Székely József (1825-1895): Hányszor mondod édes anyám…

 
Hányszor mondod édes anyám:
Mért nem házasodom meg?…
De nem való a házasság
Ilyen szegény legénynek.
Szépkettecskén csak elélünk.
Egy zokszó nem jön számra,
Ha valami viszáson megy
Bajuszom keserüli meg:
Pödöröm óra-számra.

Tudom, hogy szeretnéd látni
Ölemben feleségem,
És ringatni térdeiden
Unokád’ az én vérem’.
Kiolvasom szemeidből
A legjobbat, legszebbet…
Hát valjon te veszed észre
Hogy én teljes életembe’
„Nem szerettem csak egyet!”

Nem is leszek hűtlen hozzá,
Ahoz a kit szerettem,
Nincs jobb, szebb lány a világon.
Szép, jó csak ő előttem!
Hanem azért édes anyám,
Ne mondj le unokádról:
Megsugom kit szerettem, ha
Legázol a harcparipa
S a dob pereg, a kürt szól...

Forrás: Sárosy Gyula: Én albumom. Pesten, Nyomatott Herz Jánosnál 1857.

Székely József (1825-1895): Misantropia

 
Ne legyek én semmi a világon,
Ez az élet utálatos nékem.
Azoknak az önző kis lelkeknek
Számára, nincs szívem sem tömjénem.

Csaholjanak mint a silány ebek,
Koncz kell nekik, a dicsőség koncza,
Hogy törjenek belé a fogaik,
Hagy törjenek abb’ a kemény csontba.

Ne legyek én semmi a világon,
Ez a világ maga sem ér semmit,
Pusztuljak el mint az elszáradt fa,
Melynek férgek szívják ki a nedvit.

S csináljanak e fából koporsót,
Jó lesz valam’ék jó emberemnek,
vegyék hasznomat halálomban is,
Kik véremet szíták, míg szerettek.

Forrás: Losonczi Phőnix Történeti és Szépirodalmi Emlékkönyv, az 1849-diki háborúban földúlt és elpusztított Losoncz város némi fölsegélésére kiadja és szerkeszti Vahot Imre. I. kötet. Pest, 1851.

Székely József (1825-1895): Az alföldön

Az alföldön nyájam teregettem,
Fényes madár suhant el mellettem,
Meglegyintett a szárnya hegyével,
Azt gondoltam, hogy a mennykő hord el.

Csak akadnék arra a fészekre,
A hol az a fényes madár száll le:
Megvonulnék egy közel bokorban,
A zengését hallgatnám meg onnan.

Nagy a világ, de hogy férek benne?
Bánatom felével tele lenne!
Barna kis lány, aranyos madaram,
A szivedben elférnék legjobban.

Forrás: Losonczi Phőnix Történeti és Szépirodalmi Emlékkönyv, az 1849-diki háborúban földúlt és elpusztított Losoncz város némi fölsegélésére kiadja és szerkeszti Vahot Imre. I. kötet. Pest, 1851.