Irene forbes-Mosse (1864-1946): Nyugtalanság

 

Feküdte én fehéritett lepelre,
S ágyam fölött a feketült gerendán
Hálózott vén, varázsos pókok nyelve.

Feküdtem álmodón kék messzi pusztán,
Mézterhes méhek döngtek ott köröttem
Kínomra édes enyhet mégse osztván.

Feküdtem fölháynyt búzakéve ágyra,
Csélcsap pipacsból füzért fonva nektek -
Jaj, hév szerelmi szín a rőt s a sárga.

Feküdtem barna bükkfalevelekbe,
S a lomb közt, láttam, villámok cikáztak:
Magányos szűm vad vihart nem remegne.

Most fekszem útra, kőre és mohára,
Mert jönnöd kell, nevemmel ajkadon,
Mondván: Im kelj föl nem vagy többet árva!

Ford.: Berde Mária

Forrás: Erdélyi Szemle VI. évf. 39. szám Cloj (Kolozsvár), 1920. okt. 2.