S. (Sütő) Nagy László (1894-1978): Titokban ránk köszönt az est

És voltak percek és voltak lázak,
és vágyam máglya-tüze lobbant,
vén szemem kéklő csikkal égett,
sáppadó arcom vért ivott;
a szívem rezgő jajba dobbant.

Bennem a bánat gőggé lázadt
és kikacagtam a könnyeket.
… Oly gyönyörü is, ha Mámor-herceg
egy szürke szobában lépeget,
s utána pajkos csatlósokként
sietnek, tünnek el a percek…

Puha pamlagra pihentek s pajzán
dalokat üzött ócska szám;
vig bajadérok táncos kórusa
lejtett homokom terraszán.

Szitált a csókok esőzése,
és harmattal öntözte ajkam;
dús volt az Éden, pazar, kacér
s forró az ajkak bíbora…
-    -    -    -    -    -    
óh drága percek drága bora,
-    -    -    -    -    -
óh elmult percek halott-tora.

Forrás: Kolozsvári Szemle. Irodalmi és kritikai revü. Szerkeszti: S. Nagy László. II. évf. 33. sz. 1916. aug. 20.