Örkény István (1912-1979): Budapesti litánia

 
Te ringasd kék bölcsődben, nyári éj!
S Csepeltől Óbudáig minden lámpa
Egy csillagodnak legyen földi párja,
Hadd járja által bűvös áramod.

Hisz csupa seb volt – tedd, hogy legyen !
A falak rését könnyű kóbor párák
Takarják be, s a hidak tört bokáját
A Duna nyalogassa hűvösen.

Te piros pitymallat, te költsed őt!
Úgy áradj szét az utcarengetegben
Mint forró tyúkleves a betegekben, -
A színehagyott arcon légy a pír!

S te szúrószemű, nyári, nyári dél,
Te silbakolj az építőállványok
Fölött, s vigyázz, hogy tégláit ne álmok
S ne árnyak kössék, hanem vakolat,

Hogy ami épül, legyen mint a kő,
Oly ronthatatlan, s még a lucskos ősz se
Lazítsa meg, s a tömör tél vésője
Csorbán s görbén pattanjon róla le…

S most jövel, döngicsélő délután!
Engedd, hogy zúgó kaptárodból sárga
Rajokban szálljon széjjel az országba
Egy szorgalmas, szerelmes nemzedék -

S ügyelj te est, te bodzaillatú,
Hogy két fiú szülessék minden lányra,
Akinek ház jutott, hadd legyen párja,
Kit tovább ringat majd a nyári éj!
(Moszkva)

Forrás: Új idők 53. évf. 3. sz. 1947. jan. 18.

Tarján Tamás: Örkény István: Macskajáték

Szereplők:

Orbánné, Giza, Paula, Egérke, Ilus, Józsi, Csermlényi Viktor, Cs. Bruckner Adelaida

I. rész

Az egykor megcsodált szépségű Szkalla lányok – akiknek ifjúságára egy bizonytalan datálású, megsárgult fénykép is emlékeztet – időskorukban egymástól messze élnek. Az évtizedekkel ezelőtt egy repeszdarabtól megbénult Giza Garmisch-Partenkirchenben élvezi gazdag fia házának tökéletes kényelmét; Erzsi – Orbánné – otthona egy zöldövezeti társbérlet. Giza számára, mint telefonjaiból is kiderül, egyhangúan telnek a napok: németes precizitással rendeznek estélyt, elkészül a családi kripta és így tovább. Annál mozgalmasabbak Orbánné mindennapjai. Legutóbb például felemás lábbeliben, fején egy vadidegen nő kalapjával, karján a társbérlőék macskájával parázs vitába keveredett a tejcsarnokosnővel! Viszont a botrányos eseménynek köszönhetően megismerkedett a vele nagyjából egykorú, elegáns, fiatalos Paulával. Az új barátnőt már legféltettebb titkába is beavatta: csütörtökönként nála vacsorázik régi hódolója, Csermlényi Viktor. A mára már kiöregedett operaénekes a férj („szegény Bélám”) idejében is bizalmas viszonyt ápolt Erzsivel...

Paula hatásának köszönhetően Orbánné több gondot fordít külsejére. Az is kiderül, hogy az ostrom alatt valószínűleg ő mentette meg az Orbán házaspárt az éhhaláltól. A csupa nagyszerű tulajdonsággal rendelkező új barátnőhöz képest Orbánné agyonhajszolt, érzéketlen lánya és veje rideg idegennek tűnnek.

Kis híján az elaggott gavallér, Csermlényi is háttérbe szorul – de aztán úgy rendeződik a helyzet, hogy az énekes és Paula is összebarátkoznak. Hármasuk életében nagy esemény az a külvárosi Csermlényi-hangverseny, amelyen Erzsi a társbérlőjétől, az adjunktusnétől „kölcsönvett”, elcsaklizott türkizkék ruhában pompázik. Az izgató és izgatott este befejeztével sem tudnak megnyugodni, mert bár Viktor Orbánnénak teszi a szépet, és fitymálja Paulát, a taxiban állítólag szatír módjára viselkedett a reszkető barátnővel.

Az a bizonyos hajdani fénykép sem ad megnyugvást, csak sebeket tép föl: Erzsi is, Giza is mást gondol róla.

II. rész

Kitör a botrány. Ilus egy véletlen folytán leleplezi anyját; vörösborral összepecsétezte a türkizkék kölcsönruhát. A Csermlényi-ügytől amúgy is meggyötört Orbánnéról Egérke, a magányos, riadt szomszédasszony vészes dolgokat kénytelen írni Gizának. Viktor a csütörtöki nagy lakomáról, Paula a szokásos eszpresszói csevegésről marad el. A joggal gyanakvó Erzsi, furfangosan behatolva Paulához, rajtakapja a habzsolva vacsorázó énekest és a csábító „kígyót”. Ráborítja a levesestálat „Kauszné őnagyságára”, Csermlényinek pedig azonmód végképp kiadja az útját. Csakhogy a meg- (és Giza előtt le-)tagadott szerelem erősebb. Orbánné a nála is évtizedekkel idősebb Cs. Bruckner Adelaidát kérlelve, megalázkodva próbálja visszakönyörögni volt imádóját, ám az éber anya tántoríthatatlanul óvja „szegény fiút” és a „fiatalok” házassági terveit.

Az összeroppant Orbánné a lányától megint nem kap egy jó szót sem, orvos vejétől viszont kér és kap egy fiola jó erős, valójában ártalmatlan altatót kínzó álmatlansága ellen. A hazatámolygó, hirtelen ismét megöregedett asszony elbúcsúzik a világtól, majd dinamikusan és teátrálisan nekilát öngyilkosnak lenni. Mély és csillapító álmából az alig hihető valóság ébreszti: Giza itthon van, itt van mellette! A kölcsönösen vigaszra szoruló testvérekhez Egérke csatlakozik. A tolókocsiban ülő Giza mulattatására Erzsi és Egérke bemutatják szokásos, nyávogós macskajátékuk ceremóniáját. A vendég a nagy nevetéstől – bepisil...

Az egyszerre mosolyogtató és elkeserítő helyzetet lassan elmossa a vetített kép, a fiatal Szkalla lányok megint fölsejlő fényképe. Hogy honnan hová, ki elé, mi elé futottak abban a tovatűnt pillanatban, most sem lehet pontosabban tudni, mint a (macska)játék kezdetén.

Tarján Tamás: Örkény István: Macskajáték

Szereplők:

Orbánné, Giza, Paula, Egérke, Ilus, Józsi, Csermlényi Viktor, Cs. Bruckner Adelaida

I. rész

Az egykor megcsodált szépségű Szkalla lányok – akiknek ifjúságára egy bizonytalan datálású, megsárgult fénykép is emlékeztet – időskorukban egymástól messze élnek. Az évtizedekkel ezelőtt egy repeszdarabtól megbénult Giza Garmisch-Partenkirchenben élvezi gazdag fia házának tökéletes kényelmét; Erzsi – Orbánné – otthona egy zöldövezeti társbérlet. Giza számára, mint telefonjaiból is kiderül, egyhangúan telnek a napok: németes precizitással rendeznek estélyt, elkészül a családi kripta és így tovább. Annál mozgalmasabbak Orbánné mindennapjai. Legutóbb például felemás lábbeliben, fején egy vadidegen nő kalapjával, karján a társbérlőék macskájával parázs vitába keveredett a tejcsarnokosnővel! Viszont a botrányos eseménynek köszönhetően megismerkedett a vele nagyjából egykorú, elegáns, fiatalos Paulával. Az új barátnőt már legféltettebb titkába is beavatta: csütörtökönként nála vacsorázik régi hódolója, Csermlényi Viktor. A mára már kiöregedett operaénekes a férj („szegény Bélám”) idejében is bizalmas viszonyt ápolt Erzsivel...

Paula hatásának köszönhetően Orbánné több gondot fordít külsejére. Az is kiderül, hogy az ostrom alatt valószínűleg ő mentette meg az Orbán házaspárt az éhhaláltól. A csupa nagyszerű tulajdonsággal rendelkező új barátnőhöz képest Orbánné agyonhajszolt, érzéketlen lánya és veje rideg idegennek tűnnek.

Kis híján az elaggott gavallér, Csermlényi is háttérbe szorul – de aztán úgy rendeződik a helyzet, hogy az énekes és Paula is összebarátkoznak. Hármasuk életében nagy esemény az a külvárosi Csermlényi-hangverseny, amelyen Erzsi a társbérlőjétől, az adjunktusnétől „kölcsönvett”, elcsaklizott türkizkék ruhában pompázik. Az izgató és izgatott este befejeztével sem tudnak megnyugodni, mert bár Viktor Orbánnénak teszi a szépet, és fitymálja Paulát, a taxiban állítólag szatír módjára viselkedett a reszkető barátnővel.

Az a bizonyos hajdani fénykép sem ad megnyugvást, csak sebeket tép föl: Erzsi is, Giza is mást gondol róla.

II. rész

Kitör a botrány. Ilus egy véletlen folytán leleplezi anyját; vörösborral összepecsétezte a türkizkék kölcsönruhát. A Csermlényi-ügytől amúgy is meggyötört Orbánnéról Egérke, a magányos, riadt szomszédasszony vészes dolgokat kénytelen írni Gizának. Viktor a csütörtöki nagy lakomáról, Paula a szokásos eszpresszói csevegésről marad el. A joggal gyanakvó Erzsi, furfangosan behatolva Paulához, rajtakapja a habzsolva vacsorázó énekest és a csábító „kígyót”. Ráborítja a levesestálat „Kauszné őnagyságára”, Csermlényinek pedig azonmód végképp kiadja az útját. Csakhogy a meg- (és Giza előtt le-)tagadott szerelem erősebb. Orbánné a nála is évtizedekkel idősebb Cs. Bruckner Adelaidát kérlelve, megalázkodva próbálja visszakönyörögni volt imádóját, ám az éber anya tántoríthatatlanul óvja „szegény fiút” és a „fiatalok” házassági terveit.

Az összeroppant Orbánné a lányától megint nem kap egy jó szót sem, orvos vejétől viszont kér és kap egy fiola jó erős, valójában ártalmatlan altatót kínzó álmatlansága ellen. A hazatámolygó, hirtelen ismét megöregedett asszony elbúcsúzik a világtól, majd dinamikusan és teátrálisan nekilát öngyilkosnak lenni. Mély és csillapító álmából az alig hihető valóság ébreszti: Giza itthon van, itt van mellette! A kölcsönösen vigaszra szoruló testvérekhez Egérke csatlakozik. A tolókocsiban ülő Giza mulattatására Erzsi és Egérke bemutatják szokásos, nyávogós macskajátékuk ceremóniáját. A vendég a nagy nevetéstől – bepisil...

Az egyszerre mosolyogtató és elkeserítő helyzetet lassan elmossa a vetített kép, a fiatal Szkalla lányok megint fölsejlő fényképe. Hogy honnan hová, ki elé, mi elé futottak abban a tovatűnt pillanatban, most sem lehet pontosabban tudni, mint a (macska)játék kezdetén.

Örkény István (1912-1979)

Fáradhatatlan újrakezdő, a világ és az ember iránt lankadatlanul érdeklődő íróegyéniség volt. A kíváncsiság, az állandó szellemi készenlét, a beleérzés nála az alkotói erkölcs lényegi elemének számított. Sorsa külső kényszeréből vagy belső késztetésnek engedelmeskedve legalább fél tucatszor rugaszkodott neki pályájának. Mindig másfelől indult, és mindig megőrizte önmagát. Halálos ágyán egy olyan színmű- a Forgatókönyv – szövegét javítgatta, amely merőben új volt addigi darabjaihoz képest, s máig is egyedülálló a kortársi magyar drámairodalomban.

Jómódú fővárosi patikus fiaként érettségizett a Piarista Gimnáziumban, s műegyetemi kitérő után maga is gyógyszerészi diplomát szerzett. Ennek rövid ideig 1935-ben, hosszabb ideig az ötvenes-hatvanas évek fordulóján vette hasznát. 1941-ben családi óhajra mérnöki tanulmányait is befejezte.

E két oklevélnél többet jelentett számára, hogy süvölvény íróként a Szép Szó körétől és József Attilától kapott bátorítást. 1938-39-ben londoni, párizsi bohém, 1942 és 1946 között a II. Magyar Hadsereg katonája a Donnál, majd szovjet hadifogoly. 1950-től erősen hullámzó színvonalú művekkel lett elismert író. 1958-ban esztendőkig hallgatásra ítélte a kulturális politika.

Pályájának legfényesebb szakaszát ötvenéves kora fölött érte meg. Jeruzsálem hercegnője címmel 1966-ban gyűjtötte össze legjobb, jellegzetesen dísztelen, mégis telt, plasztikus elbeszéléseit, kirukkolva az Egyperces novellák első sorozatával is. Ebben a tömör, feszes, különös műfajban vérbeli fölfedezőnek mutatkozott: fölfedezte az epikai atommagot. Végső sűrítés, kikezdhetetlen forma, a megértés és szolidaritás ereje, a szatíra dinamizmusa jellemzi ezeket a fragmentumszerű, mégis teljes írásokat, melyeket mindennapjaink változatos élőszóbeli és nyomtatott szövegkörnyezetéből metszett ki és emelt át műalkotássá.

Az egypercesekkel párhuzamosan és ugyancsak a groteszk jegyében alakult a korai, közepes próbálkozások után újrakezdett drámaírói karrierje. A közelmúlt legnagyobb hatású magyar dramaturgiai műhelyét hozta létre. Korántsem boszorkánykonyha volt az, ahol a Tóték (1967), a Macskajáték (1969), a Vérrokonok (1974), a Kulcskeresők (1975), a Pisti a vérzivatarban (1969-1979) kiforrta magát. Páratlan racionalitás, mérlegelő józanság, felülemelkedő bölcsesség, mély és elementáris humor voltak a csodaszerei. S az alig bevallott érzelmesség, amellyel jó és rossz, élet és halál párbaját mindig az előbbi oldalán izgulta végig, bár tudta, hogy az utóbbi van fölényben.

Színműveit – általában többes számú címükkel – a magyarság elemző létdrámáiként, a XX. századi emberiség problémaműveiként is lehet értelmezni. Legáltalánosabban azonban az életerő próbatételeinek mondhatni őket. Mennyire képes megállni az ember a maga helyén, és hol is van „a maga helye”? – ez a Macskajáték fő kérdése is. Mint nem egy Örkény-darabnak, ennek is volt epikai előzménye. A hősnő, özvegy Orbán Béláné páratlan vitalitása varázsolta át színpadra is a prózai szöveget, mely az író szerint „a világ leghétköznapibb története: ketten szeretik egymást, és jön egy harmadik. A különbség csak az, hogy ami húszéves vagy harmincéves korunkban természetes és szívet vidámítóan költői, az hatvanéves korunkban – amikor még éppúgy jogunk van a szerelemhez, mint fiatalkorunkban -, ott ez a szerelmi háromszög mulatságossá, groteszkké válik.”

A Macskajáték az „egyperces dramaturgia” hatását mutatja. „Egyetlen mondatnak”, föltartóztathatatlan lendületnek tervezett textusa sok kis egységből épül. mozaikok sokszor telefonbeszélgetések vagy hangosan mondott-olvasott levelek. Örkény a formával, a stílussal mindig bizonyos távolságot tart tárgyától. Itt a szokatlan monológok, dialógok biztosítják a kívánatos közvetettséget.

Ősbemutatója 1971-ben volt Szolnokon, Hegedűs Ágnes főszereplésével. A rendező, Székely Gábor hamarosan a Pesti Színházban is színpadra állította; a remeklő Sulyok Mária sok százszor alakította, Berlinben német nyelven is játszotta Orbánnét.

(Forrás: 77 híres dráma 380-383. old., Móra Könyvkiadó 1993.)

Örkény István (1912-1979): Tóték

Budapesten született, a piarista gimnáziumban érettségizett, majd vegyészmérnöki karra iratkozott be. 1934-ben gyógyszerészdiplomát szerez. Ekkoriban kezd írni. Iskoláira, tanáraira emlékezve nyilatkozza: „Az iskolának az a feladata, hogy a kérdezést természetes és leküzdhetetlen szokásunkká tegye.” Ez a „jelenségek lecsupaszításának vágya” válik írói módszerének alapjává.

Londonba, Párizsba utazik, majd itthon befejezi a vegyészmérnöki kart is.

1942-ben behívják munkaszolgálatra, 1943-ban szovjet hadifogságba kerül. A táborban írja a Lágerek népe című szociográfiáját és az Emlékezők-et, mely tíz hadifogoly dokumentumértékű emlékezéseit tartalmazza, s Voronyezs című színműve is itt születik. Ez utóbbi a magyar szakaszvezető és egy szovjet tanítónő szerelmének ábrázolása miatt 1948-ban már nem kerülhet színpadra.

1948-ban kiadja Budai böjt, 1949-ben Idegen föld, 1954-ben Hóviharban című novelláskötetét, és közben drámákat is közöl.

1956-os írói kiállítása miatt néhány évig egyáltalán nem publikálhat, a fordítói tevékenységtől is eltiltják.

Gyógyszergyárban helyezkedik el. Az írást folytatja, később meg is jelennek ekkoriban készült művei.

Groteszk látásmód és líraiság jellemzi az 1963-ban írott Macskajáték című kisregényt, melynek eredeti változata filmforgatókönyv lett volna. A főszereplő, Orbánné 62 éves, jellegzetesen pesti asszony. Egyszerre kicsinyes, kisstílű és ugyanakkor nagy formátumú, megtörhetetlen vitalitású. Örkény szerint: „A Macskajáték meséje a legbanálisabb történet a világon: szerelmi háromszög, amelynek azonban minden tagja idős. Ha az ember a szerelmet, ezt az ifjonti érzelmet a halál küszöbére helyezi, minden elhangzó szó megtelik másik jelentéssel. Az emberi lélekhez egyre nehezebb közelférkőzni, nos, a humor kulcsot ad hozzá.”

Az árnyalt, tömör, finom gesztusokra épülő ábrázolásmód Örkényt az emberi kapcsolatok kiemelkedő mesterének mutatja, akár a két testvér, akár a szerelem, akár a barátság vagy például a szülő-gyermek kapcsolat ábrázolásáról van szó.

A rácsodálkoztatás új módszerével, a társadalmi visszásságok, furcsaságok megelevenítésével, puritán, groteszk elemzéseivel az „egyperces” novellákban külön műfajt teremt. Mint mondja, ezek „matematikai egyenletek, az egyik oldalon a közlés minimuma az író részéről, a másikon a képzelet maximuma az olvasó részéről.” 1966-ban a Jeruzsálem hercegnője című novelláskötetben néhány egyperces novellája is megjelenik; ezek önálló kötetben két év múlva, 1968-ban kerülnek az olvasókhoz.

A Tóték című kisregény (1964) parabola, s a kor nagy erkölcsi problémáira keres választ: arra,  hogy az igaznak vélt ügyért milyen határig lehet kompromisszumokat kötni, mikor kezdi az ember végzetesen feladni önmagát, hol van ennek határa, s marad-e a személyiségnek olyan áthatolhatatlan zuga, amely megőrzi a lázadás képességét. A kicsinyes, köznapi, nevetségesen abszurd helyzetekből áll össze az a pokol, amelyben az emberi szolgalelkűség felerősíti, elviselhetetlenné teszi a személyiség zsarnoki vonásait. Örkény nyilatkozata szerint az őrnagy és Tót egyazon személy. A teljes tűrés után a pillanatnyi visszaszerzett szabadság elég erő az újabb diktatúra elleni lázadáshoz.

A regény világának abszurd voltát erősíti fel a szerkezet is: már a mű elején kiderül az olvasó számára, hogy a fiú, akiért a szereplők áldozatukat hozzák, meghalt, így minden fáradozásuk, megalázkodásuk fölösleges és hiábavaló.

A Tót család három különböző magatartásmódot képvisel: az anya – fia érdekében – ösztönösen engedelmeskedik, Ágika, a kislány stréber, túllihegően szolgalelkű, Tót pedig összetettebb személyiségből következően alárendeli ugyan magát a közös ügynek, időnként azonban lázadni próbál az őrület ellen.

A kisregényből az író színdarabot is írt. Kazimir Károly színpadra állításában kora nagy feltűnést keltő drámája lett. 1969-ben Fábry Zoltán rendezésében, Latinovits Zoltán főszereplésével Isten hozta, őrnagy úr! címen a kisregényből film is készült.

Ugyanebben az évben mutatják be a Pisti a vérzivatarban című drámát. Újszerű módszerrel, összefüggő cselekmény nélkül dolgozza fel az utóbbi harminc év magyar történelmét; a drámai egységet a kronológiai sorrend teremti meg. A főhős nem egy, hanem négy személy, aki a magyarság ellentmondásos, nemegyszer homlokegyenest ellenkező választásait, sorsvállalásait személyesíti meg. A groteszk befejezés Örkény máskor is hangoztatott hitét sugallja: az emberek vitalitása, dinamizmusa mindig hagy annyi erőtartalékot, hogy az apokalipszisek után újrakezdjék az életüket.

Társadalmi parabolák a Vérrokonok (1975), és a Kulcskeresők (1977) című drámák is. 1979-ben, halálos ágyán fejezi be az akkoriban igen bátor politikai kiállásnak számító Forgatókönyv című darabját, mely a korábbi történelmi képletek összegzése egy konstruált perben.

Utolsó kisregénye, a Rózsakiállítás (1977) témája a halál, az író sajátos, realizmust és abszurditást elegytő stílusában.

Műveit számos nyelvre lefordították, franciára Vercors ültette át a Macskajáték-ot. 1970-ben Franciaországban a Tóték elnyerte a Fekete Humor Nagydíjat. Színdarabjait világszerte játsszák. Életműsorozatát, melynek csak első kötete jelent meg az életében,  felesége, Radnóti Zsuzsa dramaturg rendezte sajtó alá.

TÓTÉK

A második világháború idején Tót Lajos, a mátraszentannai tűzoltóparancsnok lapot kap katona fiától: arról értesíti, hogy parancsnoka, akinek idegeit a „partizánok nagyfokú zaklatása” megrongálta, szabadságát meghívására a kis mátrai falu csendjében töltené. „A szabadságos vonat Kurszkból indul, és ő máris megígérte, hogy a zászlóalj gépkocsiján elkísérhetem. Istenem, megfürödhetek!” – fejezi be lapját Gyula.

Örkény István egypercesei

Forrás: www.szinhazkolonia.hu

I.

a)      Kulturális háttér

b)      Örkény István

c)      A groteszk

II.

a)      Ballada a költészet hatalmáról

b)      Új olvasói lehetőségek

c)      Nászutasok a légypapíron

III.    Összegzés

A huszadik század második felére a világon mindenhol kiteljesedett az a művészi, művészeti változás, amit Baudelaire, Verlaine, Rimbaud elkezdett és Dali, Majakovszkij vagy Kassák folytatott. Csak ennek a pár évnek az említése is bizonyítja, hogy a műfaji határok, sokszor még a művészeti ágak határai is egybefonódtak. Mindenki szabad kezet kapott a szavak, színek, hangok, betűk, formák felett; korlátlanul burjánzottak az új stílusok. Sok esetben egy-egy stílus csak egy nevet, a megalkotójáét takarta; a több évszázadra, évtizedre kiterjedő korstílusok merev,  kötött rendszerét átvette a forradalmi anarchia.

Hazánkban is elindult ez a folyamat: gondoljunk csak Móricz újszerű parasztábrázolására, húsba vágó naturalizmusára, Ady Perdita-szerelmére vagy Kassák játékos elvontságára.

1912-től 1979-ig élt az a magyar művész, aki újat tudott hozni a novellairodalomba, új műfajt, új megnyilvánulásmódot teremtve szólt a magyar társadalom egészéhez. Örkény István értelmiségi származású, autodidakta író. Létrehozva az egyperces novellákat, teljesen átértékelte az alkotó-értelmező viszonyról elképzelt fogalmakat.

Nevéhez fűződik a groteszk bevezetése az irodalmi stílusok közé, amely stílusnak az a célja, hogy a közlést jelzéssé sűrítse, megingassa a végérvényest úgy, hogy nem állít egy másik érvényességet a helyébe. Ez az új alkotási mód az olvasóban nem zár le, nem fejez be valamit, hanem utat nyit, elindít s rádöbbent, hogy a mindennapi, megszokott életünkben a nem mindennapit, a jelentéktelenben a jelentőst észrevegyük. Igen, Örkény a magyarázat helyett a felismerést igyekszik nyújtani azzal, hogy a valóságot eredetiben rajzolja, s csak a nézőpont, a képkivágás tér el a megszokottól. A megszokott mögött azt veszi észre, amit addig még más nem. Mindezt röviden, mert kevés szóval akar sokat mondani. Írásainak nincs műfaja: a népmesétől a városi folklórig – a pesti viccig, az elbeszélő epikától a kurtára fogott tragédiáig sokféle megtalálható.

Örkény István: Tóték – a dráma elemző bemutatása

Forrás: www.mandarchiv.hu

I.

a)      Történelmi háttér

b)      Örkény István

II.

a)      Cselekmény

b)      Abszurditás

c)      Szereplők

d)      Mondanivaló

III.    Összegzés

A 20. század igen jelentős alkotója Örkény István, aki újszerű látásmódjával, új megoldásaival rendkívülit alkotott irodalmunkban. A Tóték című drámája kiemelkedő jelentőségű, főként az alapprobléma más oldalról való megközelítése miatt. Ez a mű először kisregény formájában készült el az 1960-as évek közepén, majd az író drámává dolgozta át. A második, színpadi változatnak nagy hazai és külföldi sikere lett, 1973-ban Párizsban Fekete Humor Nagydíjjal jutalmazták; itthon Fábri Zoltán készített belőle filmet Isten hozta, őrnagy úr! címmel.

A dráma alaptémája a második világháború, amely Örkény maradandó élménye volt – a keleti fronton fogságba esett. A nagy világégésben való részvételünk áll a középpontban, ám ezt nem a frontesemények tükrében mutatja be, hanem újszerűen, a hátország szempontjából. Telitalálat Örkény választása, hisz ettől a hátországtól függ a fronton harcoló katonák élelmezése, ellátása. És itt, a front mögötti területen lehet érzékelni az emberek viszonyát a háborúhoz, a tömegtájékoztatás egyoldalúságát.