Jenevai László (1827-1861): Tavaszkor

Jertek e tömkelegből ki,
Jertek ki a szabadba!
Maradj megettünk messze el
Önző város magadra;
Az ember itt csak elvadúl,
Egymás szemét kivájja, -
Egész egy Kárpát minden ház, -
S nincs egy kövi rózsája.

Mi szebb, virágos kint a táj,
Keblét eléd kitárja,
Feléd szálló sóhaj gyanánt
Köszönt az illat árja;
Kékebb szemekkel üdvözöl,
Alább hajol le érted, -
Nem kell az égbe vágyni fel,
Már ott alatt elérted.

Mosolyg a föld, menyasszony lett,
A nap a vőlegénye,
Mit csak körüled látsz, a zöld,
Az mind az ő reménye;
És az a sok himes virág
Koszoru szép fejére, -
O jertek a szabadba ki,
Jertek menyegzőjére!

Mint sürg a méh, vig dal között
Folyik a munka szépen,
Mezőben a paraszt legény,
Pacsirta szánt az égen;
Magot vet az, s a föld ölén
Nyomán kalászok nőnek,
Ez dalt vet, és a dal kikél
Keblében a költőnek - -

S utána zeng a völgy, a hegy,
A szirt érzetre gerjed:
Felbuzg a forrás kebléből
Alá énekve cserged…
Hallgasd dalát, leülhetsz ott
Vállára a tetőnek,
Ne félj, amoh benőtte, most
Keménye sincs a kőnek…

S kiengesztelve rég a fagy;
Lehulla dérvirága,
Helyette most rózsát terem
A bokrok tüskeága,
S a tél gonosz síró fia,
A szélvész nem sikoltoz:
Legény lett már, szerelmi dalt
Susog most a virághoz.

S a réten vad virágok közt
Szelid rózsák is nyilnak:
Piros leánykák bokrétát
Kötöznek ifjaiknak;
Mert a szerelem ott nem mese,
Valóságos történet:
Attól szárad ki ott a fa,
Attól virúl az élet.

Jertek e tömkelegből ki,
Jertek ki a szabadra!
Maradj megettünk messze el
Önző város magadra;
Az ember itt csak elvadúl,
Egymást szemét kivájja, -
Egész egy Kárpát minden  ház, -
S nincs egy kövi rózsája.

Forrás: Délibáb Nemzeti Szinházi Lap. Első félévi folyam Május 8. XIX. sz.  Felelős szerkesztő és kiadó Tolnai gróf Festetics Leo. Főmunkatárs Jókai Mór. Pest, Emich Gusztáv Könyvnyomdája Pest, 1853.

Jenevai László (1827-1861): A mátkatál

Nyissák ki az ajtót!
Nagy tisztségben vagyok:
A kendtek lyányának
Mátkatálat hozok.

Van tojás benn párod,
Piros, mint orczája,
Mézes bábkalácsból
Édes csók is rája.

Van benne szerelem,
Nagy sziv, fölirással:
„Soha nem lehetek
Boldog senki mással.”

Van benne barátság,
Bor az édesébül,
Meghal a bú tőle,
de a sziv kiépül.

S mindennapi kenyér
E kalács képében,
Hozzá istenáldás
A szentelt só  légyen.

Van a tormából is,
Hogy ne csak vigadjon
Örömében, hanem
Könye is fakadjon.

S hogy ne legyen semmi
Hiány, itt a bölcső,
Házi eszköz szinte,
Ha nem is legelső.

Forrás: Délibáb Nemzeti Szinházi Lap. Első félévi folyam Aprilis 3. XIV. sz.  Felelős szerkesztő és kiadó Tolnai gróf Festetics Leo. Főmunkatárs Jókai Mór. Pest, Emich Gusztáv Könyvnyomdája Pest, 1853.

Jenevai László (1827 - 1861): Népdal

Tele főm szép gondolattal,
Mint mennyország angyalokkal;
Ha most képes írni tudnék,
Be gyönyörüeket írnék!

Tele szívem érzelemmel,
Mint ősszel a köpü mézzel;
Ha most furulyázni tudnék,
Be sok szép nótát kifujnék!

Olly gyönyörü nótát fujnék,
Mint tavasz reggel az ég,
s mint ezen a hajnal pírja,
Benn a szerelem kinyilna…

Olvadoz minden kis részem,
Csakugy virágzik a szívem;
Ugy boldogít a szerelmed,
Mint süti a nap az eget.

Forrás: Délibáb Nemzeti Szinházi Lap. Első félévi folyam Martius 13. XI. sz.  Felelős szerkesztő és kiadó Tolnai gróf Festetics Leo. Főmunkatárs Jókai Mór. Pest, Emich Gusztáv Könyvnyomdája Pest, 1853.