A magyar írónők első szárnypróbálgatásairól csak a XV. századtól kezdődőleg maradtak fenn emlékeink. RÁSKAY LEÁ-tól, az első szerzetes írónőtől hosszú és küzdelmes út vezet napjainkig, amikor nőírók is eljutottak a Nobel-díjasok színvonalára s nem szükséges elődjeikhez hasonlóan férfi írónév védőpajzsa mögé rejtőzködni. A XV. és XVI. században a kereszténykor kolostorirodalmi termékeiben vallásos elmélkedések, zsoltárok, levelek és imák jutnak szerzetesnők tollain keresztül irodalmi magaslatra. A XVII. század tollforgató asszonyai már családi levelezéssel szélesebb mezőnyökre terelik az irodalmat.
WESSELÉNYI ANNA, özvegy Csáky Istvánné nyitja meg az erdélyi írónők sorát e korban, akinek hatvan eredeti levelét őrzi a Magyar Történelmi Társulat. E levelekből az erdélyi nagyasszony ősmagyar jelleme, s szenvedéseket béketűréssel viselő alázata, egyszerű közvetlensége, műveltséget s mélyen gyökerező vallásossága domborodik ki. Szép, tiszta magyarsággal írt levelei a XVII. század társadalomrajzai. Deák Farkas így jellemzi:”Mondatai kerekdedek, kifejezései erőteljesek, főként, ha egy kissé indulatba jön a nagyasszony, igen szépen tud írni.” Wesselényi Anna 1584-ben született. Gyermekkorától fogva Erdélyben élt s itt szívta magába az igaz magyarságot, mely tetteiből, szavaiból s minden sorából kisugárzik. Ebben a korban nem volt szégyen a írni-olvasni nem tudás, amit igazol például Wesselényi Anna menye, a nádor leánya, Forgách Éva is. A nagyon képzett nőket gyanús szemmel figyelték s bizony akadt olyan is, akire ráfogták, hogy az ördöggel cimborál s az sugalmazza az okos gondolatokat.
Így járt VITÉZ ZSUZSÁNNA, BÉLDI PÁLNÉ, aki 1630 körül született Erdélyben s Bornemissza Anna fejedelemasszonyt ostromolta leveleivel férje kiszabadításáért. Levelei lelki mélységeket, vallásosságot és nemes jellemet tárnak fel erőteljes stílusérzékkel, szép kifejezésekkel. Azon felül pedig vagyonából az egyházat támogatta, az üldözött lelkészek oltalmazója lett s az ifjakat kitaníttatta. És nem hála és megbecsülés lett a jutalma, hanem gyanúsítás és gáncs, úgyhogy boszorkányság miatt perbe fogták. Egyebet nem tudtak azonban rábizonyítani, int azt, hogy szeretett férfitársaságban politikai vitákban részt venni s az általános „kedet” megszólítás helyett, mint újító a „Nadságod” megszólítást alkalmazta.
Az első nyomtatott emlékek nőírókról a XVII. század közepétől mutathatók fel és az első magyar nő, akinek írása nyomdafestéket látott, LORÁNTFFY ZSUZSÁNNA volt. Lorántffy Zsuzsánna sárospataki várkisasszony az 1600. évben született s 16 éves korában Rákóczi György vette feleségül. Így sodorta e házasság Erdély felé, hogy szelleme erős gyökérszálakkal fogódzzék meg e csodálatos talajban. Rákóczi György erdélyi fejedelem oldalán ő maga is fejedelemasszony, aki az országvezetés hatalmas munkáját hűségesen megosztja s vezérlő szelleme lesz századának a művelődés és tudomány terén is. A század vallásharcai közt neki köszönhető, hogy a nemzet a középkori sötétségbe vissza nem zuhant. Kollégiumot alapított, híres külföldi tudósokat hívott be. Számos neveléstani s irodalmi, iskolai könyvet nyomtatott a saját vagyonából áldozva, ifjak taníttatását vállalta, majd buzdításképpen maga is írt egy vallásbölcseleti munkát s ezt 1640-ben Gyulafehérvárott nyomatta ki. Könyvének fényes sikere volt. Ő már kizárólag magyar nyelven írt s családtagjaihoz intézett levelei mind zamatos magyarsággal vannak telítve.
BÁRÓ PETRÓCZY KATA SZIDÓNIA, bár a Felvidéken született 1658-ban, mégis erdélyi génius ihlette meg tollát, mert már gyermekkorában Erdélybe kerül s erdélyi főúrnak, Pekry Lőrincnek lesz a felesége. A Wesselényi-féle összeesküvés miatt férje is fogságba kerül. Hogy birtokait el ne kobozzák, vallási szakadások állnak be a családban s ez annyira megrendíti, hogy könyvet ír. Amikor pedig férje II. Rákóczi Ferenc zászlaja alá áll, újabb könyvet ír elragadtatásában e címmel: „A kereszt nehéz terhe alatt elbágyadt szíveket élesztő, jó illatu tizenkét liliom.” De meglakolt férje Rákóczihoz való átpártolásáért s e könyvért is, úgyhogy lányaival együtt a nagyszebeni tömlöcbe hurcolják. De az írói géniusz itt látogatta meg igazán, mert a börtönben születtek meg legszebb költeményei.
Nemsokára feltűnt a kurucok csalogánya, LOSÁRDI ZSUZSÁNNA, „akinek az alakja mint egy álomkép lebeg a Rákóczi-kor viharai közt”. Ő volt az első magyar dalköltőnő, mert a kuruc csapatok élén járva, magaszerzette csodálatos dalaival lelkesítette őket. Saját vallomása szerint: „Nem azért éneklem énekeimet, hogy német uramékat kiirtsam, hanem, hogy hazámat hazámban megsirassam.” Az Erdély rendeihez írt „dicsőítő ódáját” II. Rákóczi Ferenc Gyulafehérvárott ki is nyomatta s több ezer példányban kiosztotta. De valahogy úgy nyoma veszett, hogy egyetlen példányunk sem maradt belőle. Zsuzsánna bár a Felvidéken született 1681-ben, élete legválságosabb korszakát mégis Erdélyben küzdötte át s 1705. nov. 11-én a kurucoknak Zsibónál elszenvedett veresége alkalmával Herbeville tábornok őt is elfogta s Marosvásárhelyt tömlöcbe vetette. De a kurucok dalos pacsirtájának szavát a börtön falain keresztül is meghallották s „A hanyatló hazát” sirató versek a nép ajkán felcsendültek, elterjedtek s háborgást idéztek fel. Zsuzsánnát pedig felségsértéssel vádolva, halálra ítélték, de sikerült a lánglelkű dalköltőnek börtönéből megszökni s Törökországba menekülni.
GRÓF BETHLEN KATA 1700-ban született Erdélyben. Első férje gróf Haller László, második Teleki József volt. Kortörténetet foglal magában értékes önéletrajza e címmel: „Gróf Bethleni Bethlen Kata életének Maga által való leirása”. E naplót a saját családi viszonyai, ennek az időnek vallásharcai, a maga részéről elszenvedett vallási üldöztetések és a kor jeleseiről írt jellemzése teszi nagyon értékessé. Később egy könyvét kinyomatta e címmel. „Védekező erős paizs, amellyel a kisérteteknek tüzes nyilai ellen oltalmazhatja magát a keresztény ember.” Bethlen Kata korának egyik legműveltebb asszonya, aki az orvostudománnyal is foglalkozott s állandó összeköttetésben állt kora jeles pedagógusaival. Az irodalomtörténet Árva Bethlen Kata névvel különbözteti meg a korbeli másik Bethlen Katától, II. Apafi Mihály nejétől, aki szintén írt egy imádságos könyvet.
Különösnek tetszik most, hogy a XVIII. század végéig úgyszólván csak a főrangú hölgyek közt lehetett találni írni-olvasni tudókat s ezek is csaknem mind Erdélyből kerültek ki. Erdély lett a magyarosító törekvés Sionhegye, ahova a német erőszak elől menekült hazafiak otthont leltek a fejedelmek udvarában. Itt magyar élet folyt s magyar beszéd járta. Az édes anyanyelv vezetett a társalgási, tanítási, közigazgatási, politikai és az egyházi vonatkozásban. A középosztály lányainál azonban nem tartották fontosnak az írni-olvasni tudást, sőt a felvilágosodást, művelődést veszedelmesnek találták e korban, - s ha egyik-másik középosztálybeli vagy éppen polgárleány írni-olvasni megtanult, azt szülei tudtán kívül, titokban merte csak gyakorolni.
Eben a korban élt UJFALVY KRISZTINA, aki 1761-ben született a Küküllő mentén. Művelődési vágyában nem csupán írni-olvasni tudott, hanem a versírásban sírta ki szerelmi bánatát s csalódásait. S amiért szerelmi tárgya, gróf Haller László mást vett nőül, bosszújában kérői közül a legrútabb emberhez ment férjhez s újabb boldogtalanság menekítette a múzsákhoz. Versei közül többet a barátság magasztalására, Molnár Borbála írótársához intézett. Később különcködőnek csapott fel, férfiruhába öltözött s magas tetejű kalapot hordott. Nemes, fennkölt gondolkozásának több jelét adta írásaiban s cselekedeteiben. Sok jót tett a néppel is, úgyhogy Csáváson a falu jegyzőjének választották. Ujfalvy Krisztina versei széles körben népszerűek voltak s a legelőkelőbb lapokban láttak napvilágot. Egyik szépirodalmi bölcseletének népdalba átültetett pár sora ismerős:
WESSELÉNYI ANNA, özvegy Csáky Istvánné nyitja meg az erdélyi írónők sorát e korban, akinek hatvan eredeti levelét őrzi a Magyar Történelmi Társulat. E levelekből az erdélyi nagyasszony ősmagyar jelleme, s szenvedéseket béketűréssel viselő alázata, egyszerű közvetlensége, műveltséget s mélyen gyökerező vallásossága domborodik ki. Szép, tiszta magyarsággal írt levelei a XVII. század társadalomrajzai. Deák Farkas így jellemzi:”Mondatai kerekdedek, kifejezései erőteljesek, főként, ha egy kissé indulatba jön a nagyasszony, igen szépen tud írni.” Wesselényi Anna 1584-ben született. Gyermekkorától fogva Erdélyben élt s itt szívta magába az igaz magyarságot, mely tetteiből, szavaiból s minden sorából kisugárzik. Ebben a korban nem volt szégyen a írni-olvasni nem tudás, amit igazol például Wesselényi Anna menye, a nádor leánya, Forgách Éva is. A nagyon képzett nőket gyanús szemmel figyelték s bizony akadt olyan is, akire ráfogták, hogy az ördöggel cimborál s az sugalmazza az okos gondolatokat.
Így járt VITÉZ ZSUZSÁNNA, BÉLDI PÁLNÉ, aki 1630 körül született Erdélyben s Bornemissza Anna fejedelemasszonyt ostromolta leveleivel férje kiszabadításáért. Levelei lelki mélységeket, vallásosságot és nemes jellemet tárnak fel erőteljes stílusérzékkel, szép kifejezésekkel. Azon felül pedig vagyonából az egyházat támogatta, az üldözött lelkészek oltalmazója lett s az ifjakat kitaníttatta. És nem hála és megbecsülés lett a jutalma, hanem gyanúsítás és gáncs, úgyhogy boszorkányság miatt perbe fogták. Egyebet nem tudtak azonban rábizonyítani, int azt, hogy szeretett férfitársaságban politikai vitákban részt venni s az általános „kedet” megszólítás helyett, mint újító a „Nadságod” megszólítást alkalmazta.
Az első nyomtatott emlékek nőírókról a XVII. század közepétől mutathatók fel és az első magyar nő, akinek írása nyomdafestéket látott, LORÁNTFFY ZSUZSÁNNA volt. Lorántffy Zsuzsánna sárospataki várkisasszony az 1600. évben született s 16 éves korában Rákóczi György vette feleségül. Így sodorta e házasság Erdély felé, hogy szelleme erős gyökérszálakkal fogódzzék meg e csodálatos talajban. Rákóczi György erdélyi fejedelem oldalán ő maga is fejedelemasszony, aki az országvezetés hatalmas munkáját hűségesen megosztja s vezérlő szelleme lesz századának a művelődés és tudomány terén is. A század vallásharcai közt neki köszönhető, hogy a nemzet a középkori sötétségbe vissza nem zuhant. Kollégiumot alapított, híres külföldi tudósokat hívott be. Számos neveléstani s irodalmi, iskolai könyvet nyomtatott a saját vagyonából áldozva, ifjak taníttatását vállalta, majd buzdításképpen maga is írt egy vallásbölcseleti munkát s ezt 1640-ben Gyulafehérvárott nyomatta ki. Könyvének fényes sikere volt. Ő már kizárólag magyar nyelven írt s családtagjaihoz intézett levelei mind zamatos magyarsággal vannak telítve.
BÁRÓ PETRÓCZY KATA SZIDÓNIA, bár a Felvidéken született 1658-ban, mégis erdélyi génius ihlette meg tollát, mert már gyermekkorában Erdélybe kerül s erdélyi főúrnak, Pekry Lőrincnek lesz a felesége. A Wesselényi-féle összeesküvés miatt férje is fogságba kerül. Hogy birtokait el ne kobozzák, vallási szakadások állnak be a családban s ez annyira megrendíti, hogy könyvet ír. Amikor pedig férje II. Rákóczi Ferenc zászlaja alá áll, újabb könyvet ír elragadtatásában e címmel: „A kereszt nehéz terhe alatt elbágyadt szíveket élesztő, jó illatu tizenkét liliom.” De meglakolt férje Rákóczihoz való átpártolásáért s e könyvért is, úgyhogy lányaival együtt a nagyszebeni tömlöcbe hurcolják. De az írói géniusz itt látogatta meg igazán, mert a börtönben születtek meg legszebb költeményei.
Nemsokára feltűnt a kurucok csalogánya, LOSÁRDI ZSUZSÁNNA, „akinek az alakja mint egy álomkép lebeg a Rákóczi-kor viharai közt”. Ő volt az első magyar dalköltőnő, mert a kuruc csapatok élén járva, magaszerzette csodálatos dalaival lelkesítette őket. Saját vallomása szerint: „Nem azért éneklem énekeimet, hogy német uramékat kiirtsam, hanem, hogy hazámat hazámban megsirassam.” Az Erdély rendeihez írt „dicsőítő ódáját” II. Rákóczi Ferenc Gyulafehérvárott ki is nyomatta s több ezer példányban kiosztotta. De valahogy úgy nyoma veszett, hogy egyetlen példányunk sem maradt belőle. Zsuzsánna bár a Felvidéken született 1681-ben, élete legválságosabb korszakát mégis Erdélyben küzdötte át s 1705. nov. 11-én a kurucoknak Zsibónál elszenvedett veresége alkalmával Herbeville tábornok őt is elfogta s Marosvásárhelyt tömlöcbe vetette. De a kurucok dalos pacsirtájának szavát a börtön falain keresztül is meghallották s „A hanyatló hazát” sirató versek a nép ajkán felcsendültek, elterjedtek s háborgást idéztek fel. Zsuzsánnát pedig felségsértéssel vádolva, halálra ítélték, de sikerült a lánglelkű dalköltőnek börtönéből megszökni s Törökországba menekülni.
GRÓF BETHLEN KATA 1700-ban született Erdélyben. Első férje gróf Haller László, második Teleki József volt. Kortörténetet foglal magában értékes önéletrajza e címmel: „Gróf Bethleni Bethlen Kata életének Maga által való leirása”. E naplót a saját családi viszonyai, ennek az időnek vallásharcai, a maga részéről elszenvedett vallási üldöztetések és a kor jeleseiről írt jellemzése teszi nagyon értékessé. Később egy könyvét kinyomatta e címmel. „Védekező erős paizs, amellyel a kisérteteknek tüzes nyilai ellen oltalmazhatja magát a keresztény ember.” Bethlen Kata korának egyik legműveltebb asszonya, aki az orvostudománnyal is foglalkozott s állandó összeköttetésben állt kora jeles pedagógusaival. Az irodalomtörténet Árva Bethlen Kata névvel különbözteti meg a korbeli másik Bethlen Katától, II. Apafi Mihály nejétől, aki szintén írt egy imádságos könyvet.
Különösnek tetszik most, hogy a XVIII. század végéig úgyszólván csak a főrangú hölgyek közt lehetett találni írni-olvasni tudókat s ezek is csaknem mind Erdélyből kerültek ki. Erdély lett a magyarosító törekvés Sionhegye, ahova a német erőszak elől menekült hazafiak otthont leltek a fejedelmek udvarában. Itt magyar élet folyt s magyar beszéd járta. Az édes anyanyelv vezetett a társalgási, tanítási, közigazgatási, politikai és az egyházi vonatkozásban. A középosztály lányainál azonban nem tartották fontosnak az írni-olvasni tudást, sőt a felvilágosodást, művelődést veszedelmesnek találták e korban, - s ha egyik-másik középosztálybeli vagy éppen polgárleány írni-olvasni megtanult, azt szülei tudtán kívül, titokban merte csak gyakorolni.
Eben a korban élt UJFALVY KRISZTINA, aki 1761-ben született a Küküllő mentén. Művelődési vágyában nem csupán írni-olvasni tudott, hanem a versírásban sírta ki szerelmi bánatát s csalódásait. S amiért szerelmi tárgya, gróf Haller László mást vett nőül, bosszújában kérői közül a legrútabb emberhez ment férjhez s újabb boldogtalanság menekítette a múzsákhoz. Versei közül többet a barátság magasztalására, Molnár Borbála írótársához intézett. Később különcködőnek csapott fel, férfiruhába öltözött s magas tetejű kalapot hordott. Nemes, fennkölt gondolkozásának több jelét adta írásaiban s cselekedeteiben. Sok jót tett a néppel is, úgyhogy Csáváson a falu jegyzőjének választották. Ujfalvy Krisztina versei széles körben népszerűek voltak s a legelőkelőbb lapokban láttak napvilágot. Egyik szépirodalmi bölcseletének népdalba átültetett pár sora ismerős:
Ez az élet úgyse sok,
Használják az okosok;
Fergeteges, néma – bár,
Vesztegetni mégis kár.
Használják az okosok;
Fergeteges, néma – bár,
Vesztegetni mégis kár.
Ujfalvy Krisztináról így írnak: „Nagy és eredeti költői tehetség. Dalai a kor legjobb termékeivel versenyezhetnek.”
A tizenkilencedik század közepéig Erdély nem adott jelentősebb írónőt, majd egyszerre sok erős tehetség tűnik fel a láthatáron. De mint költőnő legtehetségesebb volt a kortársak között MALOM LUJZA, aki mint úttörő, irányító hatást gyakorolt a női szellemé s társadalmi élet továbbfejlesztésére. Malom Lujza 1824-ben született. Atyja kormányszéki tanácsos volt s tehetséges leánya nevelésére nagy gondot fordított. Így Lujza francia, német, angol és olasz nyelven jól beszélt s irodalmilag is széles látókört szerzett s irodalom művészet, zene az éltető elemei voltak. Művésziesen zongorázott s énekelt. De, mint vérbeli erdélyi nő, nagy jártasságot szerzett a gazdasszonyi tudományokban s pompás kézimunkákat is készített. Formás, tartalmas, zengzetes költeményei az Erdélyi Társalkodóban és Jelenkorban sűrűn láttak napvilágot, míg a Honderű érdekes leveleit, novelláit s fordításait közölte. Huszonhét éves korában Kolozsvárt halt meg s pompás emlékmű díszíti sírját. Kora így jellemzi irodalmi működését: „Dalai nem csinált virágok, de a szív tiszta melegéből fakadó nemes érzelmek. Fő jellemvonásai: szelídség, gyöngédség és meleg honszeretet.” Biztatója, bátorítója, útjainak egyengetője, Döbrentey Gábor vette gondozásába a korán elhunyt, jeles költőnőnek több kötetet kivető regényfordításait s gyűjteményes költeményeit. Kár, hogy Döbrentey hagyatékával együtt feledés homálya lepi. Érdemes volna a múlt ködéből mind e magyar értékeinket átmenteni a napsugaras jövendőbe. Jellemző pár sora, pl. a „Kérelem” című versből:
A tizenkilencedik század közepéig Erdély nem adott jelentősebb írónőt, majd egyszerre sok erős tehetség tűnik fel a láthatáron. De mint költőnő legtehetségesebb volt a kortársak között MALOM LUJZA, aki mint úttörő, irányító hatást gyakorolt a női szellemé s társadalmi élet továbbfejlesztésére. Malom Lujza 1824-ben született. Atyja kormányszéki tanácsos volt s tehetséges leánya nevelésére nagy gondot fordított. Így Lujza francia, német, angol és olasz nyelven jól beszélt s irodalmilag is széles látókört szerzett s irodalom művészet, zene az éltető elemei voltak. Művésziesen zongorázott s énekelt. De, mint vérbeli erdélyi nő, nagy jártasságot szerzett a gazdasszonyi tudományokban s pompás kézimunkákat is készített. Formás, tartalmas, zengzetes költeményei az Erdélyi Társalkodóban és Jelenkorban sűrűn láttak napvilágot, míg a Honderű érdekes leveleit, novelláit s fordításait közölte. Huszonhét éves korában Kolozsvárt halt meg s pompás emlékmű díszíti sírját. Kora így jellemzi irodalmi működését: „Dalai nem csinált virágok, de a szív tiszta melegéből fakadó nemes érzelmek. Fő jellemvonásai: szelídség, gyöngédség és meleg honszeretet.” Biztatója, bátorítója, útjainak egyengetője, Döbrentey Gábor vette gondozásába a korán elhunyt, jeles költőnőnek több kötetet kivető regényfordításait s gyűjteményes költeményeit. Kár, hogy Döbrentey hagyatékával együtt feledés homálya lepi. Érdemes volna a múlt ködéből mind e magyar értékeinket átmenteni a napsugaras jövendőbe. Jellemző pár sora, pl. a „Kérelem” című versből:
Virágot adjatok,
Mig zöldel énekem,
Bort, kardot férfinak, -
Virágot csak nekem!
Mig zöldel énekem,
Bort, kardot férfinak, -
Virágot csak nekem!
Erdély ajándékozta SZÁSZ KÁROLYNÉT is e kornak, aki IDUNA költő néven gyönyörködtette olvasóit. 1830-ban született, de élte tavaszát érte meg csupán, mert tüdővész gyorsan végzett vele. Sorsa az Alföldre vetette, de annál inkább epekedett hazája, Erdély után s nem egyszer sírta ki magát sóvárgó sorokban a „Kéklő jegyek után”. Kiváló lírai tehetsége, közvetlensége, szívre ható melegsége, izzó magyar lelke s műveiben a teljes összhang jellemezték bűbájos verseit. Rímei keresetlenek, tisztán csendülők, alakilag kifogástalanok. Költeményeit a kóros betegségekkel vívódó élet rejtelmes fátylakba burkolta, melyeken keresztülcsillant erős egyénisége. Halála után férje, Szász Károly kiadta „Iduna hagyományai” címmel szépséges költeményeit. Iduna a Vágy című hosszabb költemény utolsó szakaszaiban jóslatszerűleg búcsúzkodik az élettől és drága szülőföldjétől, Erdélytől:
Óh vigyetek! Óh vigyetek!
Ott vágyom meghalni én,
Tán még egyszer pihenhetem
Édesanyám kebelén.
Édesanyám, szülőföldem
Látlak-e még valaha?
Ah, a nap már lemenőben
S jő a hosszú éjszaka.
Ott vágyom meghalni én,
Tán még egyszer pihenhetem
Édesanyám kebelén.
Édesanyám, szülőföldem
Látlak-e még valaha?
Ah, a nap már lemenőben
S jő a hosszú éjszaka.
De drága, kincses Erdély termékeny humuszából új poéta virágszálak sarjadnak s BULYOVSZKY GYULÁNÉ SZILÁGYI LILLA Kolozsvárt 19 éves korában először szavalóművészetével, később írótollával hódítja meg a nemzet szívét. Mint a Nemzeti Színház tagja, külföldi világvárosokban vendégszerepel, - de utóbb visszavonul a színpadtól a megírja „Norvégiai utazásaim” című néprajzi szempontból is értékes művét. De neve ekkor már ismerős, mint műfordítóé, hisz 20 színművet ültetett át idegenből magyarra. Ezek közül a „Tiszaháti libácska” különösen sokáig volt műsorra tűzve. Bulyovszkyné elbeszélései az 50-es években almanachokban sűrűn látnak napvilágot. Sok áldás kísért eútját, mert segítségére volt a tollforgató, utakat kereső fiatal nemzedéknek s a „Bulyovszky Gyuláné” díj adományozásával a Kisfaludy Társaságon keresztül a színműírók jeleseinek útját egyengethette.
A magyar televényben már mélyen beleszánt az erdélyi írónők kicsi tolla, hogy mind dúsabb rendekbe gyűjtse az irodalmi termést. Így lendül az élre a HAJNALKA írói neven dolgozó RÓZSAÁGHY ANTALNÉ. Már 15 éves korában babér övezi költői műveit. A pesti „Hölgydivatlap”, a „Hölgyfutár” és a „Gombostű” egymás után adja ki hangulatos verseit. 1864-ben már nagy népszerűség fogadja Hajnalka dalait s rajzokat és elbeszéléseket magába ölelő köteteit. „A kandalló mellett” című gyűjteménye szinte úttörővé teszi a rajz- és novellairodalom terén.
FANGHNÉ GYUJTÓ IZABELLA neve szintén mérföldkövet jelent az erdélyi írónők sorában. Forró honleányszívét édesapja, Gyujtó Lajos az 1849-ben kiadott híres proklamációjával lobbantotta lángra s a kis Izabella 12 éves korában Esopus nyomán verses meséket, nemsokára rá drámákat ír. A forradalom láza elragadja s minden forradalmi dalt lelkesedéssel énekel. Nagyszebenben híre fut a kislány rajongó honszerelmének, aki Szeben ostrománál azért sír keservesen, mert aggódik a magyar ostromlók sorsáért. Izabella sok nyelven beszél, művésziesen zongorázik, de igazi íróvá csak asszonykorában lesz. Akkor is titokban, Szepessy Gáspár írói né mögé rejtőzve ír. Férjétől retteg, de a leleplezés jól végződik. Az álnévre nincs szükség többé a férje és apja magas ívben lendítik fel a szárnypróbálgatót. A sors azonban csaknem egyszerre ragadja el tőle kedveseit, szüleit és férjét. De itt vannak vigaszul gyermekei – és a kicsi toll. Örömben, búban hű maradt hozzá. Regényei közül „A multak árnyai”, és a „Legjobb otthon” címűek nagy irodalmi sikert biztosítottak Fanghné Gyujtó Izabellának. Ezekben a magyar népéletből vett események frissítő hatást gyakoroltak a kor novellairodalmára.
GYARMATHY ZSIGÁNÉ, a kalotaszegi varrottas apostola tűvel, tollal s az ékesszólás erejével biztosított halhatatlanságot Erdély e kincses népművészetének. Gyarmathy Zsigáné mint HÓRY ETELKA, Hóry Farkas református költőt pap leánya lát napvilágot Gyerőmonostoron. Akkor még súlyos előítéletekkel kellett az úttörő nőíróknak megküzdeni s ez súlyos belső harcokat jelentett a tehetséges fiatal lánynak is. De a siker és dicsőség a nyomába szegődött. A Magyar Bazárban megindítja harcát a kalotaszegi kézimunkák népszerűsítéséért. A magyar népszokások és népművészt irodalmi keretbe foglalása örök érdeme marad. De ennek a csodálatos életnek szellemi gazdagsága mellett ott látjuk Gyarmathy Zsigánét, mint a nagy falusi gazdaság és háztartás minta-háziassonyát, az eszményi feleséget és rajongó lelkű jó anyát.
Erdély tollforgató nagyasszonyainak sorát a tudományos irodalommal foglalkozó TORMA ZSÓFIÁVAL zárjuk le, aki szellemi örökségét hírneves tudós atyjától, Torma Józseftől hozta magával e világra szülőfalujában, Csicsókeresztúron. Mint gyermekleány indul a csodálatos Marosvölgy neolit-korú lelőhelyeire s csakhamar széles a hazában, sőt Németországban is a tudósok közt emlegetik nevét. Ugyanis Torma Zsófia fedezte fel Marosvölgy első és legdúsabb praehistorikus lelőhelyét 1876-ban. Ásatásokat folytatott kitartó lelkesedéssel, egész múzeumra való anyagot gyűjtött egybe. 1879-ben értekezését az Erdélyi Múzeum közölte. Második híres értekezése a nándori sziklaszoros barlangbejáratainak leleteiről számolt be. Torma Zsófia nemcsak a régészcsákánnyal, hanem az írótollal is a legelsők közt küzdött az élen, úgyhogy régészeti szakirodalmi munkássága okmánytárul szolgál s régészeti nagy könyve fennen hirdeti, hogy Erdély bércei közül induló tollforgató nagyasszonyaink is méltó helyet vívtak ki maguknak az irodalom, a művészet s a tudomány göröngyös útjain keresztül a halhatatlanság felé.
Adja a magyarok Istene, hogy e nagyasszonyok szellemi oltásai hervadhatatlan virágoktól díszes, dúslombú ágakkal terebélyesebbé és vihart állóbbá tegyék a magyar nemzet fáját.
A magyar televényben már mélyen beleszánt az erdélyi írónők kicsi tolla, hogy mind dúsabb rendekbe gyűjtse az irodalmi termést. Így lendül az élre a HAJNALKA írói neven dolgozó RÓZSAÁGHY ANTALNÉ. Már 15 éves korában babér övezi költői műveit. A pesti „Hölgydivatlap”, a „Hölgyfutár” és a „Gombostű” egymás után adja ki hangulatos verseit. 1864-ben már nagy népszerűség fogadja Hajnalka dalait s rajzokat és elbeszéléseket magába ölelő köteteit. „A kandalló mellett” című gyűjteménye szinte úttörővé teszi a rajz- és novellairodalom terén.
FANGHNÉ GYUJTÓ IZABELLA neve szintén mérföldkövet jelent az erdélyi írónők sorában. Forró honleányszívét édesapja, Gyujtó Lajos az 1849-ben kiadott híres proklamációjával lobbantotta lángra s a kis Izabella 12 éves korában Esopus nyomán verses meséket, nemsokára rá drámákat ír. A forradalom láza elragadja s minden forradalmi dalt lelkesedéssel énekel. Nagyszebenben híre fut a kislány rajongó honszerelmének, aki Szeben ostrománál azért sír keservesen, mert aggódik a magyar ostromlók sorsáért. Izabella sok nyelven beszél, művésziesen zongorázik, de igazi íróvá csak asszonykorában lesz. Akkor is titokban, Szepessy Gáspár írói né mögé rejtőzve ír. Férjétől retteg, de a leleplezés jól végződik. Az álnévre nincs szükség többé a férje és apja magas ívben lendítik fel a szárnypróbálgatót. A sors azonban csaknem egyszerre ragadja el tőle kedveseit, szüleit és férjét. De itt vannak vigaszul gyermekei – és a kicsi toll. Örömben, búban hű maradt hozzá. Regényei közül „A multak árnyai”, és a „Legjobb otthon” címűek nagy irodalmi sikert biztosítottak Fanghné Gyujtó Izabellának. Ezekben a magyar népéletből vett események frissítő hatást gyakoroltak a kor novellairodalmára.
GYARMATHY ZSIGÁNÉ, a kalotaszegi varrottas apostola tűvel, tollal s az ékesszólás erejével biztosított halhatatlanságot Erdély e kincses népművészetének. Gyarmathy Zsigáné mint HÓRY ETELKA, Hóry Farkas református költőt pap leánya lát napvilágot Gyerőmonostoron. Akkor még súlyos előítéletekkel kellett az úttörő nőíróknak megküzdeni s ez súlyos belső harcokat jelentett a tehetséges fiatal lánynak is. De a siker és dicsőség a nyomába szegődött. A Magyar Bazárban megindítja harcát a kalotaszegi kézimunkák népszerűsítéséért. A magyar népszokások és népművészt irodalmi keretbe foglalása örök érdeme marad. De ennek a csodálatos életnek szellemi gazdagsága mellett ott látjuk Gyarmathy Zsigánét, mint a nagy falusi gazdaság és háztartás minta-háziassonyát, az eszményi feleséget és rajongó lelkű jó anyát.
Erdély tollforgató nagyasszonyainak sorát a tudományos irodalommal foglalkozó TORMA ZSÓFIÁVAL zárjuk le, aki szellemi örökségét hírneves tudós atyjától, Torma Józseftől hozta magával e világra szülőfalujában, Csicsókeresztúron. Mint gyermekleány indul a csodálatos Marosvölgy neolit-korú lelőhelyeire s csakhamar széles a hazában, sőt Németországban is a tudósok közt emlegetik nevét. Ugyanis Torma Zsófia fedezte fel Marosvölgy első és legdúsabb praehistorikus lelőhelyét 1876-ban. Ásatásokat folytatott kitartó lelkesedéssel, egész múzeumra való anyagot gyűjtött egybe. 1879-ben értekezését az Erdélyi Múzeum közölte. Második híres értekezése a nándori sziklaszoros barlangbejáratainak leleteiről számolt be. Torma Zsófia nemcsak a régészcsákánnyal, hanem az írótollal is a legelsők közt küzdött az élen, úgyhogy régészeti szakirodalmi munkássága okmánytárul szolgál s régészeti nagy könyve fennen hirdeti, hogy Erdély bércei közül induló tollforgató nagyasszonyaink is méltó helyet vívtak ki maguknak az irodalom, a művészet s a tudomány göröngyös útjain keresztül a halhatatlanság felé.
Adja a magyarok Istene, hogy e nagyasszonyok szellemi oltásai hervadhatatlan virágoktól díszes, dúslombú ágakkal terebélyesebbé és vihart állóbbá tegyék a magyar nemzet fáját.
Forrás: Erdélyi Szemre XXVIII. évfolyam 9. szám, 1943. szeptember
