Bors László (1895-1919): Spleen

 
Jó volna messze menni,
vigabban énekelni,
hol örökzöld a táj,
és elhagy ami fáj,
jó volna egy hajó,
és egy nő, aki jó,
jó volna valami uj hit,
mely felüdit és ujit.

Mert kár egy helyben ülnöm,
jó volna elrepülnöm,
szálló szárnnyal a nyárban,
én első táncos a bálban,
és jó volna egy néger,
autón küldeném el,
gyönyörü hercegnőért,
és csodás gyémántkőért.

Már vár valami város,
hol sose leszek álmos,
hol a levegő ózon,
ahol semmisem ódon,
ahol zaj van és lárma, 
- a szívem csendben fáj ma,
és messze-messze vágyom,
tul életen, halálon.

Tul emberek morálján,
tul bünök palettáján,
a börtönnek sirása,
a kis gyermek halála,
s a virág hervadása, -
unalmas nékem máma.
Jó volna valami uj hit,
mely felüdit és ujit, -

Forrás: Kolozsvári Szemle. Irodalmi és kritikai revü. Szerkeszti: S. Nagy László. II. évf. 27. sz. 1916. júl. 9.