S. (Sütő) Nagy László (1894-1978): Csalóka-játék

 
Udvaron messzi, vak éjsetétben,
udvaron messzi, ott lakom.
Vak éjsetétben: nappal is börtön
és por lepi törött ablakom.

Kivénhedett, tar gesztenyefának
árnyéka néha felkeres
és együtt talál ránk új vendégünk,
egy ványadt képü ószeres.

Gesztenyefának ága koopott már,
s roskad a törzse, mint két vállam,
ezért öröm, hogyha az élet:
az ószeres bekopog nálam.

Egy gyertyalángot, lassan égőt,
teszünk az asztal közepére…
Csitt, csalóka játék… és úgy hallgatjuk:
csöndesen hull, hull a szívem vére.

Forrás: Kolozsvári Szemle. Irodalmi és kritikai revü. Szerkeszti: S. Nagy László. II. évf. 27. sz. 1916. júl. 9.