
utcában vett családi házat, ahol haláláig élt. A ház Budapest ostromakor
megsemmisült.
A forradalmakkal rokonszenvezett, 1919 őszén
mégis a szélsőjobboldali Új Nemzedék
munkatársa lett, majd csalódottan végleg visszahúzódott a politikai
szerepléstől. 1921-től a Pesti Hírlap
munkatársa. Ő volt a magyar PEN első
elnöke (1930-32)- 1933-tól egyre súlyosabb beteg, a
műtét sem segít, a rák elnémítja, majd megöli.
A magyar irodalom
egyik legsokoldalúbb és legjelentősebb alkotója. A drámai műnemet kivéve
mindenben jelentőset hozott létre. Nagyra értékelte a szakmai tudást, s a
tökéletesen végzett munka eszméje vezérelte. Kedvelte a játékosságot is. A
világos stílust, a gondolati tisztaságot tartotta a legtöbbre, s a politikából
és a világmegváltás eszmékből kiábrándulva a homo aestheticus magatartását
hirdette. A húszas években kristályosodott ki az a nézetrendszere, amelynek
középpontjában egy erőteljes létezésélmény állt, az a felismerés, hogy „milyen
különös dolog élni, mászkálni a földgolyó kérgén, s a világegyetem csillagközi
polgárának lenni”. Rádöbbent a kétségbeesett és büszke emberi létezésre, s a
haláltudat szorításában a személyiség lényege szerint való létezés örömére
ismert rá. Etikai szemléletét a részvét gondolata hatotta át minden szegény és
szenvedő, minden ember iránt.
Lírája a századelőn
Adyé és Babitsé mellett halványabbnak mutatkozik, kevésbé újító és a
közönséghez közelibb hangon szól. A világháború több szempontból válságos évei
után új hangot és kifejezésmódot próbálgat, az impresszionizmus után az
expresszionizmust, a szabad verset (A
bús férfi panaszai, Meztelenül), majd a Számadás-sal (1935, összegyűjtött verseinek kötetében) a legnagyobb
magaslatokra jut el. Lírai létszemlélete többször érintkezik József Attiláéval,
akivel baráti kapcsolatba került.
Műfordításaiban sok a
költői szabadság, ám rendkívül széles horizontot fog át, s az érdeklődőket több
évtized világlírájával ismertette meg. Drámafordításai közül kiemelkedik három
Shakespeare-mű (Rómeó és Júlia, Lear
király, Téli rege).
Újságíróként a magyar
publicisztika egyik legnagyobb művésze. Nem napi mulandóságú cikkeket írt; a
cseppben a tengert, az eleven emberi életet mutatta fel, főként a karcolat
műfajában. Esszéi, íróportréi, kritikái is megkerülhetetlenek. S íróként
anyagának, az anyanyelvnek a védelmét is szívügyének tekintette.
Nemcsak lírikusként –
epikusként is a legnagyobbak közé emelkedett. 1809-tól több elbeszéléskötete
jelent meg, s ezekben eleinte sok a dekadens elem. Megmutatkozik Freud hatása
is, mely később még jelentősebbé válik. Elbeszélései közül az Esti Kornél-ciklus (1933) és a Tengerszem (1936) c.
kötet jelenti a csúcsot.
Mind a négy regényét a
húszas években írta. A Nero, a véres
költő (1922) a császár és a
dilettáns költő kettősségét tárja fel, s az ösztönök gátlástalansága ellen emel
szót. A regény történelmileg hiteles, ugyanakkor sokban a megírás korát is
megragadja. A Pacsirta (1924) a poros alföldi kisváros és az
ottani lét rajza egy megrendítő történéssorba ágyazva. A megvénülő, csúnya
lánynak és szüleinek sorsa a reménytelenségnek és a részvétnek sokszor
feloldhatatlan kettősségét sugározza.
Ugyanez a poros
kisváros, Sárszeg a helyszíne az Aranysárkány
(1925) cselekményének is. Egy
érettségiző osztálynak és osztályfőnöküknek története ez, mindkét szinten a
célvesztést hangsúlyozva. Novák Antal, a mintatanár kudarcot vall odahaza is,
mert lánya idegen marad számára, s az iskolában is megbukik – legalábbis önmaga
szemében -, amikor diákja éjjel megveri. A barbárság elsöpri az értéket, nincs
igazi út lélektől lélekig, a kapcsolatok nem őszinték és nem mentesek a
számítástól Az epilógus azt bizonyítja, hogy a felnőtté vált diákok is ebbe a
reménytelenséget árasztó rendbe illeszkednek: szürke, idegenszerű életbe, ahol
a szerelem sem igazán szerelem, az otthon sem igazán otthon.
Az Édes Anna (1926) a szerző utolsó regénye. A baloldal neheztelését korábbi
politikai szereplése miatt ezzel tudta végleg feloldani. Úr és cseléd viszonya
áll a mű középpontjában, ezért is telitalálat a cselekmény indításának
időpontja, az 1919-es történelmi fordulat visszafelé. Az író nézeteit Moviszter
doktor képviseli a legközvetlenebbül: ő az egyetlen, aki Annában nem
tökéletesen dolgozó gépet lát, hanem embert, s ezért tudja hitelesen
megmagyarázni azt, amit még Anna sem ért: miért is gyilkolt. Ez a regény is az
emberi kapcsolatok sivárságát, a társadalmi élet felszínességét és taszító
undokságát tárja elénk, mégis azt mondja, hogy élni érdemes, ha olyanok
vagyunk, mint a szépen dolgozó Édes Anna, az irgalmat és részvétet hirdető
Moviszter.
*
ARANYSÁRKÁNY
Gyönyörű tavasz volt
Sárszegen, ebben a déli városkában, s május elsejének reggelén sokan
gyülekeztek a városerdőn. Így tettek a nyolcadik osztály diákjai is a tanítás
előtt. Liszner Vili, aki tavaly Pesten nyert vándorserleget, időre futott, s
ismét rekordot javított. Egy magas, sovány fiú, Csajkás Tibor Novák Hildával,
szerelmével találkozott titokban. Ezalatt a diákok egyre többet beszélten a
tananyagról. Ebeczky Dezső vitte a szót, a legjobb tanuló, akit mindnyájan
utáltak, annyira tudott.
Novák Antal, a
nyolcadik osztály főnöke, a mennyiségtan és természettan tanára is elindult az
iskolába. Útközben csatlakozott hozzá az öreg Tálas Béla, a történelem és Fóris
Ferenc, a latin és görög nyelv tanára. Hirtelen egy hatalmas sárkányt vettek
észre a levegőben, aranysárkányt. Minden diák szaladt utána. Fóris lenézte ezt
a gyerekes dolgot, de Novák nem, mert a játék komoly dolog, az életet
jelképezi. A gimnázium előtt Fóris idegesen és kiabálva rendet teremtett. A
sárkányt a szolgálatkész Csajkás Tibor kötötte ki egy fához.
Novák Antal dr., a
tanári kar büszkesége igen komoly ember volt. Haladó, szabadelvű nézeteket
vallott, barátkozott a diákokkal az iskolán kívül is. Tanár volt, ezért a
legrosszabb diákok is kissé barátjuknak tartották, a legjobbak is kissé
ellenségüknek. Huszonhárom nevelt fia Tóninak evezte bizalmasan, s jópofának
tartották. Borzongással elegy kíváncsisággal, máskor meg röhögve figyelték
holmiját és viselkedését. Novák kicsit nevetséges volt, elsősorban azért, mert
ember volt, és minden ember nevetséges.
Tanítás után Novák
negyedóra alatt kényelmesen sétálva is hazaért egyemeletes házához, melyet négy
magyar holdnyi gyümölcsös vett körül. Ebben a házban, melyet tizenhét éve
hozományul kapott, még minden a feleségére emlékeztette, aki hat éve meghalt.
Hilda várta otthon, akiről lerítt az anyátlan lány elhanyagoltsága, Gergely, az
iskolaszolga lakott még velük a földszinten, s Mari, az öreg és barátságtalan szakácsnő.
Egy ajándékcsomag várta a tanár urat Liszner fűszerestől,, de ő ezt
visszaküldette Gergellyel, hiszen erre nincsen szükség, ő minden diákjával
egyaránt szívesen foglalkozik, csak tanuljanak, tudjanak, akkor rendben van
minden. Vilit különben sohasem buktatta meg.
Ebédnél Hilda
étvágytalanul pepecselt, hiszen délelőtt már nyalakodott egy csomót. Majd
rábeszélte apját, hogy feküdjön le aludni, ő maga pedig átszökött Flóri
nénihez, aki édesanyja legjobb barátnője volt. Novák Antal azonban nem kedvelte,
közönséges pletykafészeknek tartotta. Flóri néni mindent szeretett, ami a
világon van: az egész életet szerette. Eltűrte lakásán a titkos találkákat,
mert megesett a szíve a fiatalokon, akiknek Novák megtiltotta, hogy
találkozzanak. Flóri néni nem hallotta, hogy ez alkalommal miről beszélget
Hilda és Tibor, de valami komoly dologról lehetett szó, hiszen a lány sírt.
Csajkás Tibor özvegy
édesanyja grófnő volt, és Sopron megyei birtokán élt. Azt akarta, hogy törékeny
fia erőre kapjon, azért küldte délre. Tibor egyik tanárjánál, Nyerge Lázárnál
lakott, aki pénzsóváran mindig előkelő diákokat tartott, s ő maga családostul
egy udvari szobába szorult. Tibor hatodikos korában vette észre Hildát, aki már
másnap reggel találkát adott neki. Az apa csak hosszú hónapok múlva fedezte fel
kapcsolatukat, melyet a vasárnap délutánra korlátozott. A fiatalok azonban
inkább voltak együtt titokban. Hetedik után Hilda egy kis ezüstláncot adott
Tibornak, hogy azt eljegyzésük jelképeként erősíttesse a karjára.
Hilda szertelenül
viselkedett, ötletszerű elfoglaltságokkal töltötte napjait. Flóri nénivel és
Lenke nevű barátnőjével olykor asztalt táncoltattak. Az apjával hetente járt
tanározsonnákra, de most ellenkezett, hiszen Tiborhoz készült Az ozsonnán is
önfejűen viselkedett, hazafelé feleselt apjával, aki éppen lánya nevelésében
mutatkozott következetlennek és módszer nélkülinek. Halogatta a komoly
beszélgetést, pedig azt is tudta, hogy a fiatalok megszegik tilalmát, ámbár ő
ezt is természetesnek tartotta, hiszen az életet nem lehet vaskorlátok közé
zárni.
Liszner Vilinek Glück
Laci volt a házitanítója. A többiek is feljártak a diákszobába. Azért is, mert
a fűszeres fényes ozsonnát adott nekik, azért is, hogy valamit tanuljanak még,
s azért is, hogy a vészesen közeledő érettségiről elmélkedjenek, ijesztgetve
egymást. Közben Csajkás Tibor gyanúsan méregette Huszár Bandit: mintha Hilda őt
is kitüntetné érdeklődésével. Hosszas vívódás után kérdőre is vonta a lányt, de
az kikacagta féltékenységét. Kibékültek. Tibor soká ott maradt, már csak az
ablakon át tudott távozni, s éppen Novák elé pottyant. A tanár a kertben
hosszan elbeszélgetett a komoly fiúval, s megígértette vele, hogy soha többé
nem találkozik a lányával. A tanár múló diákszerelemnek tartotta ezt a
kapcsolatot, s féltette nyugtalan és képzelődő lányát. Benn a házban már sokkal
nehezebben boldogult az apa: Hilda tagadott, hisztériázott, másnap el is
kellett hozzá hívni Barabás doktort, a törzsorvost.
Délután volt a
nyolcaik osztály utolsó számtan-fizika órája. Novák a vihar előtti fülledt
melegben Vilit hívta fel. A fiút, miután mindenbe be3lezavarodott, szemtelen
dac szállta meg, kiabálva feleselni kezdett a tanárjával, majd a háta mögött az
érettségi utáni bosszút emlegette. Novák csak a zivatar elvonulta után ment
haza. Addig Vili viselkedését elemezte, s részéről elintézettnek vélte az
ügyet, hiszen megdorgálta a fiút. Otthon Hilda kedves volt hozzá, mint a
kibékülések után mindig. Zongorázott apjának, máskor a csillagokat nézték
messzelátón. Egy délután az iskolaszolga faládikát hozott. Postán küldték, s
valami ocsmányság volt benne. Gergely szerint egy diák küldhette. Nováknak csak
a háládatlanság fájt.
A sportversenyen Vili
rosszul indult, nem is került a döntőbe. Az osztályvizsgán mind átestek. Egyre
jobban idegeskedtek az érettségi miatt, amelyet szörnyűségnek tartottak. E
véleményüket csak az „Ostor” című időszaki sajtóorgánum osztotta, amelyet Bahó
Attila szerkesztett, egy többször bukott diák s büntetett előéletű álhírlapíró.
Egy este megérkezett Vécsey Jeromos főigazgató, s másnap kezdetét vette az
érettségi. Mindnyájan levizsgáztak, kivéve Vilit, aki megmakacsolta magát, és
semmire sem válaszolt, így négy tárgyból bukott meg.
Tibor felkereste
Hildát, hogy elbúcsúzzon tőle. A lány arra kérte, vigye magával: szökjenek
meg. Kiosztották az érettségi
bizonyítványt, mind szabad, felnőtt emberek lettek. Vili egy adóhivatali
barátjától, egy Próféta gúnynevű csúf írnoktól, bukott diáktól kért tanácsot.
Az elvitte őt Czeke Bélushoz, a szintén bukott diák gyógyszerészsegédhez, aki
azt javasolta, éjjel verjék el a tanárt. Az érettségi lakomán azonban valaki
észrevette a bekukucskáló Vilit, s ő ijedten elszaladt. Tibor viszont
észrevétlenül távozott, s Hildával vonatra szállt.
Novák fölfedezve a
szökést, felkereste unokatestvérét, Pepikét, aki vénlányként a rokonok állandó
segítője volt. Hildát is ő gondozta, amikor megárvult, de a lány hamar
elüldözte őt. Pepike most is szótlanul ment Novákhoz háziasszonykodni. A grófnő
meglepődve, de a helyzetet tudomásul véve fogadta fiát a lánnyal. Novák
levélben adta keserű beleegyezését a házassághoz: cselekedjenek belátásuk
szerint.
Nováknak feltűnt, hogy
Vili kerékpárosan rendszeresen körülötte sündörög, de nem köszön. A bukott
diákok egymást bátorították a verésre, s végül a „főszerkesztő” biztatására
egyik éjjel jól elverték a szertár rendezéséből hazatérő tanárt. Novák
fölismerte frissen bukott diákját, de Prófétát nem. A verekedők az éj további
részét a patikában töltötték mulatozással, majd lerészegedve ijedezéssel. Vilit
gyötörni kezdte a bűntudat. Novák egész éjjel szenvedett a sebeitől. Még jobban
gyötrődött attól, hogy miért tették ezt vele. A nevelés kudarca foglalkoztatta.
S elhatározta, hogy titokban tartja az esetet. Reggel órára ment az iskolába.
Mégis egyre
foglalkoztatta Vili személye, s hogy ő nem hibázott-e vele szemben valaha. De
nem. Egy délután Glück Laci kereste fel, hogy elbúcsúzzon. Novák próbálta
lebeszélni a rokonszenves fiút: ne legyen tanár, hiszen a tanár ma is
rabszolga, a szeretet rabszolgája. Más alkalommal Novák ment el Flórishoz. Vele
beszélt a merényletről. Fóris a vasfegyelemről ábrándozott, s elítélte Novák
liberalizmusát. Egyszer Fórist is elverték, ő azóta vasbokszert és
forgópisztolyt hordott magánál. Ezt tanácsolta Nováknak is, valamint azt, hogy
vétessen orvosi látleletet, tegyen feljelentést. Tanárverések egyébként
Sárszegen nem is oly ritkán történtek. De olyan eset, mint Nováké, még sohasem
fordult elő.
Novák nem értett egyet
Fórissal, mégis vásárolt egy pisztolyt. S mivel már a csontja is fájt,
elhívatta Barabás doktort. Ő törést is megállapított, látleletet vett fel.
Novák ezzel kereste fel dr. Ebeczky Dezső ügyvédet. Hosszas várakozás után
került rá a sor, s ő körülményesen, nehezen adta elő ügyét, amelyet az ügyvéd
bűnténynek minősített.
A tanárnak
gyógyszerekre is szüksége volt, így a bűntársak látványos sikernek örülhettek.
Vili rendőrségi idézést kapott, ettől nagyon megijedt, barátai is. Már hajlott
arra, hogy mindent bevalljon. Kihallgatása végül is formális volt, nem is
gyanúsították. Az ügy hamarosan elaludt. Vili azonban továbbra is
nyugtalankodott. Szülei megsajnálták, s mégis felküldték Budapestre, a
rokonokhoz nyaralni.
Novák állapota – hála
a doktor kezelésének – szépen javult. Éjszaka mégsem tudott aludni. Egy terv
képei zakatoltak benne: felkeresi Liszneréket. Hol a fiút alázta meg
képzeletében, hol az apát is. S ha mégis elaludt, a rém kísértette. Egy
vasárnap délben, ebéd előtt hirtelen elhatározással elment Lisznerékhez. A fiú
már éppen elutazott, az öreg pedig agyba-főbe dicsérte a tanárt, aki
dolgavégezetlenül távozott, mégis megnyugodva, hogy megveretése nem vált
köztudottá. Az utcán azonban az „Ostor” friss számát kínálták az alkalmi
rikkancsok, az ő nevét kiabálva. Vett egy példányt. Az egész szám vele
foglalkozott. Hilda szökésével, a veréssel, a várható gyermekáldással. A
gimnáziumba sietett, hogy Ábris igazgatóval beszéljen sorsáról. A tanári
szobában még egyszer végigolvasta a cikket, s reménytelennek ítélte a
helyzetét, hiszen a sértő hangú cikk váza igaz. Ő formálni akarta az életet
mely végtelen és esztelen. S csak lázzal lehet élni, mint Hilda és Tibor, vagy
erőszakkal, mint Liszner Vilmos. Fölöslegesnek ítélte a munkáját. Hirtelenül
vénemberré lett. Az életet közönségesnek érezte, és utálatosnak. Az istenek
megbüntették. Szájába vette a pisztolyt, és elsütötte a ravaszt.
Másnap összegyűltek a
még el nem utazott tanárok. Komor vitájukban arra jutottak, hogy Novák
önmagával meghasonlott ember volt. Az „Ostor” főszerkesztőjét lepénzelték, hogy
többet ne foglalkozzon az üggyel, s Fórist bízták meg a gyászbeszéddel. A
temetésre Hildáék is megérkeztek.
Múltak az évek.
Hildának ősszel fia született, Tibor gazdálkodott. A sárszegi házat eladták.
Egy téli napon a grófnő is meghalt. Kilenc évvel az érettségi után Huszár Bandi
kereste fel őket, akinek a közelben volt ügyvédi dolga. Felidézték a régi
ismerősöket, kivel mi lett, rokonokkal, diákokkal, tanárokkal. Ennek az évnek a
karácsonyán Hildáék meghívták Flóri nénit karácsonyra, aki Lenkével együtt meg
is érkezett. Egyik délután Hilda javaslatára asztalt táncoltattak. Végezetül
Novák Antalt idézték meg, aki koppantásokkal közölte lányával, hogy nem
haragszik, és hogy ott, ahol most van, a végtelen térben és időben, a
világűrben és a semmiségben, valahol a Vénusz és a Szíriusz között, már boldog.
**
ÉDES ANNA
Oremus pro fidelibus defunctis…
latinul szólnak a halotti ima szavai. Kun Béla repülőgépen menekült az
országból. Zsebei, karja tele volt arany ékszerekkel, az egyik le is hullott a
Vérmező kellőt közepére. Legalább a Krisztinában ezt beszélték.
Mikor ennek 1919.
július 31-én híre futamodott, Vizy
Kornél miniszteri tanácsos, egy negyven év körüli férfi még félt, de már örült,
hogy megbuktak a vörösök. Határtalanul gyűlölte őket. A háborúban tönkrement, a
bolsevizmus alatt koplalt, a minisztériumban rendelkezési állományba helyezték.
Katica, a cselédlányuk még a bukott rend légkörét árasztotta, de Ficsor, a
házmester már alázatosan jelent meg, hogy megjavítsa Vizyék hónapok óta rossz
csengőjét. Ficsor nagy „elvtárs” volt, s a hazatérő méltóságos asszonynak egy
megbízható cselédlányt is ajánlott, rokonát, hogy ezzel is megszerezze a
háziúrék jóindulatát.
Vizyné életének soha
nem szűnő gondja volt a cseléd. Fél évnél tovább senki se maradt nála húszéves
házassága alatt. Mindegyik rászedte, visszaélt a bizalmával. S amióta az eszét
tudta, nem látott ilyen komisz dögöt, mint Katica.
Vizyék kétemeletes
házuk első emeletét lakták, négy szobát A másodikon Moviszter Miklós, idős,
súlyosan cukorbeteg háziorvosuk élt, valamint Druma Szilárd, egy fiatal ügyvéd.
Vizyék kislánya, Piroska hatévesen fertőző vörhenyben meghalt, utána az anya
évekig szanatóriumban élt, férje pedig udvariasan, de folyamatosan csalta.
Vizynek a minisztérium volt a mindene. Kitűnő hivatalnoknak ismerték. Közpénzekből
egy fillér sem sikkadt el a kezén.
Vizyné fölmondott az
éjszakára is kimaradó Katicának, s ostromolni kezdte Ficsort az új lányért
Egyre kérdezgetett, egyre többet tudott meg Annáról, erről a balatonfőkajári
parasztlányról, aki már három éve Budapesten szolgált, katolikus volt, és
igénytelen, csak dolgozni szeretett. Ám gazdája, a kétgyerekes özvegyember nem
akarta elengedni Vizyné nem talált másik lányt, így férje fenyegetően lépett el
Ficsornál, mire az mégis elhozta Annát.
Augusztus 14-e volt a
nevezetes nap. Vizyné megérezte, hogy ez az, akit évekig hiába keresett. A
lányt viszont rosszullét fogta el, valami kimondhatatlan büdösséget érzett,
amelynek nem tudhatta az eredetét: a kámfort a zongorában a molyok ellen. Mégis
maradt. Az asszony kifaggatta őt, majd megismertette a lakással és a
szokásokkal.
Anna vacsorázni se
bírt, aludni is alig, de mire asszonya fölkelt, már rengeteg munkát elvégzett.
Később megismerkedett a többi cseléddel, Etellel, Moviszterék alkalmazottjával,
aki zsarnokoskodott gazdái felett, és Drumáék Stefijével, aki egy grófi
családból került oda, s ezért büszke volt. Vizynét zsugorinak mondták,
félbolondnak, aki halottak lelkével beszélget.
Vizyné meg volt
elégedve a lánnyal, de nem mutatta. Végigpróbált vele mindent: a nagymosást, a
nagytakarítást, mely eltüntette a sokesztendős port, a korábbi ostromállapot
zsibvásárszerűségét. Megállapította, hogy a lány tiszta, kész szakácsnő, s még
csak nem is lop.
Bár a románok
megszállva tartották a várost, a viszonyok javulni kezdtek. Egy délután
látogatóba érkeztek Tatár Gábor tanácsnokék. Vizyék meghívták a második
emeletieket is. Vizyné Annát dicsérte, s jutalmul két piskótát akart adni a
lánynak, de az visszautasította, hogy nem szereti. Moviszter véleménye szerint
nagyon is szereti, de nem meri szeretni. Nagy vita bontakozott ki a cselédekről
és az urakról. Moviszter az irgalom elvét hirdette. Azt, hogy egyetlen ideált
sem szabad megvalósítani, s hogy akik az emberiséget szeretik, azok mind
szélhámosok. Csak Péter és Pál van. Emberek vannak. Nincs emberiség. Vizy, a
lelkes politikus nem tisztázta maga előtt sem, hogy a politika mindenkor csak
az éhes emberek tülekedése, Vizyné viszont azt állapította meg, hogy manapság
csak a cselédeknek van jó dolguk, élnek gond nélkül, szabadon. Vizyné bolondnak
tartotta Movisztert, s csak azért is szűkebbre fogta Anna nyaka körül a pórázt.
A Krisztinában pedig egyre jobban terjedt a híre a példás cselédnek.
Egy nap megérkezett
Egerből Patikárius Jancsi, Ferenc sógor huszonegy éves fia, akit azért küldtek,
hogy faragjanak embert belőle. Társasági fiú volt, örökös tréfamester. Az
ifjúság könyörtelen nihilizmusa lakozott benne, s hiányzott belőle a részvét.
Vizy egy bankban helyezte el, ahol Jancsi találkozott Elekes Józsival, akivel
egy gimnáziumba járt. Együtt udvaroltak a Tatár lányoknak.
Október elején Vizyék
Egerbe mentek szüretre. Jancsi kettesben maradt Annával. Azonnal elhatározta,
hogy elcsábítja a lányt, de tapasztalatlan volt, s csak este mert kilopódzni
hozzá a konyhai vaságyra. Anna ellenkezett, aztán mégis megtörtént, amire
Jancsi számított. Négy szép nap következett: Jancsi szerelmesnek érezte magát.
Még Elekesnek is eldicsekedett, színésznőnek mondva párját. Aztán hirtelen kijózanodott.
Anna mindennap várta
Jancsit. Azt hitte, haragszik rá. Bevallotta, hogy állapotos. Jancsi hozott
orvosságot, amitől Anna egy napra nagyon beteg lett, de a „baj” elmúlt. Jancsi
úrfi pedig szerzett lakást, és elköltözött. Búcsúzóul pénzt és egy marék
összeégett, de még langyos gesztenyét adott a lánynak, aki ebből látta, hogy az
úrfi nem is haragszik rá.
Felcihelődtek a
románok, bevonult a Fővezér.
Szigorú tél köszöntött
be. Ahogy múltak a napok, Anna megfásult, elzsibbadt benne valami. Szinte
elfelejtett mindent, ami volt. De azért szenvedett. A rossz kémények és kályhák
miatt szinte egész nap fűtött. Végül Báthory úr, a nemesember kéményseprő
segített rajta. Az özvegyember felfigyelt a lányra, s Ficsornéval megizentette,
hogy szívesen feleségül venné. Anna nem tudta, mit tegyen, s annyi tanácsot
kapott, hogy belekábult. Aztán közölte asszonyával, hogy férjhez megy. Vizyné
rendszeresen járt spiritiszta összejövetelre, s védőszelleme Anna ügyében
kemény fellépésre buzdította. Az asszony belebetegedett az izgalomba, de végül
is lebeszélte a bizonytalankodó Annát a házasságról.
Farsangkor egyetlen
napra megérkezett Jancsi, ki már hónapok óta eltűnt Bécsben. Női ruhában
felkereste Vizynét is, majd pezsgős vacsorát adott egy étteremben a barátainak,
de csak néhányan jöttek el, azok is inkább csak potyázni. Dicsekvésére, hogy
milyen sikeres, alig figyeltek.
Húsvétkor az újságok
közölték Vizy Kornél helyettes államtitkári kinevezését. Május végén adtak ez
alkalomból estélyt. Vagy harminc vendéget vártak, s maga a miniszter is eljött.
Ott volt Jancsi is, s Anna látta, amint tánc közben belecsókolt a kikapós
Moviszterné nyakába. Háromkor távoztak a vendégek. Anna tétován mozgott a sötét
lakásban, majd leült Vizyné ágyára. Az asszony fölébredt, segítségért kiáltott.
Anna leszúrta az asszonyt, majd a bódultan fölriadó Vizyvel kezdett el
birkózni, s agyonszurkálta. Megmosakodott, majd elaludt.
A ház lakói csak
másnap délután fogtak gyanút. Rendőrt hívtak, felnyitották a lakást, s
felfedezték a borzalmas gyilkosságot. Kiszálltak a helyszíni szemlézőek. Senki
nem értette, ami történt, s hogy a gyilkos miért nem menekült el. Az orvos
látta, hogy a lánynak megjött a baja. Bűnrészesség gyanújával Ficsorékat is
letartóztatták, de később kiengedték őket. A felbolydult házban Druma vette át
a parancsnokságot, aki a bolsevizmus utolsó kilengésének tartotta az esetet.
Este megjött Katica is, elsiratni régi gazdáit. Drumáné már úgy emlékezett rá,
mint a legjobb cselédre.
Mindenki azt kérdezte
magától és másoktól: miért történt a gyilkosság? A vizsgálóbíró Anna beismerő
vallomása után is folytatta munkáját. Az ügy politikai mozzanatait el kellett
ejtenie. Édes Anna apja rossznak, gonosznak nevezte a lányát, Jancsiról pedig
csak annyi derült ki, hogy Bécsből ismeretlen helyre távozott. November közepén
volt a főtárgyalás. Anna bűnösnek vallotta magát, s elmondta, hogy a méltóságos
urat nem akarta bántani, csak megijedt tőle. Druma Szilárd előre eltervezett
gyilkosságról beszélt, Ficsor is hazudott, hogy befeketítse Annát. Moviszter
viszont arról szólt, hogy szeretet nélkül bántak Annával. Szívtelenül.
Kényszerítették, hogy ott maradjon. Gépet csináltak belőle. Mikor Moviszter
visszavánszorgott a tanúk székéhez, elhúzódtak tőle. Ő voltaképpen nem is
tartozott se hozzuk, se másokhoz, mert nem volt se burzsoá, se kommunista, egy párt
tagja sem, de tagja annak az emberi közösségnek, mely magában foglalja az egész
világot, minden lelket, aki él és élt valaha, eleveneket és holtakat. Ő az, aki
mindennap elmondja magában a halotti imát.
A kezdő kis védő
hosszadalmas beszédében azt próbálta bizonyítani, hogy a lány tettét
önkívületben követte el, s önvédelemből. Anna végül tizenöt év fegyházat
kapott, s az emberek ezt igazságosnak érezték. Márianosztrára került, s
hamarosan elfelejtették őt a Krisztinavárosban. Ha a temető akácai alatt pihent
volna, akkor se semmisülhetett volna meg jobban.
Elmúlt egy év, most
megint ősz van. Moviszter még mindig él, nyilván azért, mert valami élteti.
Druma egyre híresebb ügyvéd, most ő lakja az első emeletet. Képviselő lesz
hamarosan. Egy délután hazafelé tartva két kortesével, egy Tábor utcai ház
kertjét és lakóit kezdik nézni. Kosztolányi Dezsőt ismerik fel, a hírlapírót,
aki nagy kommunista volt, most meg nagy keresztény, tehát „okos” ember. A
férfiak arcán látszott, hogy nekik valóban mindig csak egy gondolatuk volt, de
az is látszott, hogy kettőt már nem tudtak volna gondolni. Beszédjükre
fölneszelt Hattyú, a kuvasz, s mérgesen csaholt utánuk.
Vasy Géza
(Forrás: 66 híres magyar regény 242-253. old. – Móra
Könyvkiadó 1995.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése