S. (Sütő) Nagy László (1894-1978): Túl a lelkeken…

Dobogó rohanás, lármás átok,
kürtök zaj-szava, kundok-bándok,
vastestről leszikkadt acélpántok,
jaj, jaj, jaj

Verthajú gyermek anyjához kúszik,
- nem olvasott még egyfolytán huszig, -
bambán búj feje a melle-húsig, -
jaj, jaj, jaj.

Csengés-árapály, villamás, ágyúk,
falak romjában vetetlen ágyuk,
csókok bomlanak porlik a vágyuk, -
jaj, jaj, jaj.

Életem tört szive: dúlt, mult öröm;
tévedt, tépett testem tűzbe töröm;
alázat gyermekem: - jaj, - a tőröm -
jaj, jaj, jaj.
    
Forrás: Erdélyi Szemle II. évf. 46. sz. 1916. dec. 10.