Kis, kezdő és szegény ország vagyunk. Ezért nálunk csak az
olyan költő kaphat helyet a napon és polcot az emlékezetben, aki széles rétegek
vágyait és fantáziáját, nagy tömegeket, bár öntudatlanul foglalkoztató álmokat,
szociális forrongások tengerszín alatt való háborgását, összecsapások
fegyverzaját, jajjait és ujjongásait, szóval minél több embert, minél
közvetlenebbül érdeklő gondolatokat és érzelmeket szólaltat meg. Általában úgy
van az, hogy az igazi nagyok művészetben, költészetben mindig tömegek és
tömegek mozgolódásainak kiizzadt gyöngyei voltak; igazi korszakos értékek csak
azok voltak, akikben egy-egy forradalom szólalt meg; új utat vágók, új hangok
megütői csak azok, akikben tömegek fölkavarodása, akikben a szociális fejlődés
lökésről lökésre, nyomott, vagy fegyver-hangos ütközetről ütközetre haladó
menete tükrözik; igazi egyéniségek - bármennyire paradoxonnak hangozzék is még
ma legtöbbek fülében ez az igen is logikus és egyszerű megállapítás - csak a
tömegek emberei: tömeg-törekvések és érzések, tömeg-mozgolódások,
tömeg-összeütközések kifejezői.
Kis, kezdő és szegény országokban meg éppen minden másforma,
differenciáltabb és differenciált kereteken belül maradó hang elvész, mint a
pusztában. Luxusra nincs energia; a mindennapi kenyeret is alig, hogy
föltengődtetni tudják. Az ilyen országok hangversenye csupa harsona; a
pásztorsípokat fúvó tüdők csakhamar elsenyvednek. Innen van az, hogy kis
országok sokkal nagyobb mértékben tudnak gyakran meghallgattatáshoz jutni a
világon, semmint azt a nemzetek közt való súlyuk után következtetni lehetne és
innen van az, hogy kis, szegény és kezdő országokban, mint például nálunk, alig
szólal meg hang, amely ne fújná rétegek, tömegek kótáit, amelynek ne volnának
határozott és világos szociális vonatkozásai.
*
Érthető ilyenformán, hogy Ady Endre, akinek jelentőségét
annyira érzi mindenki, akiről nem is beszélnek másként, mint rajongással, vagy
haragos ellenszenvvel, egész munkásságában, minden versében, minden sorában és
refrénjében, szociális forrongások, törekvések és elkeseredések, küzdelmek és
háborgások kifejezője és terméke, olyan nagy mértékben, amilyenre nálunk még
példa alig volt. Az ő sírásában tízezrek jajja van benne, keserűségét milliárd
meg milliárd könnycsepp hordta össze, kétségbeesésén átzöldellő reménységei
százezrek számára az ígéret zöldje. Ő a mai Magyarország harcainak Tirtajosza,
szociális jelenség olyan kifejezetten, olyan közelről érezhető nagy mértékben,
hogy szinte azt lehetne mondani, bizonyos küzdő rétegeknek alkalmazott harci
dalosa.
